A Serie A ötödik fordulójában a bajnoki versenyfutásban mindeddig nyeretlen Juventus a tabella alsó felében található Spezia otthonába látogat, mely találkozót megelőzően az ilyenkor szokott módon a Bianconeri mestere, Massimiliano Allegri is megtette hagyományos nyilatkozatát, melynek keretein belül egyéb témák mellett szót ejtett a holnapi csapatösszeállításról, a Milan elleni összecsapás tanulságairól, valamint a megmérettetésen való győzelem egyértelmű, s rendkívüli fontosságáról is. Az alábbiakban ezen szavakat tesszük közzé. 

"A holnapi összecsapás tekintetében mindenképpen ki fogunk eszközölni bizonyos változtatásokat a kezdőcsapatot illetően, ugyanis háromnaponta pályára kell lépnünk, s vannak olyan labdarúgóink, akik zsinórban hat-hét találkozót játszottak le az elmúlt hetekben. A Spezia az elmúlt fordulóban igen fontos győzelmet aratott a Venezia ellen, s mivel holnapi ellenfelünk egy igen gondatlan, kötöttségektől mentesen és felszabadultan futballozó alakulat, egyértelműnek mondható, hogy rendkívül nehéz mérkőzés áll előttünk, nagyrészt a hazai pálya Spezia számára biztosított előnye miatt. Biztos vagyok benne, hogy a meccs végeredménye nagyban függ majd a mentális, valamint a technikai szempontoktól, ugyanis a legnagyobb tisztelet mellett is kijelenthetem, hogy az utóbbi tényezőben rejlő különbségeknek ki kellene ütköznie a megmérettetés folyamán. 

Álvaro Morata jól érzi magát, s felépült kisebb sérüléséből, azonban hiányzóink ezzel együtt is lesznek, mivel Giorgio Chiellini belázasodott, emiatt pedig mindenképpen ki kell hagynom őt a holnapi keretből. A többi futballista jól érzi magát, ennek alapján pedig holnap egyedül a győzelem lehet a célunk, ugyanis egy siker által helyzetünk rögtön másképp nézne ki a jelenlegi megítélésnél. A Milan ellen alapvetően jó teljesítményt nyújtottunk, ugyanakkor mindenképpen javítanunk kell a Rossonerivel szemben elkövetett technikai hibákon, hiszen általában teljesen tét nélküli pillanatokban követünk el ostoba mellényúlásokat, mikor semmilyen tekintetben nincs rajtunk nyomás, vagy eredménykényszer.

Teljesen egyértelmű, hogy a három pont begyűjtésének érdekében utazunk Speziába, mivel a Juventus hatvan éve nem kezdte ilyen pocsék mutatókkal, azaz négy mérkőzésen mindössze két ponttal a bajnokságot, emiatt pedig elengedhetetlen, hogy visszataláljunk a diadal útjára, mely rendkívül fontos lesz ahhoz, hogy sikerrel vehessük a Sampdoria, a Chelsea, illetve a Torino elleni, soron következő találkozókat. 

Véleményem szerint jelen pillanatban semmi értelme nincsen annak, hogy bizonyos személyek és csoportok továbbra is a múltban lezajló eseményeket gondolkodnak, mivel ami történt, megtörtént, s senki sem tagadhatja, hogy ez a Juventus nem az a csapat, mint amely néhány esztendővel ezelőtt volt. Hogy mit gondolok a Milan elleni meccs lefújását követő szavaimról? Bár természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem a lehető legfinomabb módon fejeztem ki csalódottságomat, én is ember vagyok, s nekem is szükségem van arra, hogy kiengedjem a gőzt egy ilyen nagy téttel bíró rangadó után. 

