A legutóbbi elemzés lényegében az Allegri által megvalósítandó taktikai érdekességekről szólt, amely nem csak az adott összecsapásra szólt, hanem úgy tűnik hosszabb távra tervez vele a Mister a jelek szerint, legalábbis a Fiorentina ellen is a Pirlo által alkalmazott 4-4-2-ben futott ki a gyepre az olasz rekordbajnok. Ezen a hadrendet vesézzük ki most még jobban, összehasonlítva a Maestro taktikájával, külön kitérve a szerepkörökre, és követelményeikre, ahogy szóba fognak kerülni olyan játékosok is, akik beleillenének ebbe az elképzelésbe. Egy dolgot mindenképp szeretnék az elején leszögezni, aki még nem olvasta, az az alábbi linken mindenképp tekintse meg a szóban forgó elemzést, ugyanis az alábbi írás kevésbé tér majd ki olyan tüzetesen egyes dolgokra, mint az a fentebb olvasható elemzésben történt.

Térjünk is ki egyből a címben szereplő kérdésre, hogy valójában Max Allegri és Pirlo elképzelései mennyire fedik egymást, és valóban egykori játékosától vett volna át elképzeléseket a jelenlegi mester. Nem feltétlen gondolnám, hogy így van, de az kétségtelen, hogy vannak kísérteties hasonlóságok. Példának okáért az, hogy mikor a Juventus három védős felállásban játszott, akkor a védekezéskor ez a hármas négyessé alakult, ahogy az tavaly az esetek 99%-ban történt, és eddig emlékeim szerint Allegrit nem különösebben jellemezte korábban. A másik dolog, és amiről lényegében ez a cikk is szól, hogy a General Max egy olyan 4-4-2-őt alkalmaz, ami igencsak hasonlít arra, amit Pirlo akart megvalósítani, elég csak a képre ránézni. Az egykori klasszis nem járt sikerrel ezen hadrend meghonosításával, ugyanis a tavalyi Juventus a legrosszabb meccseit szinte minden esetben ezen formációban játszotta, és eleve olyan emberekkel igyekezett ezt megtölteni a szóban forgó szakvezető, akiknek fogalma sem volt arról, hogy mit is kell csinálniuk az adott pozícióban. Maxit sem kell viszont sajnálni e téren, ugyanis neki is vannak egészen elképesztően rossz elképzelései ezen formációval kapcsolatban, aminek köszönhetően csak bizonyos esetekben működik jól ez a stratégia. Vegyük is sorba külön a posztokat, hogy pontosabban átláthassuk a különbségeket.

Kapus: A legkevésbé van rá hatással az, hogy éppen milyen formációban futballozik az együttese, de mégis érdemes megnézni, hogy mennyire más a jelenlegi együttes felfogása. Wojciech Szczęsny-t vesszük alapul csak, mivel ő tavaly is zebramezben futballozott, és meglehetősen érdekes, hogy az ellenfél lényegesen többször késztetik védésre, mint a tavaly (2.9 hárítás meccsenként a tavalyi 2.4-el szemben), ám a sarat valamivel jobban állja (70%-os hatékonyság, míg az előző évadban 69%). A kevésbé meglepő adatok közé tartozik, hogy kevesebbet ér labdához (33.8 – 37.9), még kevesebbet passzol (19.3 – 26.2), és már a pontosság romlása is arról árulkodik, hogy ezek már nem könnyű rövid átadások (79% –89%), hanem lényegesen több a hosszú átadás (5.6 – 4.3). Nem hiszem, hogy különösebb magyarázat kell ehhez a rengeteg számhoz, mely mind meccsenkénti átlagot jelent, ebből is jól látszik, hogy Allegri felszámolta a lapos passzokkal való labdatartásra alapuló hátulsó építkezést, amit leginkább a kontrajáték és a hosszú átadások váltottak.

