Megsemmisítő vereséget szenvedett el a Juventus a regnáló Bajnokok Ligája-győztes Chelsea-től, akik a Bianconerihez hasonlóan nem a gálakezdőjükkel álltak ki. 4-0-ás verés lett a vége, melyre 2004 óta nem került sor, amikor is a Roma Totti vezetésével alázta meg az olasz rekordbajnokot, az európai kupaporondon pedig ettől nagyobb szégyen csak 1958-ban, a Juve debütáló szezonjában esett meg a csapattal. A kialakult helyzetet és a mutatott játékot figyelembe véve ezúttal kicsit formabontó módon nem elemzésként olvashatjátok el meglátásaimat és gondolataimat, hanem egy véleménycikk formájában írom soraimat.

Kezdjük azzal, hogy milyen kezdőt is rakott pályára Allegri mester. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy milyen lehetőségek álltak a tréner rendelkezésére, de mégsem mehetnek el amellett, hogy képes volt négy darab, minőségben és játékstílusban is hasonló középpályást egymás mellé felrakni. Ez abban az esetben elfogadható lett volna, ha bekkelni szeretett volna az olasz együttes, de a komolyabb téttel nem bíró meccset inkább arra szerette volna feláldozni a Mister, hogy meglássa, hogy maga a futball hogy megy a srácoknak. Én támogattam az elképzelést, mert nem sok értelme lett volna ezúttal is ölni a focit, mikor láthattuk, hogy azért az valamennyire megy. Azonban, ha tényleg azt akarta Max, hogy egyenértékű ellenfélként játszanak a fiai, akkor miért tett fel egy életképtelen középpályát? Gyakorlatilag a széleken lehetetlenség volt támadásokat vezetni, középen pedig egyedül Locatelli volt képes előre passzolni, de ő is pontatlanul tette ezt, és 76%-os passzpontossággal hozta le ezt a találkozót, ami egy szűrőtől elfogadhatatlan, annak ellenére is, hogy azért volt egy szép kulcspassza is, ami csak Thiago Silván múlt, hogy nem vált gólpasszá. A jobb szélső védő Juan Cuadradótól függött az egész támadásépítésünk, mint úgy általában lenni szokott.

General Max nagy taktikai zseni hírében áll, és az eddigi szezonig rá is szolgált erre a megnevezésre. Épp ezért felfoghatatlan, hogy hogyan képes ilyen rossz kezdő tizenegyet összerakni. Öt másodperc alatt ki lehet találni ehhez a felfogáshoz működőképesebb felállást, nem is egyet.

3-5-2: Szczęsny - de Ligt, Bonucci, Alex Sandro - Cuadrado, McKennie, Locatelli, Rabiot, Chiesa - Kean, Morata

Ha rajtam múlt volna, én mindenképp ebben a felállásban és játékosanyagban gondolkodtam volna, Ezzel Chiesának nem három védő között kellene szerepelnie, a három középpályás mindegyike posztján, szerepkörében futballozhatna, Alex Sandro is annyira húzódott be folyamatosan középre, hogy ez esetben megtehette volna ezt úgy, hogy értelme is van, támadásokhoz úgysem tud mit hozzátenni, az ellenfél pedig nem játszott csatárral. Christian Pulisic játszott középen, így még fejpárbajtól sem kellett volna félteni a brazilt, aki emiatt nem középhátvéd csak három védős felállásban, de Pirlo is használta itt, és nem volt ördögtől való ötlet, meg kell hagyni. Sőt, megkockáztatom, hogy még Ruganival is többre jutottunk volna, mint ezzel az életképtelen 4-4-2-vel, amiben csak rejtegetjük az értékeinket. A necces része az én hadrendemnek a csatárkettős, mivel egyikük sem secunda punta, de egy félidőtől többet úgy sem akarta játszatni a Mister Keant, így az első játékrészt követően nem sokkal már beállhatott volna Dybala, ahogy azt a valóságban is tette.

