A Juventus előtt a szezon eddigi talán legnagyobb kihívása áll, ugyanis holnap este nem kisebb ellenfél érkezik Torinóba, mind a Bajnokok Ligája címvédőjének számító Chelsea együttese, mely gárdával két meghatározó futballistája, Paulo Dybala, valamint Álvaro Morata nélkül kell szembenéznie a Zebrák alakulatának. 

A találkozót megelőzően természetesen a fekete-fehérek vezetőedzője, Massimiliano Allegri is megtette ilyenkor szokásos nyilatkozatát a nemzetközi sportsajtónak, melynek keretein belül egyéb témákon túl szót ejtett a Chelsea által jelentett kihívásról, a csapat várható felállásáról, valamint az együttes keretébe visszatérő, s az abból kimaradó labdarúgókról is. Az alábbiakban ezen szavakat olvashatjátok. 

"Kijelenthetem, hogy a holnapi összecsapáson történő események semmiképpen sem gyakorolnak majd rám nagy meglepetést, mivel többé-kevésbé tudom, hogy mire számíthatunk ellenfelünktől, emellett pedig saját csapatomat illetően is birtokomban tudhatom a felelős döntések meghozatalához szükséges ismeretanyagot. Együttesem felállásáról, valamint az ebben szereplő labdarúgók kilétéről a holnapi nap folyamán fogok dönteni, mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Aaron Ramsey-n kívül minden egyes labdarúgóm bevethetőnek számít, hiszen a mai nap során Adrien Rabiot is visszatérhetett a közös edzésekhez, kinek bokája immár megfelelő állapotban van" – szögezte le General Max. 

"A mérkőzés tekintetében egyértelműen nagy hangsúlyt kell majd fektetnünk a megfelelő mentalitásra, valamint a Chelsea ellen elengedhetetlenül szükséges technikásság bevetésére, mivel Thomas Tuchel rendkívül eredményes munkát végzett a londoniaknál, akik az elmúlt esztendőkben látott formájukkal ellentétben immár ismételten egy igen szilárd, nehezen feltörhető, s hatékony kontrákat vezénylő alakulatnak számítanak.

Nem kérdés, hogy nagy odafigyeléssel kell majd futballozunk, hiszen ha koncentrációszintünk csökken, óhatatlanul is vereséget fogunk szenvedni, ahogy az általában történik sportágunkban az efféle alkalmakkor. Semmiképpen sem engedhetjük meg magunknak, hogy a kulcspillanatok idején mellényúlásokat kövessünk el, vagy a kapkodás útjára lépjünk, ugyanis mindannyiunknak tudatosítania kell magában, hogy egy nemzetközi szintű mérkőzésen fogunk pályára lépni, ahol az egész világ számára meghatározó képet alkothatunk magunkról. 

Mint említettem, egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy pontosan mely labdarúgók lépnek majd pályára a Chelsea ellen, ugyanakkor Wojciech Szczęsny, Manuel Locatelli, illetve Alex Sandro egészen biztosan kezdőként fognak lehetőséghez jutni. E pillanatban nem tudom, hogy ez lenne-e a megfelelő alkalom arra, hogy bevessük a régóta tartogatott háromvédős felállást, mivel mint ahogy a korábbiakban több ízben is kihangsúlyoztam, a hátsó alakzat létszáma elsősorban attól függ, hogy milyen arányban birtokoljuk a labdát. 

Gondolom, a jelenlévők közül mindenki pontosan tisztában van vele, hogy már nem vagyok fiatal, azonban ezzel kapcsolatban elsősorban nem életkoromat, hanem tapasztalatom mértékét emeltem ki futballistáimnak, akiknek fiatal korukból kifolyólag jóval kevesebb élményük van ezen a szinten, mint nekem, ezért pedig mesterükként jogosan várhatom el tőlük, hogy hallgassanak rám, s tartsák be az általam elmondott és megkövetelt dolgokat.

Az elmúlt napokban több alkalommal is közöltem fiaimmal, hogy a Chelsea elleni összecsapás egy kiváló szintfelmérőnek bizonyulhat számunkra, ezért pedig elsősorban letisztult, s technikai, továbbá taktikai szinten egyaránt megfelelő futballt szeretnék látni tőlük. Azt szeretném, ha játékosaim nem akarnának görcsösen végrehajtani egyes mozdulatsorokat, vagy elérni bizonyos eredményeket, ugyanis a legfontosabb, hogy a labdarúgók képesek legyenek örömmel, felszabadultan futballozni az ehhez hasonló találkozókon. 

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy könnyelműen kellene játszanunk, mivel ez teljes őrültség lenne részünkről egy olyan ellenféllel szemben, mely a legkisebb hibádat is képes azonnal megtorolni. Szükségünk van arra, hogy ezen a szinten is pályára léphessünk hasonló kaliberű csapatokkal szemben, ezen mérkőzéseken pedig mindenképpen arra kell törekednünk, hogy lehetőségeink szerint jó és eredményes játékot mutassunk be. 