Jobb szélső védő: Jelen esetben egyetlen emberrel számol itt komolyabban a vezetőedző, ugyanis szinte csak Danilo szerepel ebben a szerepkörben, ha egészséges, Cuadrado mindössze kétszer jutott lehetőséghez ezen poszton, melyen igazán klasszissá érett. A 20/21-es évadban is sűrűn megfordult itt, különösen akkor, mikor McKennie, vagy éppen Kulusevski játszott előtte, kik többet mozogtak befelé, így nem zavarva a beadás-specialista kolumbiait. Allegri véleményem szerint azért nem alkalmazza ezen a poszton Juant, mert egyértelműen zavarnák egymást Chiesával, mivel mind a ketten a vonal mellett futballozó, gyors, jobb lábas futballisták. Ezen szezonban egyszer fordult elő, hogy mind a ketten egy szélen futballoztak (a Sampdoria elleni összecsapáskor), és Federico érdekes módon épp ekkor játszotta a legrosszabb meccsét Allegri irányítása alatt (6.3-as osztályzat). Így maradt erre a posztra Danilo, aki legtöbb esetben a védekező szélső védőként funkcionál, támadásokban nem vesz részt, nem próbálkozik beadásokkal (0.1 darab meccsenként), inkább hosszú átadásokkal operál, a pálya közepe felé irányítja a támadásokat passzaival, lövéseivel, mintsem próbálna a vonal mellett futballozni. Ezzel aztán végképp nincs semmi baj, mert a brazil lényegében csak ezekhez ért, és ezzel kevésbé lesznek hangsúlyosak a gyengeségei, csak az a helyzet, hogy Allegri irányítása alatt is egy beadásokra építő együttes akarna lenni az Öreg Hölgy, ehhez pedig elengedhetetlenek a jól beívelő szélső védők, akikből van egy darabunk, és még véletlen sem használjuk itt.

Középső védők: Kezdjük is a sort Bonuccival, aki továbbra sem robbantható ki a kezdőből, játsszon bármennyire is rosszul. Esetében szintén próbálkozik kihasználni a livornói születésű tréner, hogy első osztályú hosszú labdákkal tud szolgálni, ezért mérkőzésenként 7.7 darabot ki is oszt, míg tavaly ez a szám mindössze 4.7 darab volt, miközben a pontosság csak két százalékot romlott (62%-ról 60%-ra). Érdekes mód többet is ér labdához, mint korábban (72.4 – 66.8), amivel velejár az is, hogy többet passzol, ám kevesebbet az ellenfél térfelén (16.7 – 18), ami alátámasztja azt is, hogy a védelem hátrébb van, mint a Pirlo-korszakban. Lényegében mindegyik középhátvéd esetében megnőtt a hosszú átadások száma, viszont a labdaérintéseket tekintve mind Chiellini, mind pedig de Ligt 20 alkalommal kevesebbszer találkoznak a játékszerrel, ami nem feltétlen probléma, ugyanis idén mind a ketten valami borzasztó módon passzolnak előre fele, így pedig inkább Bonucci és Danilo jut több lehetőséghez támadásépítések alkalmával, akik valamivel többet konyítanak ehhez. Védekezést tekintve annyi különbséget látok egyelőre, hogy emberfogást tekintve nem annyira szorosan kell fogniuk ellenfelüket, mint azt Pirlo megkövetelte, és nem is érzem azt, hogy minden mérkőzésen ez annyira feladat lenne, míg az edzőtanonc a legkisebb együttesek csatárai nyakába is akasztotta Chiellinit, de Ligtet, vagy éppen Demiralt. Ha már szóba kerültek ezek a nevek, szeretnék kitérni arra, hogy mennyire egy érthetetlen és ciki dolog az egy edzőtől, hogy a tavalyi évben legtöbbet pályára lépő középhátvéd, a 85 millió euróért vásárolt, 14 millió eurót kereső holland csodagyerek gyakorlatilag csak az alsóházi együttesek ellen van bevetve, miközben már 2 éve itt van, mindeközben sem Chiellini, sem pedig Bonucci nem számít már egy életbiztosításnak.

