Beharangozó – Az Inter elleni Supercoppa-döntő
A Zebrák idei legfontosabb találkozójuk előtt állnak, hiszen a 2022-es év első trófeáját nyerhetik meg, az örök ellenfél Internazionale ellen, a Supercoppa Italianát. Legnagyobb bánatunkra az idény eddigi alakulását tekintve benne van a pakliba, hogy ez lesz a csapat egyetlen címe a 2021/22-es szezonban, bár az ellenfél pillanatnyi formáját tekintve az a borzalom is megeshet, hogy egy új trófea sem kerül be a vitrinbe. A mérkőzés helyszíne a milánói Giuseppe Meazza stadion lesz, a kezdési időpont 21 óra, és a televízióban a SPORT 1 csatorna közvetíti. Rendhagyó módon, a tétre való tekintettel a szokásos beharangozó helyett a szerkesztők véleményét olvashatjátok a mérkőzésről, fogadjátok szeretettel, és megértéssel arra vonatkozóan, hogy a szerkesztő is csak ember és egyben szurkoló is.
Hollóka: Mikor legutóbb, a Porto elleni, tavaly márciusban megrendezett Bajnokok Ligája-találkozót megelőzően kísérletet tettem arra, hogy mérlegeljem szeretett csapatunk aktuális helyzetét és kilátásait, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy egyhamar annak megállapítására kényszerülök majd, hogy a Juventusnak, az őt körülvevő jelenlegi szituáció alapján még a tíz hónappal ezelőtti önmagát is sikerült alul múlnia, mind eredmények, mind csapategység, mind pedig egyéni teljesítmények tekintetében. Azt, hogy ez edzői fronton is összejött a Bianconerinek, egyelőre nem szögezném le ugyanekkora magabiztossággal, elvégre a nyáron visszatérő Massimiliano Allegri munkásságát megítélésem szerint legkorábban a Villarreallal szemben lejátszandó BL-párharc után lehet majd objektíven megítélni, bár jó esély mutatkozik rá, hogy ha mesterünk idei produkciója el is éri Andrea Pirlo szintjét, meghaladni szinte biztosan nem fogja azt, melynek elismerése és leírása talán bennem okozza a legnagyobb lelki meghasonlást és arculcsapást.
Álláspontom sziklaszilárdnak mondható abban a tekintetben, hogy az Öreg Hölgy jelenlegi helyzetén nincs igazán mit cizellálni, ugyanis klubunk minden szempontból pocsék állapotban van, ideértve anyagi, sportszakmai, továbbá vezetőségi mutatóinkat is, szót se ejtve a – számomra igen meglepő módon rendkívül sokak által szégyenteljesen elbagatellizált – számlahamisítási ügy jelenleg is érzékelhető, s ami ennél is ijesztőbb, várható hatásairól. Ebben a korántsem ideális helyzetben, mikor a drukkerek java része nem igazán képes egy-két futballista produkcióján túl értékelhető aspektusokat felmutatni az idényt illetően, alakulatunkra egy újabb, presztízs szempontjából fontos összecsapás vár az ősi rivális Inter ellen megvívandó Supercoppa Italiana személyében, mely találkozót valószínűleg nem is lehetett volna alkalmatlanabb időpontban megrendezni a csapatok erőltetett menetét, továbbá a Bianconeri kulcsjátékosainak kihullását tekintve (a felek nem is véletlenül kérték a Lega Serie A-tól a meccs elhalasztását, mely indítvány azonban süket fülekre talált az önnön dolgának helyességében szintén végtelenül biztos, s magát messzemenően kompetensnek vélő szövetség vezetőinél).