Adrien Rabiot igen hasonló problémákkal küzd, mint Federico Bernardeschi, azonban e két futballista gondjai bizonyos mértékig minden egyes Juventus-játékos tekintetében fennállnak. Nem hinném, hogy a Bianconeri labdarúgói hatalmas mértékben különböznének egymástól technikai képzettségüket, vagy kvalitásaikat illetően, ugyanis azt, hogy egy-egy személy pályafutása miként alakul, sokkal inkább a mentális, s nem a fizikai tényezők határozzák meg. Egy labdarúgónak kötelessége kérdéseket megfogalmazni saját magával szemben, valamint célokat tűzni maga elé mind egyéni-, mind pedig csapatszinten, emellett pedig alapvető fontosságú, hogy a játékosok egészen fiatal koruktól fogva képesek legyenek tanulni azon hibákból, melyeket az edzéseken és a találkozókon elkövettek.

Azt, hogy kinek lesz igazán nagy karrierje, egyértelműen a mentális tényezők határozzák meg, hiszen a múltból számos példát láthattunk arra, hogy egy-egy, óriási tehetségnek kikiáltott labdarúgó éppen azért került a süllyesztőbe, mert nem volt képes irányítása alatt tartani elméjét. Ha én lennék Adrien helyében, minden bizonnyal rendkívül haragudnék magamra, mivel annak ellenére, hogy megvannak a szükséges képességei ahhoz, hogy több találattal szolgálja együttesét, két, itteni esztendejében összesen nem tudott tíz gólt szerezni. Őszintén hiszek benne, hogy idén ez másképp alakul majd. 

Federico Bernardeschi igen jól játszott a Sampdoria ellen, s továbbra is vallom, hogy szélsőnk hatalmas potenciállal, valamint nagy fejlődési lehetőséggel rendelkezik. Úgy vélem, hogy Fede képes lehet a csapat motorjaként, s egyfajta játékmesterként funkcionálni egyes összecsapásokon, ugyanakkor alapvető szerepköre semmiképpen sem e pozícióban található, mivel olyan poszton kell szerepelnie, ahol több alkalommal kerülhet a kapu előterébe. Bernardeschi éppen akkor nyújtott kiváló produkciót a Samppal szemben, mikor a közvéleményben ismételten kezdtek felbukkanni a vele kapcsolatos kritikák, s éppen ezért vallom, hogy sportágunkban szinte minden a mentalitáson múlik. Ha egy játékos fejébe veszi, hogy megmutatja valós képességeit, végre is fogja hajtani ezt, ebben pedig semmi sem állíthatja meg őt. 

Danilo mindenképpen játszani fog holnap este, annak ellenére, hogy a Samp ellen kisebb pihenőt biztosítottam számára. Egyelőre nem tudom, hogy a brazil a soron következő meccseken is lehetőséghez jut-e majd, így pedig arra a kérdésre sem vagyok képes felelni, hogy elképzelhető-e, hogy mindezt középhátvédként fogja-e megtenni. Arthur továbbra sem számít bevethetőnek, mivel még hosszú út áll előtte a teljes felépülés kieszközöléséig. Az orvosi stáb folyamatosan figyeli középpályásunk állapotát, aki nagy valószínűséggel a válogatott szünet ideje alatt lejátszandó barátságos meccseinken mindenképpen pályára fog lépni, egyértelműen abból a célból, hogy november elejétől fogva ismét keretünk állandó tagjának tudhassuk őt. 

Meggyőződésem, hogy Rodrigo Bentancur igen sokat fejlődött az elmúlt esztendőkben, melyet élesen megmutat, hogy vasárnap akár gólt is szerezhetett volna a Sampdoria ellen, ha Audero nem mutat be egy egészen parádés védést vele szemben. Továbbra is biztos vagyok benne, hogy az uruguayi nem tud megfelelni azon követelményeknek, melyeket a szakvezetők egy klasszikus regista elé szoktak támasztani, ugyanis Rodri egyértelműen olyan labdarúgó, akinek szüksége van a megfelelő társakra ahhoz, hogy nagyszerű teljesítménnyel rukkolhasson elő. Úgy vélem, hogy Manuel Locatelli az eddigiekben igen eredményesen szerepelt Bentancur mellett, a két középpályás pedig bizonyos szempontból ki is egészíti egymást a pálya tengelyében, ugyanis külön-külön egyelőre egyikük sem képes az alakulat fazonszabászává válni, együttes erővel azonban 100%-ot nyújtanak e téren. 