Bal szélső védő: Ezen poszton leginkább csak Alex Sandróról beszélhetünk, akinek különös fontossága lenne támadásban, mivel mikor előtte a szélső középpályás bemozog középre, akkor neki kellene a szélességét adnia a csapatnak, és jó beadásokkal szolgálnia. Még a helyezkedéssel nincs is problémája, viszont a támadásokhoz hozzátenni nem igazán tud. Ha olyan pozícióban is van, ahonnan már lehetősége nyílna beadni, csak forgolódik a védővel szemben, kicselezni nem tudja, lényegében a támadásokhoz hozzátenni nem képes, esetleg, ha bevonul középre beívelésekkor, ahogy azt láthattuk a Zenit ellen is, akkor lehet, hogy helyzetbe tud kerülni, de egyébként sok mindent nem tud hozzátenni a játékhoz. Hozzá az a szerepkör illene jobban, mint ami Danilóé, de két védekező szélső védő egyszerre pazarlás a mai futballban. Ez a taktika nagyon ül Luca Pellegrininek, aki támadni és beadni nagyon tud, továbbá agilis is, a védekezés viszont nem kenyere, és minőségben közel sem üti meg a kezdő szintet. A másik és egyben legjobb lehetőség ugye, hogy Cuadrado vállalja el ezt a feladatot, ami nagyon is passzolna neki a jobb oldalon. Ez csak annyival járna, hogy Bernardeschi a jobb szélső középpályás, Chiesa átkerül balra, minden gond pedig meg lenne oldva. Kicsit hamar rátértem a megoldásra, de azért még érdemes továbbolvasni a többi pozíciót is.

Jobb szélső középpályás: Pirlo idejében itt szerepelt McKennie, és mozgott be középre, mint ahogy azt Bernardeschi teszi. Annyi különbséggel, hogy az amerikai jobbára a csatárok mögé mozgott be, míg Fede a középpályások sorát erősíti. Na, meg ugye a minőségben is komoly a különbség, Weston katasztrofális volt, semmit nem csinált egész meccsen, cserébe védekezésben azt se tudta, hol van. Kulusevski is megfordult itt, ő gyakorlatilag ugyanazt csinálta, mint az olasz Eb-győztes futballista, csak neki nagyon komoly gondjai voltak a passzolással a félpályán, ebből két gólpassz is összejött az ellenfélnek, szinte ugyanabból a pozícióból. Azt sem tartom kizártnak, hogy a svéd ezen szerepkörben való játszatása ihlette meg Allegrit, mivel azért Dejan jobb meccseket is játszott ott, csak a Mister erre a feladatra megfelelőbb embert választott ki, mint amilyen a skandináv. Ám még nem tartunk Bernardeschinél, ugyanis a jobb szélen General Max Chiesával és Cuadradóval számol, a két játékos pedig ég és föld. Az olasz szertelenebb, a csatárokkal egy magasságban szerepel, de sok esetben helyet is cserél Dybalával, ami a kis argentinnak hasznára válik, neki kevésbé. Ezzel szemben Juan pontosan úgy futballozik, ahogy azt egy szélső középpályásnak kell, a vonal mellett, szórja a beadásokat, és igyekszik megnyerni a párharcait. Abszolút vétek elpazarolni ezt a két játékost azzal, hogy ugyanazon a meccsen ritkán szerepelnek, továbbá Federico itt nem is tudja kamatoztatni tudását, erre Fabio Capello is kitért már. Neki mindenképp a balon kellene szerepelnie, és druszájának kellene átjönni erre az oldalra, mögötte pedig Juannak kellene szerepelnie.