Finomíthatnám a dolgot, ugyanakkor jelen állás szerint, Federico Chiesa elképesztően nagy érvágást jelentő kidőlése, s a Matthijs de Ligt-Juan Cuadrado kettős eltiltása miatt – melyet csak tetéz egy sor játékosunk (mesterünk) borzalmas formánkívülisége – alapvetően egy sima Nerazzurri-győzelmet várok a találkozótól, melyen a regnáló bajnok a Scudettót követően a Supercoppa Italianát is elveszi majd a Zebráktól, mivel a felek pillanatnyi állapotán túl a fekete-kékek trénerének, Simone Inzaghinak személye is ezt mondatja velem, aki a múlt hasonló mérkőzéseinek alkalmával alaposan felmosta a padlót General Max, vagy éppen Maurizio Sarri fiaival, eredményt tekintve mindenképpen. Jelen pillanatban minden bizonnyal pusztán egy csoda, egy valószínűtlen feltámadás, egy minden előjel nélküli megtáltosodás nyújthatna segítő kezet az Öreg Hölgynek, melyről néhány nappal ezelőtt személyes szinten alig hittem volna, hogy valóban meg fog érkezni, s ebbéli véleményem egészen addig a pillanatig nem is változott meg, míg minden idők legnagyszerűbb jobbhátvédje, sőt, futballistája, hovatovább sportembere, Mattia De Sciglio (aki sokoldalúságát bizonyítva ezúttal a baloldalon játszott) nem változott át egy perc erejéig David Trezeguet-vé, s nem változtatta az ordító farkasfalkát megalkuvó palotapincsikké.
Ha van érzelmi löket, ami megfelelő alapot nyújthat a Bianconerinek ahhoz, hogy ha ennyi hiányzó és ilyen szituáció mellett ne is nyerjen, de méltó módon vehesse fel a küzdelmet az Interrel, a Roma elleni, valószínűleg évtizedek múlva is klasszikus meccsként emlegetett fordítás bizonyosan az. Ha van pillanat, mikor Max Allegri végre ismét, s reményeink szerint végérvényesen a kezébe veheti az irányítást, s alapvetően szedett-vedett, csapatra aligha emlékeztető fiait igazi együttesé kovácsolhatja, az alighanem az a momentum, melyben jelenleg tartózkodunk a tér-idő kontinuumban. Ha a Juventus most sem lesz képes összeszedni magát, s múltjához, valamint legendáihoz méltó módon helytállni a milánóiak ellen, az Öreg Hölgy, labdarúgóival, szakvezetőjével, illetve vezetőségi tagjaival együtt eláshatja magát, s ne legyen kétségünk afelől, hogy el is fogja saját szurkolóinak szemében. Bár a Supercoppa Italianát önmagában hagyományosan Olaszország legértéktelenebb serlegének tartják, Andrea Pirlo gárdája tavaly megmutatta, hogy mekkora érzelmi felhajtóerővel tud szolgálni számára a kupa magasba emelése, a Maestro pedig, minősíthetetlenül borzalmas ténykedésének ellenére képes volt felnőni a feladathoz, s a Napolit legyőzve megnyerni első, trénerként szerzett címét. Most Massimiliano Allegrin a sor, hogy odavágjon egyet hazai és külföldi kritikusainak, amennyiben pedig ez – teljesen mindegy, hogy miként, de – sikerül neki, az Öreg Hölgy előtt megnyílik a lehetőség, hogy elinduljon az egyetlen ösvényen, melyen megkezdheti menetelését, s egy csak és kizárólag felfelé ívelő tendenciát (eredménysort) tanúsítva elérni legalapvetőbb idei célját, a BL-helyek valamelyikét.
Tippem: 1-2 az Inter javára.
Consminor: Esetemben a reális esélylatolgatásnak helye nincs. Hogyan is lehetne, hiszen kupadöntőt játszunk az egyik legősibb riválisunkkal, ahol a mindenkori forma semmit nem számít. Ennek kapcsán továbbá azt gondolom, hogy szeretett csapatunknak sem szabad reálisan nézni saját helyzetét, mivel akkor egyértelmű lenne a találkozó végkimenetele. Minden adott, hogy ne mi nyerjünk: a két csapat kerete, jelenlegi formája, a hiányzó kulcsjátékosok.