A holnapi nap folyamán Moise Kean lesz keretünk egyetlen bevethető középcsatára, ami természetesen nagy felelősséggel jár, ugyanakkor nem szabad aránytalanul nagy terhet pakolnunk egy ennyire fiatal futballista vállaira. Keannek mindenekelőtt folyamatos játéklehetőségre, valamint önbizalomnövelő találatokra van szüksége, hiszen egy hozzá hasonló játékosnak egyértelműen a gólszerzés lehet legfontosabb feladata. Moise igen eredményesen teljesít a mélységi támadások során, emellett pedig a befejezéseknél is kimagasló produkciót nyújt, elsősorban magas szinten álló lövőtechnikájának köszönhetően. Egyértelmű, hogy az olasz előtt változatlanul nagy fejlődési lehetőség áll, melyet nem egyéni úton, hanem a csapattal összhangban kell kiviteleznie, azonban korához képest máris igen fontos és jó tapasztalatokkal rendelkezik ahhoz, hogy ezt megtehesse. 

Federico Chiesától éppen azt várom el, melyet jelen pillanatban is megtesz csapatunkért, s nem titkolom, hogy kissé talán többet is kinézek belőle. Úgy vélem, Fede rendkívüli utat járt be az elmúlt esztendőkben, mivel friss igazolásként is kiemelkedően futballozott a Juventusnál, ezt követően pedig az Európa-bajnokságon is válogatottjának meghatározó alapemberévé vált, aki fontos gólokkal segítette az Azzurrit az együttes menetelése során. Chiesa az Eb-n egyértelműen kilépett a fiatal tehetség szerepköréből, emiatt pedig én magam is jóval kevésbé vagyok elnéző vele kapcsolatban az általa elkövetett hibák miatt. Az idei év minden tekintetben fontos és meghatározó szezon lesz számára. 

Az, hogy egy napon magasba emelhessem a Bajnokok Ligája trófeáját, mindig is egyik legnagyobb vágyamnak számított, mely jelen pillanatban is folyamatos ambíciót jelent számomra. Biztos vagyok benne, hogy csapatom részéről is ez lehet az egyetlen helyes megközelítés a holnap estét illetően, melynek a végeredménytől függetlenül mindannyiunk számára egy csodálatos összecsapásnak kell lennie. A Bajnokok Ligája a futball magasiskolája, emiatt pedig mindenképpen rendelkeznünk kell a megfelelő szintű izgalommal és vággyal ezen találkozók lejátszásához, hiszen e versenysorozatban egyedül a fent említett tényezők meglétekor érhetünk el igazán jelentős eredményeket. 

Együttesünknél mindenki azon dolgozik, hogy a maximumot hozza ki magából, mivel tisztában vagyunk vele, hogy csak és kizárólag ezáltal juthatunk el a csúcsra. Nem az a célunk, hogy túléljük a csoportkört, mivel, minden előzetes esélylatolgatás ellenére azzal a tudattal kell pályára lépnünk, hogy akár a döntőbe jutást is képesek lehetünk kieszközölni, még akkor is, ha jelen pillanatban egyikünk sem tudhatja, hogy ezt végül valóban sikerül-e majd megtennünk. A BL-döntő egy olyan célkitűzés számunkra, melynek jelentősége a Scudetto fontosságával vetekszik. Az ambíció, az önmagadba vetett hit, valamint az érzés, hogy egy nagyszerű együttes kötelékébe tartozol, mindent felülírhatnak az ehhez hasonló megmérettetések alkalmával, nekünk pedig ebből kifolyólag éppen ezen tényezőkre van szükségünk. 

Nem tudom, hogy pozitív, vagy negatív értelemben, de az olasz labdarúgás egyértelműen különbözik az angol, a spanyol, vagy éppen a német futball világától. Bár én magam nem tevékenykedtem ezen országokban, egyértelmű számomra, hogy az angol és az itáliai futballkultúra között alapvető eltérések vannak, hiszen Angliában a stadionba kilátogató szurkolók csapatuk sikeréért drukkolnak, s nem mások ellen tüntetnek, ami nem feltétlenül van így Olaszországban. Az angolok önszántukból éneklik együtteseik himnuszait vagy rigmusait, mivel feladatuknak érzik, hogy szorítsanak alakulatuknak, míg itthon társadalmi elvárásnak számít, hogy az embernek legyen egy választott csapata, ami azonban véleményem szerint nem feltétlenül követendő irányvonal. 

Tisztában vagyok vele, hogy a Premier League-ben szereplő együttesek több anyagi forrással rendelkeznek, mint olasz társaik, ebből kifolyólag pedig rengeteg tennivaló áll előttünk, Itália azonban addig fog próbálkozni, míg el nem éri az angolok által képviselt szintet, mivel a másokhoz való feljutás vágya egészen egyszerűen bele van kódolva az olasz nemzet génjeibe. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem kell Spanyolországra, Franciaországra, Angliára, vagy Németországra vágynunk, mivel akár tetszik, akár nem, mi magunk olaszok, emiatt pedig Olaszországban élő egyének vagyunk, alapvető szerkezeti különbségekkel, melyek tekintetében már közelítünk a németek által képviselt szinthez, ám továbbra is távol állunk az angolok által jelentett színvonaltól" – összegzett Massimiliano Allegri.