Úgy gondolom, hogy azon futballistáknak, akiket csereként küldünk pályára, az a legfőbb feladatuk, hogy döntő faktornak bizonyuljanak egy-egy győzelem kieszközölése során, s olyan produkciót kell nyújtaniuk, melynek alapján megérdemelten kerülhetnek be a következő forduló keretébe, vagy akár kezdőcsapatába, ha éppen arra van szükség. Nápolyban mindössze tizennégy, biztonsággal bevethető labdarúgó állt rendelkezésünkre, most azonban már tizenhat játékos mondhatja el magáról ugyanezt, megítélésem alapján pedig azoknak, akik csereként, vagyis azzal a szándékkal lépnek pályára, hogy segítsenek társaikon, tiszteletet és felelősséget kell mutatniuk a nekik jutó játékpercekben, s minden tekintetben készen kell állniuk a nekik kiszabott feladatra. A profi futballban az ehhez hasonló témaköröknek nem szabadna kérdéseknek számítaniuk. 

Magától értetődő módon visszanéztem vasárnapi meccsünket, az események kielemzése révén pedig arra jutottam, hogy a negyvenötödik, valamint az ötvenkettedik perc között nyolc alkalommal adtuk el a labdát, mely egyszerűen egy megengedhetetlenül magas számnak bizonyul. Amikor egy csapatnak az a feladata, hogy visszaszerezze a játékszert, mindenkinek rendkívül koncentráltan és eltökélten kell játszania, s a kellő pontossággal kell passzolnia, hogy ne adja el újra a labdát. A Milan ellen számos olyan momentum akadt, melyben egyes labdarúgóink óriási hibákat követtek el kritikus helyeken és pillanatokban, gondoljunk csak Bentancur vagy Rabiot rossz passzaira, esetleg Morata elmért átadásaira, melyek a védelem javításai nélkül könnyedén helyzeteket és gólokat eredményezhettek volna ellenfelünknek. 

Ha ilyen jellegű technikai mellényúlásokkal operálunk, előbb-utóbb meg fogunk fizetni tévedéseinkért. Vasárnap könnyű szerrel veszíthettünk volna, ám szerencsére ezúttal néhány helyzetben felénk billent a mérleg nyelve, melynek köszönhetően 1-1-es eredménnyel vonulhattunk le a pályáról, ám nyilvánvalóan teljes mértékben ezzel sem lehetünk elégedettek, ha górcső alá vesszük a két fél előzetes állapotát, illetve meccs során fennálló lehetőségeit. Nem lenne érdemes tagadni, hogy a Milan ellen ingyen és bérmentve juttattuk ellenfelünket egyenlítési esélyhez, s ha rajtunk múlik, a vörös-feketék akár a győzelmet is megszerezhették volna. 

Nem gondolnám, hogy labdarúgóink közül bárki nehéz helyzetben lett volna a mérkőzésen, vagy lenne általánosságban, mivel ha egy futballista alapvetően sem érti utasításainkat, teljesen felesleges neki három napon keresztül magyarázni, hogy pontosan mit várunk el tőle, vagy hogy a győzelem az egyetlen, ami számít az Öreg Hölgynél. Rodrigo Bentancur egyáltalán nem teljesített rosszul a Diavolival szemben, mivel meglehetősen eredményesen futballozott, míg társa, Adrien Rabiot egyenesen kiváló találkozót tudhat háta mögött. Adriennek sokat kell fejlődnie a gólszerzés tekintetében, ekképp világossá kell tennie saját maga számára, hogy pusztán futással, cselekkel, valamint erőteljes fizikai jelenléttel nem lesz képes találatokat lőni, holott minden szükséges képességet magáénak tudhat ahhoz, hogy bevegye az ellenfelek kapuját. 

A győzelmek minden bizonnyal segítenének bennünket abban, hogy megtaláljuk a megfelelő mentalitást, azonban nem egy fiatal és tapasztalatlan csapatról beszélünk, melynek nincs meg a szükséges ereje és tudása ahhoz, hogy szorult helyzetből is képes legyen felállni. Nagyon jó játékosokat tudhatunk magunkénak, kik közül némelyeknek több, másoknak pedig kevesebb mérkőzés áll a háta mögött, azonban véleményem szerint ifjú labdarúgók alatt tizennyolc, s nem huszonhárom, vagy huszonnégy esztendős futballistákat kellene értenünk. 

