Mancini: "A Juve nem fogja megnyerni a Scudettót"

mancini.jpgAz olasz labdarúgó-válogatottat a nyáron Európa-bajnoki címre vezető szövetségi kapitány, Roberto Mancini a tegnapi nap folyamán hosszabb nyilatkozatot adott saját, Juventushoz kötődő viszonyát, valamint a Serie A és a Bianconeri alapvető helyzetét illetően, melyben szót ejtett Öreg Hölgyhöz fűződő egykori és mostani érzéseiről, a Scudettóért folyó küzdelem kilátásairól, továbbá az Azzurri és a Zebrák két fontos játékosáról, Giorgio Chielliniről és Manuel Locatelliről is. 

"Szülővárosom, Jesi régiója, Marche hagyományosan a Juventus felségterületének tekinthető, abban az értelemben, hogy az itteni futballrajongók nagy része a Bianconeri sikeréért szorít, mely által természetesen saját családom, édesapám, hatásukra pedig én magam is az Öreg Hölgy szerelmesének vallottam magam. Kedvenc futballistám Roberto Bettega volt, ugyanakkor Zebrák iránti elkötelezettségem csak addig uralkodott rajtam, amíg nem kezdtem el profi szinten játszani, ugyanis ezt követően egyedül aktuális együttesem eredményességét tartottam szem előtt, a többi alakulat pedig egész egyszerűen megszűnt számomra létezni" – fogalmazott a mester a SportWeek számára. 

"Az olasz válogatott szövetségi kapitányaként minden itáliai klubnak egyforma lelkesedéssel drukkolok, ugyanakkor személyes véleményem továbbra is az, hogy a Juventus változatlanul a Serie A legerősebb együttesének mondható, még akkor is, ha jelenlegi helyzetük alapján kizárt, hogy megnyerjék a Scudettót. Ez megítélésem alapján mindazonáltal nem tekinthető egyetlen konkrét személy hibájának, ugyanis annak ellenére, hogy Olaszországban mindig szeretünk egy bizonyos csoportot, vagy embert bűnbakká tenni, az egyes csapatok életében vannak idények, melyek nem úgy sikerülnek, mint ahogy eredetileg eltervezték őket, ami teljesen természetesen tendenciának számít sportágunkban.

A labdarúgás szépsége éppen a kiszámíthatatlanságban rejlik, emiatt pedig nem gondolnám, hogy a bajnokság jelenlegi állapota és erőssége rossz hatást gyakorolna a Juventusra, mely klub éppen a riválisok megerősödése miatt fog ismételten felemelkedni. Véleményem szerint jelen pillanatban rendkívül korai lenne megnevezni a Scudetto legfőbb várományosát, hiszen alig vagyunk túl a szezon féltávján, s az aktuális éllovas Inter mellett az AC Milan, a Napoli, valamint az Atalanta is könnyedén beleszólhat a trófea sorsának alakulásába, emellett pedig az egyes kupaszereplések is erősen befolyásolják majd a versenyben lévő csapatok erőnlétét és formáját. 

Lassacskán elmondhatom magamról, hogy az olasz futball összes, igazán ígéretes fiatalját ismerem, akik hihetetlen gyors növekedést is fejlődést mutattak az Európa-bajnokságon. Ezzel kapcsolatban elég csak Manuel Locatelli teljesítményére gondolni, de ide sorolhatnám Domenico Berardit, vagy éppen Matteo Pessinát is. Mellettük természetesen nem feledkezhetünk meg keretünk idősebb tagjairól sem, ugyanis az ifjak berobbanásának ellenére továbbra is ők adják azt a gerincet, mely egyben tartja gárdánkat, hiszen tapasztalatuk által példát mutatnak kevesebb élménnyel rendelkező társaiknak, akik mind a pályán, mind pedig azon kívül felnézhetnek rájuk. 

Legfontosabb futballistánk e tekintetben talán csapatkapitányunk, Giorgio Chiellini, aki lassan harmincnyolcadik életévébe lép, ám ennek ellenére mégis magáénak tudhatja a fentebb felsorolt jellemvonásokat, s biztos vagyok benne, hogy jelenléte nélkül nem érhettünk volna ilyen magasságokba. Őszintén szólva rendkívül nehéz feladat lenne kiválasztani a legjobb olasz labdarúgót, ugyanis e kérdés mérlegelésekor nem csak a szűkített keret huszonöt-huszonhat játékosát kell szemügyre vennem, hanem azt a további ötven-hatvan futballistát is, akik pusztán számszerű okokból nem szerepelhettek a tornán, de a selejtezőkben nyújtott produkciójukból kifolyólag ugyanolyan tevékeny szerepet játszottak a serleg elhódításában, mint azok, akik a kontinensviadal ideje alatt gólokkal, vagy értékesített büntetőkkel juttattak tovább bennünket az egyes körökből, emiatt pedig messzemenően megérdemlik hálánkat, elismerésünket, illetve köszönetünket" – zárta megállapításai sorát Mancini.