Jobb oldali középpályás: Itt általában McKennie és Bentancur szokott helyet kapni, nagyon helyesen. Szerintem inkább box-to-box középpályásnak lehet bekategorizálni azt a szerepkört, amit Allegri elvár tőlük, ugyanis védekezésből és támadásból is bőven ki kell venniük a részüket. Mivel Dybala a csapat irányítója, ami azzal jár, hogy visszalépked labdáért, ezért az adott középpályásnak tudnia kell támadásban is nyújtani valamit, a csatár pozíciójában is, tovább a tizenhatoson belül is meg kell állnia a helyét, mert a beadásokkor hasznos tud lenni egy magas, jól fejelő középpályás, erre a feladatra pedig mind a kettő játékos megfelel, ha a jelenlegi keretet vesszük figyelembe (ez igaz lehet Ramsey-re is, csak ő meg ezt a szintet is csak ritkán hozza, már mikor egészséges). Ez a kettős tudja csak ezt a feladatot elvállalni, ugyanis bennük van meg a kellő mozgékonyság ehhez, csak az uruguayi rossz döntéseket szokott hozni, pontatlanok a passzai, miközben nem rendelkezik rossz technikával. McKennie szintén katasztrofálisan passzol, a technikai megoldások sem mennek úgy, mint tavaly, viszont érzi az üres területeket, és a tizenhatoson belül is veszélyes tud lenni. Annak idején ezt a feladatot Khedira látta el, de leginkább Paul Pogba és Sergej Milinković-Savić tudná ezt a szerepkört teljes mértékben betölteni, csak ugye esély nem sok van rájuk. Házon belül Locatelli lehet jó megoldás abban az esetben, ha érkezik egy szűrő a csapathoz, mert jelen esetben egyszerűen nem hagyhatja el azt a pozíciót.

Bal oldali középpályás: Ahogy már említettem, a labdakihozatalokban leginkább alkalmazott játékos lehetőségek szerint Locatelli szokott lenni, aki durván le van korlátozva, mert nem a regista szerepét kapta meg, hanem egyszerű szűrőként funkcionál, aki megcsinálja a védőmunkát, biztosít, kihozza a labdát a legegyszerűbb módon, és hosszú átadásokkal szolgál. Ehhez képes Manuelben ettől sokkal több kreativitás van, de a karmesteri pálca nincs nála, és sok esetben a labda sem. Jelenleg egyedül ő tud ezeknek a kritériumoknak megfelelni, szerintem nem kell részletezni, hogy Arthur és Bentancur miért is katasztrofális elgondolás ezen poszton. Rengeteg név merült már fel a sajtóban, mind-mind szűrők (Witsel, Tchouaméni), ezért vélhetően Allegri is szeretné kivenni innen Locát, aki ugyan megállja a helyét, de nem tud magasabb színvonalat képviselni, mint társai. Egy igazi szűrő, akikből vannak minőségileg eléggé jó opciók, megoldást jelenthetnek a középpályát tekintve. Nyilvánvalóan Tchouaméni lenne hosszú távon minőségben a legjobb, viszont Witsel jelenleg is erősítésnek számít, míg Boubacar Kamara ár/érték arányban a legjobb lehetőség lenne, ha nem számolunk annak lehetőségével, hogy Brozović és Kessié reálisan megszerezhető lesz a nyáron ingyen.

Bal szélső középpályás: Szerintem nevezhetjük ezt a szerepkört mezzalának, amit csak és kizárólag Bernardeschi tud betölteni a jelenlegi keretből, senki más. Ez nagyon meg is látszik a játékon és az eredményeken, ugyanis ebben a szisztémában csak vele tudunk elfogadható produktumot nyújtani támadásban, míg Rabiot ezen poszton való szerepeltetése a világ legnagyobb tévedései között van. Támadásban teljesen fogalmatlan, semmi kreativitás nem szorult belé, csak a kötelező passzokat vállalja be, technikailag messze nem felel meg a szerepkör által fenntámasztott kritériumoknak, lassítja a játékot, az pedig, hogy néha elereszt pár sistergős lövést, kevés. Ebben a taktikában nincs helye, ezért jelen állás szerint ismét nálam listás, aztán lehet tavaszra ismét megtáltosodik, és nem szívesen válnék meg tőle. Az viszont vitán felül áll, hogy ide igazolni kell, mert, ha Kulusevskit nem sikerült megtanítani passzolni, és taktikailag nem fejlődött óriásit, akkor nincs más opció Fedén kívül. Erre a pozícióba nehéz embert találni, de kapásból Thomas Lemar jut eszembe, aki szebb napokat is látott már, de Torinóban szerintem jobb helye lenne, míg Rabiot-nak szerintem jobban bejönne Simeone Atlétijének a stílusa. Nem csak a francia az egyetlen, akinek semmi helye nincs egyelőre ebben taktikában, ugyanis Arthur sem illeszthető be egyik szerepkörbe sem, mert szűrőként láthattuk mit tud, a széleket nem hiszem, hogy jól be tudná játszani, ugyanis az előre passzokkal gondjai vannak, box-to-box középpályásként pedig szintén nem látok benne fantáziát. Azonban, ha az általam említett lépések megtörténnének, azaz a mezzala átkerülne jobbra, akkor viszont lenne Rabiot-nak helye bal oldali középpályásként, és szükség esetén felléphetne a középcsatár helyére, hogy lefejelje a labdákat, ahogy az a Spezia ellen is történt. Bővebben ennek a kivitelezéséről az alábbi elemzésben olvashattok.