Nem szabad ezekre gondolni! Csakis arra, hogy egy darab mérkőzésen lehetőségünk van kupát nyerni a Juventinók egyik leggyűlöltebb csapata ellen, akik 2006-ban tevékeny részt vállaltak abban, hogy a Serie B poklába szálljunk alá, majd az egy évtizeden át tartó dominanciánk után szintén ők taszítanak le minket az olasz futball trónjáról, a lehető legfájdalmasabb módon: egy klublegendánkkal az edzői padon, akit az az igazgató vitt oda, akit tőlünk rúgott ki Andrea Agnelli, nem is beszélve arról a középpályásról, akit mindenkinél jobban imádtam, amikor itt volt, majd mindenkinél jobban gyűlöltem, amikor eligazolt és belénk rúgott nyilatkozataival, majd ismét mindenkinél jobban imádtam volna, ha visszatért volna… A középpályás, - aki tavaly Milánó sötétebbik felébe való igazolásakor, egész addigi szezonjában hitvány teljesítményt nyújtva, sorsszerűen - a téli Inter-Juventuson megszerezte a vezetést, ezzel is jelezve végleg az őrségváltást, egy korszak lezárását, majd a mérkőzés végén együtt ünnepelt társaival, a Juventusszal nyert scudetto-tetoválásokkal a karján.
Nem, nem hagyhatjuk, hogy a kupa az övék legyen! Minden mérkőzésen, minden apró eredményen meg kell mutatnunk, hogy mi vagyunk a Juventus, főleg ellenük! Hitvány a támadójáték, rengeteg hiányzónk lesz, hónapokra elvesztettük a csapat legjobbját, az ellenfél pedig – akinek jelképe is már az eredendő bűnt testesíti meg – számos tekintetben előttünk áll jelenleg. De egyvalamiben biztosan nem: hogy mi vagyunk történelmileg Olaszország első számú csapata, ezzel a kupával pedig tarthatjuk a távolságot. Egy kupával, mely normális esetben nem is olyan fontos, de most mindennél fontosabb! Forza Juventus!
Reális tippem: 2-6 (Barella, Vidal ill. Dybala 2, Morata, Handanović (ög.), Locatelli, Pellegrini
Norbis85: Azt gondolom nincs olyan Juventus drukker, aki a jelenlegi helyzettel elégedett lenne. Optimistának lenni is egyre nehezebb, főként a mutatott „játék” miatt, mert hogy az nincs az utóbbi időkben.
A vasárnapi, AS Roma elleni meccset egy hatalmas hullámvasúthoz tudom hasonlítani, nagyon sötét, mély völgyekkel, és napfényes csúcsokkal. Lényegesen szervezettebb csapat benyomását keltették a rómaiak, még úgy is, hogy ők sem voltak acélosak. Valahogy sikerült mégis megnyerni az összecsapást, nem kis örömöt okozva ezzel minden Juventinónak. Ez a győzelem azonban nem kis vezéráldozattal járt, Chiesa súlyos sérülést szenvedett. A szezon további részében hatalmas problémát okozhat az ő hiánya, szellemisége, küzdeni tudása. És mondanom sem kell, enélkül is volt már elég bajunk.
Rátérve az Inter elleni kupameccsre: Sajnos a Nerazzurri nagy formában van. A bajnokságban legutóbb a Lazio vendégeként kaptak ki még tavaly október 16-án. Azóta csupán 2 döntetlent játszottak, a többi meccsüket megnyerték. A tabellát is vezetik 1 ponttal úgy, hogy közben 1 meccsük elmaradt.
Nálunk, ha szigorúan csak az eredményeket nézzük, vélhetünk felfedezni némi javulást, de tartok attól, hogy ez csak délibáb, vagy a csapat által karácsonykor elfogyasztott mákos bejgli utóhatása. A gyors szélsőink kiestek, és nincs épkézláb támadónk. Kean nem váltja be a sokak által hozzá fűzött reményeket, teljesen súlytalan, a másik centerünket pedig Moratának hívják. Én személy szerint abban bízom, hogy utóbbi kifog végre egy jó meccset, mert egyszerűen muszáj lenne. De Ligt, és Cuadrado eltiltása sem jöhetett volna rosszabbkor, tekintve, hogy az ősi rivális az ellenfél, akit mindenképp le kellene győzni valahogy. Őket nem lehet egy Ruganival, vagy Kulusevskivel pótolni.
