Mi a "plusvalenza", és miért folyik nyomozás a Juventus ellen emiatt?

plusvalenza.JPGSzeptember környékén látott napvilágot a hír Olaszországból, miszerint a piac és az értéktőzsde szabályozásáért felelős állami hatóság (Commissione Nazionale per le Società e la BorsaCONSOB) nyomozást indított több klub ellen. A vád szerint a szóban forgó csapatok gyanús játékostranszfereket bonyolítottak le, mely által jogtalanul jutottak plusvalenzához. Mit is jelent ez a fogalom pontosan? Mely csapatok érintettek a nyomozásban, illetve mely játékosok kapcsán zajlik a nyomozás? Ezt a kérdést járta körbe Adam Digby a Forbes hasábjain írt rövid cikkében.

Ahogy a Juventus részvényesei értekezletének időpontja közeledett, egyre több részlet kezdett megjelenni az olasz médiában, miszerint a CONSOB összesen 62 játékosigazolás ügyében indított nyomozást a 2019 és 2021 közötti időszakra vonatkozólag. A La Gazzetta dello Sport későbbi értesülései szerint a szóban forgó 62 transzfer döntő többsége, egész pontosan 42 a Juventus által lebonyolított üzlethez köthető. 

A klubok legfőbb célja feltehetőleg nem volt más, mint hogy a mesterségesen felfújt átigazolási díjakat plusvalenzaként tudják elkönyvelni. Ezzel a fogalommal elkerülhetetlenül is többször találkozhattak már az olasz futball szerelmesei. Ez a szó lényegében a tőkenyereség olasz megfelelője, egy pénzügyi fogalom, melyet arra az esetre használnak, ha valaki nyereséget termel valami értékesítése kapcsán, legyen szó ingatlanról, részvényekről, vagy bármi másról. Normál esetben az előállítási költség, valamint az értékesítési összeg közötti különbséget szokták plusvalenzaként, nyereségként számontartani az adott termékre.

A futball világában ennek a kiszámolása másképp működik, melynek oka a játékosigazolások összegének lekönyvelésében keresendő: ha egy futballistát igazol egy klub, az érte kifizetett összeget a kontraktusának hosszával arányosan elosztják az adott könyvelési évre (ezt éves amortizációnak hívják), míg az eladott játékosok teljes összege azonnali bevételként számoltatható el az adott évben. Tehát, ha valakit például 80 millió euróért igazolnak négy évre, a futballista értéke évenként 20 millió eurót amortizálódik. Ha a szerződése harmadik évében - amikor könyvelési értéke az amortizáció következtében 20 millió euró - ezen játékost eladják 50 millió euróért, akkor a klub 30 millió profitot könyvelhet el.

A Juve, mint nyilvánosan működő kereskedelmi társaság ezen nyereségek okán került vizsgálat alá, azonban nem a torinói együttes az egyetlen, aki ellen eljárás indult. A legnagyobb összegű átigazolás nem más, mint Victor Osimhen Napolihoz való szerződése, akiért a campaniai együttes összesen 71 millió eurót fizetett a Lille gárdájának. Az üzlet részeként négy játékos szerződött a francia csapathoz, akiknek összértékét 20 millió euróban határozták meg a felek: Orestis Karnezis kapus, Claudio Manzo védő, valamint Luigi Liguori és Ciro Palmieri csatárok. A 36 éves portás még mindig a Les Dogues csapatát erősíti összesen egy pályára lépéssel, gyanút viszont a másik három játékos keltett, akik közül egyikük sem tagja már a Ligue 1-ben szereplő klub keretének. Annak ellenére, hogy egyenként 4,5 millióra taksálták az értéküket, mindhárman ingyen távoztak egy éven belül. A 21 éves Palmieri a Serie D-ben szereplő Nocerina csapatában van jelenleg, a 23 éves Liguori ugyanebben a bajnokságban a Frattese csapatát erősíti, míg Manzo egészen az amatőr ligáig csúszott vissza. A New York Times kérdésére a Napoli első embere, Aurelio De Laurentis csak ennyit válaszolt: "Nem aggódom, hiszen harcos típus vagyok."

A Juventusszal kapcsolatos átigazolások közül elsősorban a Manchester Cityvel tető alá hozott Danilo-Cancelo-csere, valamint a Barcelonával lebonyolított Arthur-Pjanić-üzlet keltette fel a hatóságok gyanúját. Mint ismert, a katalán együttes 60 millió euróért szerződtette a bosnyák középpályást, míg a brazil játékos 72 millió euró ellenében került a piemonti fővárosba, mely lényegében azt jelenthetné, hogy csupán 12 millió eurónyi összeg cserélt gazdát, mely a Blaugrana bankszámláján landolt. Viszont, ha kiszámoljuk Mira 4 évre elosztott amortizációját, mely évi 15 millió euró, azt kivonjuk az Arthurért lekönyvelt teljes átigazolási összegből, láthatjuk, hogy a katalánok sokkal több plusvalenzát generáltak, mint a 12 milliónyi összeg a két játékos meghatározott értéke között (ez visszafelé ugyanúgy igaz a Bianconeri könyvelésére). A két középpályás eddigi teljesítményét tekintve jogosan ragadta meg Sid Lowe, az ESPN szakírója a csereüzlet lényegét, miszerint a könyvelők sokkal kreatívabbak voltak, mint a középpályások. 

A cikk megírása idején még nem született döntés a nyomozást illetően, így az ítéletekre még várniuk kell az érintetteknek.

Forrás: Forbes.com