Jobb oldali csatár: Allegri mindenképp az egyik csatárt visszavontabban játszatja secunda puntaként, ami Dybalánál eleve alap, gyakorlatilag ő ezen szerep megtestesítője, míg Kulusevski továbbra is borzasztó itt. Az argentin feladatai szerintem nem kell különösebben részleteznem, visszalépve részt vesz a fazonszabászatban, a sorok között mozogva juttatja át a labdát a kapu előterébe, távoli lövésekkel, betörésekkel és kulcspasszokkal igyekszik segíteni csapatát. Kulusevski ebből alig valósít meg valamit, neki sincs egyelőre sok helye ebben az együttesben, viszont Kaio Jorge a jövőben csereként szerintem tudja majd váltani Dybalát szükség esetén, ha kellő módon fejlődik. Kíváncsi vagyok arra, hogy Allegri meglépi-e, hogy egyszerre játszatja Moratát és Keant, de szerintem végszükséglet esetén fog ehhez a megoldáshoz nyúlni.

Bal oldali csatár: Legtöbb esetben Moratát láthatjuk itt, de Kean is itt szerepel, ha lehetőséghez jut. Nekik kellene a tizenhatoson belül komolyat alkotni, de egyikük sem egy centeralkat, ráadásul én elvárnám, hogy a széljátékban is kicsit kivegyék a részüket szükség esetén, mivel a bal oldalon sok esetben csak Alex Sandro van egyedül, mindenki más középen, vagy a túloldalon. Szerintem még ebben a formában Cristiano Ronaldo is rendkívül hasznos tudott volna lenni, de ezen már kár merengeni. Keantől nem áll távol széljáték, míg Morata gyors, a tizenhatoson belül meg nagyjából hasonló eredményességgel kell számolni, csak a spanyol hamarabb fejel gólt, míg az olasz lövőtechnikában ügyesebb. Azonban, ha az általam felvázolt felállásban állna ki a Juve, akkor nem a középcsatároknak kellene kilépegetni a szélre, mivel Chiesa bejátszaná az egészet, ezt megcsinálná Dybala a túloldalt, aki egyébként is előszeretettel hagyja el a védők sűrűjét, és próbál megjátszható lenni a szélen. Erre a posztra egyébként szerepkörtől függetlenül kell majd egy minőségibb ember, aki megbízhatóbb góllövésben.

Nem gondolnám, hogy összességében Allegri mindenképp Pirlótól vett volna át taktikai elemeket, ahogy a felállás megtartása sem hiszem, hogy azért történt, hogy meglegyen az átmenet a két korszak között. Szerintem egyszerűen hasonló dolgokban látják a megoldást, ami eddig az utóbbi tíz év legrosszabb időszakát jelenti. Azt gondolom, hogy vannak működő elképzelései a Misternek, tudna ez működni, csak ahhoz kicsit jobban meg kellene keverni a lapokat, és be kellene szerezni hiányzó láncszemeket, ezt pedig még akár télen is meg lehetne ejteni. Véleményem szerint egy klasszikus 4-2-3-1 célravezetőbb lenne, de ebben a sajátos 4-4-2-ben is lehet ráció, megfelelő emberekkel.

Az én 4-4-2-őm a következőképp nézne ki: