Interjú – Magyar Chelsea Szurkolói Klub

Lehet, hogy egy kép erről: , szöveg, amely így szól: „HUNGARIAN CHELSEA FAN CLUB”A szezon eddigi talán legnagyobb erőpróbáját jelentő szakaszában, két olasz bajnoki rangadó között a legrangosabb európai kupasorozatban is jelentősebb feladat áll az Öreg Hölgy előtt, ugyanis Max Allegri alakulata ma este 21 órától a szerb Srdjan Jovanović dirigálása mellett a BL címvédőjének számító Chelsea ellen lép pályára a Stamford Bridge gyepén, mely összecsapás a Zebrák sérültjeinek neveit, valamint a londoni létesítmény félelmetes atmoszféráját tekintve minden bizonnyal nagyobb kihívást jelent majd a torinóiak számára, mint a felek Allianz Stadiumban megrendezett, 1-0-ás hazai sikerrel záruló randevúja. A mérkőzést megelőzően Szerkesztőségünk ezúttal a Magyar Chelsea Szurkolói Klub oldalával készített interjút, mely portál részéről Dani Gergő Mihály, illetve Dicsérdi Ádám küldték el válaszaikat felvetéseinkre, akikkel ennek révén egyebek mellett az angol klub játékospolitikájáról, a Juve és a Chelsea közelmúltjának közös mestereiről, valamint a Bianconeri és a Kékek általánosságban vett helyzetéről is beszélgettünk, tippeket fogalmazva meg a ma esti megmérettetést illetően is.

 

JuventusFanatikus: A Chelsea Bajnokok Ligája-győzteshez méltóan kezdte a szezont a Premier League-ben, ugyanis 29 ponttal vezeti a tabellát a 25 pontos Liverpool előtt, mindezt úgy, hogy mindössze négy találatot kaptak, viszont 30-at lőttek, ami a Mersey-partiak után a legtöbb találatnak számít. Mit éreztek, kitarthat ez a jó forma a szezon végéig, és Conte után ismételten megnyerheti a bajnokságot a Chelsea? Hatalmas kudarcként élnétek meg, ha regnáló BL-győztes létére a Kékek otthon nem tudnának diadalmaskodni?

D.G.M.: Szerencsére mély a keret és Tuchel is megfelelően forgatja a játékosokat. Nem 1-2 emberen múlik a csapat teljesítménye, sok a pótolható figura, mert az alternatívák is minőségiek. Ezeket összevetve azt látom, hogy a mostani folyamat fenntartható. Kicsit a januártól tartok, mert Mendy akkor az Afrika Kupán játszik majd, remélhetőleg ennek csak annyi nyoma lesz, hogy kevesebb kapott gól nélküli mérkőzést játszunk. Én egyébként merek nagyot álmodni: lenne bennem hiányérzet, ha lemaradnánk a bajnoki címről, vagy ha elég hamar le kellene mondanunk róla.

: A szezonkezdés valóban több mint ígéretes, és rengeteg pozitív változás érezhető a tavalyi szezonhoz képest. Egyre inkább érződik Tuchel munkája, és a mérkőzések nagy részét irányítani tudjuk. Korai lenne még jóslatokba bocsátkozni a szezon végkimenetelével kapcsolatban, a City és a Liverpool is rendkívül erősen kezdett, így nagyon fontos lesz a bajnoki cím szempontjából ki jön ki jobban a téli meccsdömpingből. A Juve elleni meccsre nem egyszerű tippet adni, de nem gondolom hogy egy esetleges pontvesztés döntő módon befolyásolná a Bajnokok Ligája-szezonunkat, bár jó lenne a csoport éléről várni a sorsolást.

JF: Tavaly Thomas Tuchel kinevezésénél megfordult a fejetekben, hogy ez az ember hozza el nektek a klubfutball legrangosabb trófeáját? Összességében, hogy fogadtátok a német szakember érkezését? Örültetek neki, vagy kételkedve fogtátok?