Azért, hogy jó hír is legyen, Chiellini visszatért, nem is akárhogy, ezt Lorenzo Pellegrini tanúsíthatja. Remélem, hogy az ő karaktere ad majd egy akkora töltetet a csapatnak, ami elég lesz egy kisebb csodához. Az egészen biztos, hogy Allegrinek nincs könnyű dolga. Pocsékul összerakott keret, abból is hiányzó kulcsemberek. Maxnak valamit ki kellene találnia erre a helyzetre, de tartok attól, hogy képtelen újat húzni, és marad ez bekkelős, antifocis, valahogy rúgjunk egy gólt jellegű fogalmatlanság. Ezzel szemben Inzaghi révén egy tökös, támadószellemű Intert várok a pályára, bármennyire pocsék is ezt leírni.
Tippem 3:1-es Inter győzelem, szégyellem is magam emiatt.
JuventusFanatikus: A Roma elleni, mai napig felfoghatatlan diadal egyrészt bizakodásra ad okot, másrészt viszont nézhetjük olyan szemléletből is, ami nem sok jóra enged következni. Azt leszögezhetjük, hogy az egész ősz csapatépítés terén teljes kuka decemberestől, mindenestől. Bebizonyosodott, hogy szemernyit nem fejlődtünk, csupán annak köszönhetően értünk el elfogadható eredményeket, mert az ellenfelek lényegesen gyengébbek voltak. A Farkasok elleni mérkőzés félideinek az elején is tisztán látszódott, hogy határozott, erőteljes futballal simán térdre lehet minket kényszeríteni, és csak az ellenfélen múlik a lőtt gólok száma, ahogy ez Pirlo irányítása alatt is volt. Azt azonban láthattuk, hogy a spirito nem veszett ki a srácokból, ott van sokukban, olyanokban, akikre nem is gondolnánk. Megkockáztatom, hogy simán ki tudunk állítani egy kezdő tizenegyet olyan futballistákból, akikben megvan az a küzdőszellem, amit ez a mez megérdemel, ezt pedig a korábbi években nem feltétlen mondhattuk el a csapatunkról. Azt is láthattuk, hogy önmagában a jó képességek hiányát is el lehet tüntetni rengeteg küzdeni akarással, elég csak Mattia De Sciglióra gondolnunk, aki győztes gólt szerzett, és kiváló munkát végzett a pályán, míg Kean, Rabiot és Sandro hiába rendelkezett annak idején impozáns képességekkel, ha ehhez nem párosul a szükséges küzdeni akarás. Az aggodalomra az ad számomra okot, hogy ez az összecsapás még inkább megerősített abban a hitben, hogy a Misterrel is komoly gondok akadnak, és azt a következtetést vonom le, hogy a visszafogott hozzáállás mögött komoly részben ő áll azzal, hogy Dybala kivételével teljesen lekorlátozza a játékosokat. Elvárja tőlük a túlzott óvatosságot, a kockázatok kerülését. Kiskatonákká alakítja őket, ami eddig sem volt másképp, ez nem újdonság. Annak idején a BL kieséses szakaszában, az odavágón erőtlenül, bátortalanul futballoztunk, azonban mikor már égett a ház, a Mister bátrabb taktika mellett elengedte a gyeplőt, akkor szárnyalt a csapat, a legrosszabb periódusokban is . A gond azzal van, hogy annak idején ki tudott építeni egy működő taktikát, egy gépezetet, most azonban semmiféle támadójátékra hasonlító dolog nincs a Juventusnál, amin csak ront, hogy a játékosoktól lényegében meg van vonva az alkotói szabadság. Megkockáztatom, hogy ha nem szerzi meg a harmadik gólját a Roma, akkor a Juve nem játszott volna ilyen felszabadultan, és nem lett volna meg a három pont.