Annyi bizonyos, hogy jó eséllyel így is kikapott volna a csapat, de első sorban nem a győzelem volt a célja ennek az összecsapásnak, hanem, hogy felmérhessük, hogy az alakulat hol is tart. Láthatjuk az eredményen is, sehol. Ha nem olyan szinten bekkelünk, hogy a háló még a csatárok hátát is véresre vágja, akkor gyakorlatilag semmire nem jutunk, esetleg csak akkor, ha a klasszisok villannak. Ez nagyon szomorú tény, mert nem lehet mindig csak 0-0-ra játszani, bízva abban, hogy egyszer valahogy csak betalálunk, mert lassan jönnek majd azok az ellenfelek, akiknek pont ez a kenyerük. Az Atalanta ellen még egy győzelem is benézhet (máskülönben nehezen elképzelhető), de ezt követően jön egy Salernitana elleni meccs, majd Genoa, Malmö, Venezia. Ez a négy gárda pont arról híres, hogy pont ugyanúgy futballoznak, mint a Juve, azaz kis csapat módjára. Ezek az összecsapások tűnnek a legegyszerűbbnek, mégis ezeket tartom a legnehezebbnek, különösen, hogy ezt követően lesz egy Bologna és egy Cagliari elleni összecsapás, akik szintén tudnak ilyen mentalitással pályára lépni. Dominálni kellene ellenük, de úgy igencsak nehéz lesz, hogy de Ligt minden egyes előre küldött passza pontatlan, mert nem értik meg egymást a társakkal (legtöbb esetben nem, vagy rossz felé indulnak), Bentancur a saját kapuja felé cselez és ad kulcspasszt az ellenfélnek, Arthur ugyanez, csak meg kell szorozni kettővel, McKennie nem is akar részt venni labdakihozatalban, Rabiot a pályán se szívesen akarna igazából lenni, Locatelli passzol előre, de folyamatosan pontatlanul, Alex Sandro csak forgolódik a labdával a vonal mellett, szerencsétlen Chiesa szinte csak lehetetlen szituációban jut a labdához, Morata meg Kean hiába kerülnek helyzetbe, ha kihagyják azt.

Pedig nem egy gyenge keretről beszélünk, ennyivel nem intézhetjük el. Egyénileg kiváló játékosokról van szó, csak az a büdös nagy helyzet, hogy Allegri nem olyan posztokra rakja őket, ahol jók tudnának lenni, hanem annak függvényében pakolja fel őket pályára, hogy az általa vélt stabilitás meglegyen. Teszi mindezt az az ember, aki felhívta a meccs végén a figyelmet arra, hogy még lassabban kellett volna járatni a labdát, mikor ritmusváltást szinte nem is eszközöltek a játékosok. Pirlo mondjuk egy fokkal észszerűbb volt e téren, és, ha nem is pont a posztjukon játszatta a játékosokat, akkor is racionális meglátásokra támaszkodva tette őket új helyre (nyilván, McKennie szélső középpályásként való játszatását ide nem véve), de például mi értelme Rabiot szélső középpályásnak használni, vagy Chiesát csatárként? Megsúgom, semmi, de nyilván Allegri ezt is meg tudná magyarázni, akárcsak azt, hogy a helyzetkihasználásunkkal van baj. Amiben van igazság, csak ahhoz helyzetet is ki kellene tudni alakítani. Tegnap például volt ilyenje a Juventusnak, egy darab. Kaput eltaláló lövésből azért volt több, kettő. Igen, még mindig megérkezik Ronaldo hiánya, ezt kár is lenne vitatni, de, neki sem lennének meg ezek a helyzetei, mert nem jutunk el addig, de újabban már lövésig sem. 18 találatot számolhatunk össze a bajnokságban, a kiesőzónás Genoának van 17. Meg úgy általában 11 csapatnak több gólja, idevéve a frissen feljutó Empolit. Nincs min szépíteni, a felsőházban senkinek sincs ilyen kevés találata, gyakorlatilag annyi gólunk van, mint pontunk.

Nincs mit tenni, fel az Atalanta ellen még be kell állni bekkelni, majd ezt követően meg kell tanulni csapatként futballozni, mert az ezt követő mérkőzéseken muszáj lesz, hiszen máskülönben a negyedik hely sem lesz meg, aminek a szezon végén úgy örülhetünk majd valószínűleg, mint az olasz válogatott Eb-győzelmének. Hat mérkőzése lesz Allegrinek, hogy támadásban valami működőképeset rakjon össze, ráadásul a svédek elleni meccs tét nélküli is lesz. Ha ennyi idő alatt nem sikerül támadásban valamit alakítani, akkor a következő év hatalmas kínszenvedésekkel kezdődhet meg, figyelembe véve, hogy sorban jönnek a Napoli, a Roma, az Inter elleni meccsek, ami után lehet kicsit szusszanni az Udinese ellen, de ezt követően vendégeskedni kell a Milannál, össze kell csapni a Tudor-féle Veronával, és ismételten az Atalantával, majd még egy Derby della Moléval zárul ez a kemény sorozat, hogy pár meccset követően ismételten Simone Inzaghi Interével mérje össze erejét a Juve, ezúttal nem a Szuperkupában, hanem a bajnokságban. 

Nincs mese, az eddig elpazarolt időt, ami elment az eredmények hajkurászására, hat meccs alatt be kell pótolni csapatépítés gyanánt, mert teljesen kizárt, hogy csak védekezéssel tavasszal eredményesek tudjunk lenni, mikor a BL-helyekért küzdő csapatok többsége vélhetően csúcsformában fog játszani. Allegrinek össze kell kapnia, és meg kell erőszakolnia kicsit magát, hogy eleget tegyen annak a bizalomnak, amit kapott, azoknak a kiváltságoknak, és annak fizetésnek. Más edzőnek még győzelmek után is a fejét követelték a Juventusnál, nemhogy egy ilyen botrányos szereplésnél. Ennek ellenére General Maxot eddig megkímélik a szurkolók, úgyhogy tessék ezt meghálálni!