D.G.M.: Londonba érkezte előtt nem tudtam hová tenni őt. A sajtó nagyon bele akarta láttatni, hogy egy „Jürgen Klopp Lite”, én pedig ennek fel is ültem, és azt gondoltam, hogy ő ennek a narratívának a lábvizén akar felúszni a hírnév felé. Holott csak a sors fintora volt az, hogy két klubnál is honfitársa utódja volt az elmúlt években, ráadásul más a stratégiája is. Azt viszont tudtam, hogy egy folyton „agyaló” figura, aki szeret variálni és áradnak belőle az impulzusok. A tavalyi Chelsea-nek pedig pont egy ilyen személyiségre volt szüksége azok után, hogy kiderült, Lampard nem tudott mit kezdeni a feltuningolt kerettel. Tuchel zsenialitását legelső PL-meccsének háttere igazolja a legjobban, ugyanis a Wolves elleni meccs előtt 24 órával találkozott először a csapattal és tartotta meg az első edzést, neki pedig ennyi is elég volt, hogy leoktassa a taktikája alapjait. Ez a meccs még egy unalmas 0-0 volt, de megéreztem, hogy ebben a „házasságban” lesz potenciál. Persze ekkor még nem láttam magam előtt a BL-győzelmet, de meg voltam róla győződve, hogy jó kezekbe kerül a csapat.

: Személy szerint örültem a német érkezésének, az egyetlen félelmem az volt, hogyan fér majd meg egymás mellett a Tuchel karakterisztikus személyisége és a Chelsea-board. A BL cím minden várakozást felül múlt, jobb kezdésre nehezen számíthattunk volna. Izgatottan várom mit hoz a jövő a csapat számára a német keze alatt.

JF: Egy ilyen trófeával a vitrinben természetes, hogy a szurkolók a címvédést várják. Ti is így gondolkodtok, vagy már egy tisztes helytállással megelégednétek? Gondolok itt egy döntőre, vagy egy elődöntőre.

D.G.M.: Parádés lenne egy címvédés, csak a Real Madridnak sikerült a BL-érában, ami jól mutatja, hogy milyen nehéz feladat ez, vagy akár ennek közelébe is kerülni. A csapat adottságai - a stabil védekezéssel az élen - azonban kimondottan a kétmeccses párharcokban domborodhatnak ki igazán, de tavaly mi voltunk a „sötét lovak”, idén pedig mindenki a mi skalpunkra hajt. A két szituáció nem ugyanaz, ráadásul a szerencsén is sok fog múlni. Azt sajnálnám a legjobban, ha azt a következtetést kellene levonnom szezon végén, hogy nem voltunk elég jók a címvédéshez. De azért a legjobb 8-ig minimum jussunk el.

DÁ: A Bajnokok Ligája szépsége az, hogy két meccsen bármelyik csapat megverhető. Úgy gondolom minden szurkoló egy címvédésben reménykedik, de nyilvánvaló hogy nem lesz egyszerű dolgunk. Várjuk ki a végét, egy jó sorsolással bármi megtörténhet...

JF: Összességében milyen célokat tűztetek ki a szezont megelőzően, milyen eredményeket és trófeákat vártok ettől az évadtól?

D.G.M.: Szerintem mindegyik sorozatban esélyesek vagyunk, nem feltétlen top-favoritok, de a szűk elithez tartozunk. A legnagyobb dolog, amit el merek képzelni az vagy a bajnoki cím, vagy a BL-címvédés, a kettőt együtt már nem tudom, de ha ne adj'Isten összejön, akkor mérhetetlenül büszke leszek a csapatra. Van egy rendezetlen számlánk az FA Kupával is, hiszen az elmúlt két szezonban mindkétszer a döntőben kaptunk ki, de talpon vagyunk a Ligakupában is, ami bár a fontossági sorrend alján van, de a keret mélysége alapján megcélozhatja a klub azt a címet is és még ott van a Klub VB is. Jó lenne az Európai Szuperkupa mellé még legalább egy trófeát a vitrinbe tenni idén.

: Stabilitást a csapat játékában, és hogy versenyben legyünk a bajnoki címért a Pool-City kettőssel. Nyilván jó lenne a szezon végén minél több kupát begyűjteni, ide értve az eddig hiányzó Klub VB címet is.