Eddig úgy voltam vele, hogy General Max szimplán csak nem tud hozzáadni ehhez a csapathoz, de egyre inkább hajlok afelé is, hogy bizonyos értelemben fék is. Chiesára is gyorsan kitérek, a kiesésével értelemszerűen csökkentek az esélyeink minden sorozatban, aki pedig engedélyezte azt, hogy visszatérjen a pályára, azt a megfelelő büntetésben kell részesíteni, mert már nem az első eset, hogy rosszul mérik fel egy sérült játékos helyzetét meccs közben, emlékezzünk csak Bernardeschi esetére, amikor a stábtagok spekulálása miatt emberhátrányban gólt kaptunk. A Supercoppára rátérve ezek után természetesen nem mondhatom azt, hogy Juve-győzelmet várok. A Napoli B és a Roma B ellen tudtuk elérni azokat az eredményeket, amiket, azonban most a Juve B fog megküzdeni Olaszország legerősebb együttesével, így akár egy komolyabb verés is benézhet, de egy meccsen bármi megtörténhet, ezt nem szabad elfelejteni, és ez a hatalmas fordítás is sokat számíthat mentális szempontból, így nem biztos, hogy minden olyan fekete-fehér lesz, ahogy azt előre gondolnánk. Az utóbbi három szezonban mindig ki van hangsúlyozva, hogy most a legfontosabb a Supercoppa megnyerése, de jelen pillanatban ezt nem érzem. Nem gondolnám, hogy csak egy esetleges győzelem megváltoztatná az egész tavaszt. Ha győzünk, nagyon örülni fogok, ha nem, akkor csak ezért nem fogok fejek hullásáért kiáltani. Én kihagyom a tippelést, mert sosem fogadok a Juventus ellen.
Edy77: Hát finoman szólva a szerkesztőtársak nem optimisták. De majd én. Előveszem az összes valós és valótlan lehetőséget, amiért mi nyerünk ma. A legfontosabb, a Juventus mi vagyunk, és ezt az elmúlt 3 év mélyrepülésének tükrében is bizonyítanunk kell, főleg az ősi, és jelenlegi legnagyobb rivális ellen. Ha létezik meccs az idényben amit meg kell nyerni, az mindig az Inter elleni. Ennyi. Pont. Közel dupla annyi bajnoki címmel rendelkezünk, ha ma nyerünk akkor dupla annyi Szuperkupa címmel fogunk, és jelenleg is kétszer annyi Olasz Kupa elsőséggel bírunk. Az elmúlt 10 évben kilencszer annyi bajnoki címet gyűjtöttünk mint ők. Nem loptuk el a sportigazgatójukat, az edzőjüket, és a hősüket. Nincs olyan játékosunk akinek Nerazzurri tetoválása lenne. Sosem intéztük úgy, hogy száműzzék őket a másodosztályba, így nem is tudtunk riválisok hiányában Triplétet felmutatni. Nem tudtak az elmúlt héten olyan őrült fordítást bemutatni, mint a mi kedvenc csapatunk. De ha mindez nem lenne elég, nekünk itt a Spirito, ami talán a legjobbkor került elő, és végül mert a Juventus nem zárhat idényt serleg nélkül, és erre most van a legnagyobb esélyünk. És ez a gárda mindig akkor játszik a legjobban, ha egyértelműen nem a mérkőzés esélyese. Ez ma minden tekintetben igaz. A pillanatnyi forma abszolút a kék-feketék mellett szól, de ha létezik olyan olasz csapat, aki bármikor fel tudja fordítani a papírformát, az a Bianconeri. Legyen ez ma is így.
A tippem 2:3.
Betegség, sérülés és eltiltás miatt az alábbi játékosok hiányoznak ma a Zebrák keretéből. Bonucci, Ramsey, Cuadrado, de Ligt, Danilo és Pinsoglio.
Gianluca Di Marzio a következő kezdőcsapatot jósolja: 4-4-2 Perin- De Sciglio, Rugani, Chiellini, Alex Sandro - McKennie, Locatelli, Rabiot, Bernardeschi - Kulusevski, Morata
