Rendkívüli győzelmet aratott a Juventus a regnáló BL-győztes ellen, ugyanis a tegnap esti mérkőzés csak részben tartalmazott futballt, cserébe rengeteg taktikai elemet láthattunk a pályán, melyet a következőkben majd képek formájában vizsgálunk meg.

Első sorban inkább a mérkőzésről ejtsünk pár szót, nagy vonalakban. Lényegében annyi történt, hogy Massimiliano Allegri mester az összecsapást megelőzően becsületesen áttanulmányozhatta a svéd futball alapjait, ugyanis egy ilyen szinten defenzív, játszani nem akaró, szervezett játékot a mindenkori Blågult együttestől szokhattunk meg, de lényegében más skandináv nemzeti együttest is akár megemlíthettem volna, de annyi bizonyos, hogy a tegnapi produkció még a megboldogult catenacción is túltett. Azonban ahogy lenni szokott Kulusevski hazája esetében is, annak ellenére, hogy a futballt sikeresen meg tudják ölni, a győzelmet be tudják gyűjteni egy jobb képességű együttes ellen is, ha azon gárda nem rendelkezik kellő támadóerővel. Ez most sem volt másképp, ugyanis Allegri pontosan tudta, hogy a Kékek ugyan jobb csapattal rendelkeznek, ám a felállt védelem ellen nem igazán tudnak maradandót alkotni, és teljes mértékben igaza is lett. Olyan szinten komolyan vette a Juve védekezést, hogy a labda 47%-ban a hazaiak harmadában volt, és több, mint háromszor annyit passzolt pontosan a londoni egylet, mint a torinóiak, de már a 27%-os olasz labdatartás is rengeteg mindent elárul. Mindezek ellenére hiába a jobb angol statisztika, egy-egy kaput eltaláló lövés volt az egész mérkőzésen, a Juventus pedig ebből gólt tudott szerezni, míg a Chelsea nem.

Lényegében egy lapra tett fel mindent Allegri mester, mert az már a mérkőzés elején tisztán látszódott, hogy itt az az együttes fog tudni győzni, aki az első találatot szerzi, ugyanis azon gárda tudja majd a következőkben saját játékát játszani. Ha a vendégek lőttek volna gólt, akkor a Bianconerinek fel kellett volna hagynia a teknősbéka állással, és a kinyíló olaszokat könnyűszerrel levadászhatták volna az angolok, ahogy az egyszer majdnem megtörtént a 80. percben, amikor a Juve először tudta tartani nehézkesen a labdát a Kékek tizenhatosán belül, ám a labdavesztés után nagyon könnyen kontrázták le a taljánokat a Tuchel-fiúk, és csak Romelu Lukaku rossz átadása mentette meg a hazaiakat attól, hogy ebből ziccer legyen. Azt pedig láthattuk, hogy mi történt a Juventus gólja után, a Chelsea kénytelen volt továbbra is felállt védelemmel szemben játszania, ami nagyon nem ízlett nekik, míg a Bianconeri szervezettségének köszönhetően viszonylag simán le tudta védekezni az ellenfelet.

Mondhatni ez történt több mint 90 perc alatt, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a mérkőzés ismételten arra mutatott rá, hogy mennyire is függ az olasz rekordbajnok a mentalitástól. Ezen az összecsapáson lehetett látni, hogy mennyire koncentráltabban álltak hozzá a meccshez a játékosok, milyen elhivatottsággal, tűzzel, ami a bajnokik többségén egyáltalán nincs meg, vagy csak pár emberben. Ezt azonban nem csak a játékosokon lehet számon kérni, hanem a stadionba látogató szurkolókon is, akik ugyan a Serie A-ban szurkolni nem igazán szoktak, esetleg belekezdenek egy-két ellenséges tábor szidásába, és a sajátjaikat fütyülik, ám tegnap este egy egészen pofás kis szurkolást tapasztalhattunk a lelátókon. Azt is mindenképp érdeme még megemlíteni, hogy a csapatkapitányi karszalag Bonucci karján volt látható (idén egyébként nem először), ami nagyban ellentmond annak a kijelentésnek, miszerint azért vették el Leótól, és adták oda Dybalának, mert az olasz esetében 2018 óta számolandó a jelenlegi Juvés korszaka az eligazolása miatt. Ha General Max következetes lenne, akkor a Juan Cuadrado - Alex Sandro kettős egyikének adta volna oda a karszalagot, ám ezzel ismételten veszített a hitelességéből.

A meccs képekben:

Játékosok értékelése:

 Meccs embere: Massimiliano Allegri