JF: Beszéljünk kicsit a nyári mercatóról. A londoniak megszerezték Lukakut és Saúl Ñíguezt is. Eddig milyen teljesítményt nyújtanak, mennyire tartottátok szükségesnek a megszerzésüket? Esetleg más posztokon erősítettek volna?

D.G.M.: Lukaku tökéletesen kezdett, hiszen az első meccsén a rivális Arsenal ellen negyedóra elteltével be is talált, majd megmentette a csapatot az Aston Villa és a Zenit ellen is. Nagyon kellett egy klasszikus csatár, aki belövi azokat a helyzeteket, amiket tavaly elsősorban Timo Werner hagyott ki. Sajnos viszont én azt látom, hogy a jelenlétével a csapat játéka kiszámíthatóvá vált, ennek volt ékes példája éppen a Juve – Chelsea meccs. Szerencsére a belga óriás taktikailag nagyon fegyelmezett, és Tuchel sem az az edző, aki lusta változtatni a dolgokon, látni fogjuk még őt szerintem az Interes formájában játszani.

Saulról azt tudom elmondani, hogy szerencsére csak kölcsönvettük, sajnálom a spanyolt, de eddig súlytalan. Hamarabb kapja meg a lehetőséget Barkley és Loftus-Cheek, akikről mindenki azt gondolta, hogy ismét kölcsön lesznek adva.

Ami pedig a más erősítéseket illeti, Jules Koundéért, a Sevilla hátvédjéért nagyon érdeklődött nyáron a Chelsea. Igazából minden a spanyol klubon múlott, de ők csak a 80 millió eurós kivásárlási ár fejében engedték volna el a franciát, vagy kevesebb összegért és Kurt Zouma játékjogáért cserébe. Ebbe viszont utóbbi nem ment bele, mert nem akart elköltözni Londonból, így lett lehetősége Trevoh Chalobahnak bekerülni a felnőtt csapatba, amit én nagyon üdvözlök, mert ismét „házon belül” oldottunk meg egy játékospiaci helyzetet és még a klub kasszájából sem kellett elvenni. Egyébként nem érzem azt, hogy jelentős erősítésekre szorulnánk, megtörtént az tavaly nyáron.

: Lukaku ígéretesen kezdett, aztán sajnos jött egy kisebb sérülés, reméljük amint visszatér a pályára ott tudja folytatni ahol a szezon elején abbahagyta. Saúl számára nem jósolok nagy jövőt a csapatnál, amellett hogy nehéz alkalmazkodnia az új közeghez, nagyon nehéz bárkit kiszorítani a jelenlegi középpályánkról. Koundé érkezése még nagyon jól esett volna, de Chalobah nagyszerű játéka kárpótol ezért.

JF: Eladási oldalon tömérdek név mellett pedig olyan fiatal és tehetséges angolok neve szerepel, mint amilyen Fikayo Tomorié, vagy Tammy Abrahamé. Előbbi jó úton halad ahhoz, hogy klasszissá érjen a Milanban, utóbbi pedig eddig nem okoz komoly csalódást Mourinho Romájában, és annyi bajnoki találatot szerzett, mint Lukaku Londonban. Mennyire tartjátok baklövésnek az ő elengedésüket, vagy a Chelsea-nél nem tudták volna ezt a szintet hozni?

D.G.M.: Gyakran hallok olyan panaszkodásokat, hogy nem értem, miért fizettünk ennyit a 25-30 éves „X” játékosért, amikor ott van „Y” játékos az akadémiáról, aki ugyanúgy tudná hozni az „X” játékos szintjét. Ez valóban egy probléma, de gondoljunk bele, hogy a Tomori és Abraham korosztályú játékosoknál a legfontosabb az, hogy minél többet legyenek játékban és ezt ők maguk is tudják. Az meg ma már sajnos csak egy utópia, hogy a kezdőcsapatodat folyamatosan 100 százalékban saját nevelésűek teszik ki, még a Barcelonának is egyszer sikerült ezt összehoznia az elmúlt 10 évben. A Chelsea ambíciói nem engedik meg azt a luxust, hogy a keret nagy részét „félkész” játékosok tegyék ki, viszont, ha van egy Mason Mountod az utánpótlásból, az remek, de a nagy címekért kész játékosokkal lehet érdemiekben küzdeni. Persze, ha valaki megérett a bizonyításra, mint ahogyan az történt Tomorival és Abrahammel, akkor meg kell adni nekik az esélyt, de belőlük a kiegyensúlyozottságot hiányoltam. Látszik rajtuk, hogy még mindig Chelsea-szurkolók, de végső soron az egyéni karrier mellett dönt mindenki, és szerintem ebből a szempontból mindkét angol jó döntést hozott. Az idei mercatónk pedig azt is bebizonyította, hogy az akadémiát a pénzügyi stabilitás biztosítására is fel lehet használni, hiszen hiába költött el a klub 115 millió eurót Lukakura, annyi játékost eladtak a hátországból, hogy csak nagyon minimális deficitet hozott össze a játékospiacon.”

: Tomori elvesztése nekem kicsit fájó volt, Abrahammal kapcsolatban azt gondolom jól döntött a klub, mert nem látom benne a potenciált hogy világklasszissá nője ki magát. Aztán az idő majd lehet hogy rám cáfol...

JF: Ha már a fiataloknál tartunk, a Kékek ismertek arról, hogy van egy olyan íratlan szabály, hogy 30 év felett nem igazolnak játékost, és a hosszabbítás is csak egészen rövidtávú lehet. Kivétel természetesen van, például Thiago Silva esete, aki 36 esztendősen érkezett az angol fővárosban, igaz, mindezt úgy tette, hogy nem kellett érte átigazolási összeget fizetni. Mit gondoltok, mennyire működik ez a modell, érdemes lenne a Juventusnak is ezt követnie a nagy fiatalítás közepette?

D.G.M.: Nagyon is működőképes ez a modell. Silva jobbá tett mindenkit a poszttársai közül, ráadásul Lampard és Tuchel irányítása alatt is volt egy-két olyan játékos, aki mellette volt képes bizonyos ideig karrierje legjobbját nyújtani. A brazil egy igazi vezér és lassan már mentor is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nem játszhatta végig a BL-döntőt, de a korai kiválásával ugyanúgy stabilan védekezett a csapat. Az a helyzet viszont, hogy kevés az olyan karakter, mint ő. Attól, hogy valaki remek játékos 35 év felett is, még nem jelenti azt, hogy fel is tudja karolni a fiatalokat. Szerintem ez inkább karakter függő, s csak aztán kor függő.”

: Vannak játékosok, akik mint a jó bor csak minőségibbek lesznek az idő múlásával. Thiago Silva is egy közülük, nem hittem volna hogy ekkora vezéregyéniség és közönségkedvenc lesz belőle. Úgy gondolom fontos hogy minden csapatban legyen 2-3 ilyen kaliberű vezéregyéniség, sok tapasztalattal amikkel kiegyensúlyozható a fiatalok tapasztalatlansága.

JF: A nyár folyamán egy 100 millió eurós ajánlat futott be Torinóba, amely összeget az angolok Chiesa megvásárlására szántak. Szívesen látnátok Londonban, akár ettől magasabb összegért is? Van egyáltalán olyan futballista, akit elhoznátok a Juventusból?

D.G.M.: Bírom a srácot, nagy karrier előtt áll, de ennyit nem fizetnék érte. A jelenlegi Juvéból őt vagy Locatellit hoznám el, azonban most létszámban és minőségben is megvan a Chelsea kerete.

: Chiesa valóban egy remek játékos, a mostani csapatból őt el tudnám képzelni Chelsea*mezben. Esetleg egy kevésbé sérülékeny Dybala is jól mutatna kékben...

JF: A nyáron két védő szerződése is le fog járni, név szerint Antonio Rüdigerről és Andreas Christensenről van szó. Van még esély a hosszabbításra, miről írnak a klubhoz közeli források? Szerintetek érdemes lenne lecsapni például a középhátvéd-gondokkal küszködő Juventusnak valamelyikükre?

D.G.M.: Christensen szerződéshosszabbítása elvileg napokon belül hivatalos lesz (november 22-ét írunk, mikor ezekre a kérdésekre válaszolok). Egyébként látok egy jelentős párhuzamot közte és Bonucci között. A dán is 3 középhátvédes rendszerben hatalmas tanár és 2 középhátvédes rendszerben merő bizonytalanság. Jól járnátok vele, de nem megy sehova!:) Rüdiger is elkötelezett a Chelsea iránt, de ugyanennyire elkötelezett a magasabb fizetés iránt is. Nagyon remélem, hogy maradásra bírja a klub, mert mindenhol szükség van egy rosszfiúra.

: A két játékos közül talán Christiensen hosszabbítása tűnik valószínűbbnek, Rüdiger szerződése egy kicsit komplikáltabbnak tűnik. Egyiküket sem szeretném elveszíteni, Rüdiger szerintem élete formájában játszik. Bármelyik csapat számára erősítést jelentene egy ilyen kaliberű védő.

JF: A Juve keretét két volt londoni is erősíti Juan Cuadrado és Álvaro Morata személyében, akik Londonban csúnyán megbuktak, viszont előbbi klasszissá érett, utóbbi pedig tavaly élete talán legjobb szezonját produkálta. Gondoltátok volna, hogy fel tudnak még állni egy ilyen kudarc után? Esetleg meg tudnátok indokolni, hogy pontosan mi lehetett az oka, hogy a Szigetországban miért nem tudtak helytállni?

D.G.M.: Moratának a Juventus a plafon. Egyébként, ha színész lenne, akkor cameo-zásokban és mellékszerepekben remekelne, de főszerepben leszerepelne. Jók a fizikai adottságai, de a személyisége mindig is gátat fog szabni a futballnyelven értendő gyilkos ösztönének, már ha van neki. Londonban is ez okozta a bukását. Cuadrado pedig jól időzítette a klubváltást. Mourinho abban a félszezonban alig adott neki lehetőséget, ami miatt sajnáltam is a kolumbiait, de nem is tudtam mire vélni azt a transzfert. Ha jól emlékszem 2015-ben a Juventus kétéves kölcsönszerződést kötött vele, nekem pedig az az érzésem, hogyha csak egyéves lett volna, akkor 2016-ban Conte biztosan kipróbálta volna a Chelseaben jobb szárnyvédőnek.

: Szerintem vannak játékosok, akiknek egyszerűen nem fekszik bizonyos országok játékstílusa. Morata ígéretesen kezdett, később vált a helyzet nem túl rózsássá, Cuadrado pedig nem hinném hogy elegendő játékidőt kapott ahhoz hogy igazán bizonyítson.

JF: Két volt Juvés szakember, Antonio Conte és Maurizio Sarri is megjárta Londont, és mindketten trófeákkal hagyták el az angol fővárost, még ha karrierjük és a Chelsea legszebb korszakát nem ott töltötték. Mit gondoltok, hagytak valamit a hátuk mögött, amire például Tuchel rá tudta építeni ezt a sikeres együttest?

D.G.M.: Nagyon is! Conte a 3-4-3-mas felállást honosította meg a Chelseaben, amiben N’Golo Kanté a legjobban érzi magát, majd jött Sarri, akinek a labdabirtoklásos játékához Jorginho és Kovačić voltak a kulcsszereplők. Tuchelnek idén januárban gyorsan ki kellett találnia valamit, mert egy eleve sűrű szezon kellős közepén vette át a Chelseat. E két tényezőből pedig összerakott egy magabiztosan védekező csapatot, amelyik ezzel együtt meg tudja a tartani a labdát és ellen tud állni az intenzív letámadásnak. Abramovicsék nem ügyeltek arra korábban, hogy legyen a Chelseanek egy taktikai identitása, így egy komplex karakterű keret állt össze az utóbbi évek edzőkeringői után, Tuchelnek azonban sikerült komponálnia egy remekművet ebből a káoszból.

: Én személy szerint nagyon kedveltem mindkét edzőt. Conte a 3 védős rendszer alapjait tette le a csapatnál, szerintem ebből Tuchel például a mai napig profitál. Sarri játékrendszere is jól működött ideig óráig, az ő nagy hátránya szerintem az volt hogy nem igazán változtatott a taktikai hadrenden akkor sem ha a dolgok nem mentek túl fényesen. Emellett Sarri nevéhez fűződik Jorginho leigazolása is, aki a mai napig a középpálya alappillére.

JF: Conte már az Öreg Hölgyet elárulta azzal, hogy trénerként az Intert vezényelte. Ti is hasonlóan élitek meg, hogy a Chelsea után a városi rivális Tottenham Hotspurt választotta következő állomáshelyének, vagy különösebben nem zavar ez titeket?

D.G.M.: Aki lecceiként képes elvállalni a Bari irányítását, az minden más árulásra is képes, de szerintem ő ezeket a váltásokat nem árulásnak fogja fel, és azt sem gondolom, hogy sötét a lelkivilága. Ő a hivatása iránt szenvedélyes és nincs benne lokálpatriotizmus.

: Furcsa volt Contet a Spurs színeiben látni, nem gondoltam volna, hogy olyan együttesek után mint a Juve a Chelsea vagy az Inter, elvállal egy ilyen kiscsapatot.

JF: Természetesen nem mehetünk el amellett sem, hogy együttesetek olasz irányítóját, Jorginhót az Aranylabda egyik legesélyesebb várományosának tartják. Ti neki adnátok ezt a komoly elismerést?

D.G.M.: Örülök, hogy az évtizedes Messi – CR – mánia után elkezdték értékelni a szürke eminenciásokat is, de ha Jorginho kapná meg az Aranylabdát, akkor átesnénk a ló másik oldalára. Én Lewandowskinak adnám.

DÁ: Mint feljebb is említettem, Jorginho igazi motorja a középpályánknak. Nem csak klubszinten, de a válogatottal is remek szezont zárt. Nem tartom valószínűnek, hogy ő kapja az aranylabdát, mert a játékminősége nem igazán mutatkozik meg gólokban és gólpasszokban, de nagyon jó lenne az olasz középpályást a díjazottak között látni, de kevés esélyt látok arra, hogy a díj nem Messinél landol (legyen ez bármennyire is unalmas).

JF: Ha egy embert kell megneveznetek a csapat legfőbb kulcsembereként, legyen az játékos, edző, vagy bármilyen más szakember, ki lenne az?

D.G.M.: Tuchelt már eleget ajnároztam a válaszaimban, úgyhogy Mason Mountot mondanám. Statisztikai számokban nem olyan produktív, mint mondjuk De Bruyne a Manchester City-ből, de annyira jól olvassa a játékot, hogy az esetek túlnyomó részében megérzi a csapat, ha nélkülöznie kell őt.

: Nem tudnék egy igazi kulcsembert kiemelni ebből a csapatból. Az utóbbi években kinőttük azt az időszakot, amikor Hazard lábára tettük a labdát, és ő megmentett minket. A Chelsea erőssége szerintem abban rejlik, hogy csapat szinten vagyunk igazán erősek. Mendytől Wernerig mindenki a siker része, és ezt jól mutatja hogy már most 17 különböző játékosunk szerzett gólt az idei szezonban.

JF: Térjünk is rá lassacskán a ma esti összecsapásra. Vajon ha a Juve továbbra is a futballgyilkos énjét veszi elő, mint azt tette az odavágón, akkor ezúttal Tuchel szerintetek ki tud találni valami győzelemre vezetőt, vagy nem láttátok eddig jelét annak, hogy történt volna fejlődés a felállt védelmek ellen?

D.G.M.: Az odavágón se múlott sokon a gólszerzés. A hazai pálya és győzelmi kényszer miatt össze kell, hogy jöjjön ezúttal. Lukakut elvileg erre a meccsre és/vagy a Manchester United elleni bajnokira tervezik felépíteni a múltkori sérüléséből. Ha játszani fog, akkor érdemes lesz az eddigiekhez képest más utasításokkal ellátni, de egy olyan hamis kilencessel, mint Kai Havertz, könnyebben szét lehet zilálni egy felállt védelmet.

: A Juventus egy nagyon stabilan védekező csapat. Ha meg tudjuk szerezni a vezetést jó esélyt látok a győzelemre, de ha hátrányba kerülünk nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen a Juve már egy X-el is megelégedhet a csoportelsőségért vívott harcban.

JF: Egyáltalán fontosnak tartjátok a csoportelsőséget?

D.G.M.: Szerintem inkább „csak” presztízskérdés. Úgy alakulnak most a csoportok, hogy túl sok különbség nem lesz az első, vagy a második hely következményei között. Ha megnyerjük a csoportot, akkor a Bayern Münchent kerüljük el garantáltan a veszélyes csapatok közül, de akkor ott lehet a továbbjutásra még esélyes Atlético Madrid a csoportmásodikok közül, és még nagy kérdés, ki végez előrébb az „A” csoportban, ahol a Manchester City és a PSG van. Persze, ha Guardioláék ugyanolyan helyezést érnek el, mint mi, akkor a párizsiak jönnek képbe. Erre viszont a Chelsea nem tud hatással lenni. Inkább a csapat büszkeségének tenne jót egy első hely.

: Fontos, de nem mindent eldöntő. Csoportelsőként is kaphatsz nehéz ellenfelet a legjobb 16 között (lásd Chelsea vs Atleti tavaly) és csoportmásodikként is lehet egy papíron könnyebbnek ígérkező párharcod.

JF: Mit gondoltok Allegri Juventusáról?

D.G.M.: Az ideiről vagy a 2014 és 2019 közöttiről?:) Az első korszak csapatával nagyon szimpatizáltam, különösen a 2016/17-es szezonban, mikor a Chelsea pont lemaradt a BL-ről, így a nemzetközi porondon nem volt kinek szorítanom. Az a Juve kicsit olyan volt a nemzetközi viszonylatban, mint az ő akkori kihívói a Serie A-ban, én pedig hajlamos vagyok minden esetben a feltörekvőnek szurkolni az aktuális „number one”-ok helyett. Imponált, ahogyan szerényebb képességű vagy alulértékelt játékosokból rakott össze egy komoly csapatot és az is tetszett, hogy minden szezonra más taktikát talált ki, mert minden évben pótolni kényszerült egy klasszisát (Tévez, Vidal, Pogba). Most jóval nehezebb feladat előtt áll, mert a vezetőség és az általa kinevezett utódok kis híján „elherdálták” az örökségét, de szerintem képes arra, hogy visszakormányozza a Juventust a klubhoz méltó irányba.

: Kellemetlen ellenfél, ami nagyon nehézzé teszi, hogy az ellenfél a saját játékát játssza.

JF: Az olaszok rengeteg hiányzóval kell, hogy számoljanak, ugyanis előreláthatólag Federico Bernardeschi, Danilo, Aaron Ramsey, Mattia De Sciglio és Giorgio Chiellini sem lesz bevethető. Tuchel számára mennyire lesz nehéz összeállítani a kezdő tizenegyet?

D.G.M.: Hiába tobzódunk az opciókban, Tuchelnek nem okoz nehézséget a kezdő 11 összeállítása. Kimondottan élvezi, hogy rotálhat, a szezon első 14 meccsén például 14 különböző összetételben nevezte meg a kezdőcsapatot, ehhez persze covid-fertőzések, sérülések és eltiltások is közrejátszottak. Az ő regnálásával van egy kis állandó izgalom a meccsek előtt.

: Ha jól tudom Kovačić, Lukaku és Alonso kivételével mindenki játékra kész, én a hétvégihez hasonló felállásra számítok.

Milyen végeredményre számítotok?

D.G.M.: Kicsit vágyakozom a revans iránt. A szívem 2-0-s győzelmet mond, de az eszem egy sovány 1-0-t.

: 2-0 a Chelsea javára.

A Juventus várható kezdője a Sky Sport Italia szerint:

Lehet, hogy egy kép erről: 11 ember és , szöveg, amely így szól: „J VSChelsea Juventus Szczesny 19 Cuadrado Bonucci De Ligt 12 Alex Sandro 44 Kulusevski 30 Bentancur 27 Locatelli 25 Rabiot 22 Chiesa Morata”