Hogy alapvető céljaink megváltoztak-e az utóbbi időben? Megítélésem alapján jelen helyzetben nincs értelme hosszabb távú célkitűzésekről társalogni, mivel egyelőre az számít legfőbb feladatunknak, hogy legyőzzük a Speziát, még akkor is, ha ez a fennálló körülményeket ismerve korántsem lesz egyszerű menet. Elhiszem, hogy a sajtó látni szeretné távlati terveinket, azonban én magam egyelőre nem foglalkoznék ezen elképzelésekkel, mikor abban sem lehetünk biztosak, hogy milyen eredményt fogunk elérni a holnapi bajnokin. Realitásnak kell maradnunk, s nem szabad ábrándokba kergetnünk magunkat, ennek alapján pedig nem gondolkodhatunk az előttünk álló három hónapon. Egyelőre az a dolgunk, hogy kifussunk a gyepre holnapi ellenfelünkkel szemben, nyolc óra tájékán pedig már terveket szőhetünk az ezt követő eseményekkel kapcsolatban is. 

Taktikai szempontból egészen biztosan nem léptetünk majd életbe jelentősebb változásokat, ugyanakkor Chiesa és de Ligt ezúttal a kezdőcsapatban fognak helyet kapni, míg Arthur és Kaio Jorge előreláthatólag a következő válogatott szünet után térnek majd vissza együttesünkhöz. Továbbra sem tartom elképzelhetőnek, hogy alapfelállásként gondolkodjunk a három védővel operáló hadrendben, ugyanis a Juventus a nevemmel fémjelezett idényekben sosem szerepelt ilyen formációban, ugyanis a látszat ellenére valójában mindig négy, vagy öt védővel játszottunk, ezen elvek alkalmazásának kifizetődőségét pedig változatlanul biztosítva látom. 

Úgy vélem, hogy együttesünknél semmiképpen sem áll fenn a normálisnál magasabb szintű feszültség, mivel mint a futball minden más velejárójához, sportágunk ezen jellemzőjéhez is kénytelenek vagyunk hozzászokni. Személyes tekintetben más két hónapja visszaszoktattam magam a labdarúgásban fennálló feszültségszinthez, illetve ahhoz is, hogy az alakulatnál fennálló problémák megoldását kezdjem keresni ahelyett, hogy beszélnék ezen gondokról. Úgy vélem, az igazi gondot az jelenti, ha kiteregetjük a csapatnál megtalálható töréspontokat, ahelyett, hogy ezek áthidalásán munkálkodnánk, ugyanis utóbbi módszer sokkal hatékonyabb az előbbi eljárásnál, s nem mellesleg jóval nagyobb koncentrációval ruház fel bennünket, mint az eszeveszett kapkodás. 

Hogy mit gondolok Wojciech Szczęsny és Adrien Rabiot állítólagos vitájáról? Teljesen normális, hogy egy kapus a meccset követően felelősségre vonja azon labdarúgókat, akik szerinte hibáztak az adott gólnál, vagy góloknál, s pályafutásom során az ezzel kapcsolatok kérdések mindig is beszédtémát képeztek csapataim öltözőiben. Az ehhez hasonló esetekben előfordulhat, hogy a felek tettlegesség szintjén is egymás ellen fordulnak, ám teljesen természetes, hogy egy ilyen mentális és fizikai intenzitással bíró rangadó után némiképp elszabadultak az indulatok, mint ahogy azt az én esetemben is láthattuk. A kérdéses helyzetben kapusunk azért számított rendkívül idegesnek, mert álláspontja értelmében Rabiot feleslegesen rúgta ki szögletre a játékszert, mely sarokrúgás később a Milan egyenlítő találatát eredményezte, ugyanakkor a futball világában bármikor előfordulhat, hogy ezen részletek miatt nézetkülönbségek alakulnak ki egyes labdarúgók között. 

Manuel Locatelli igen jó teljesítményt nyújt, azonban ennyi idő alatt még ő sem szokhatott hozzá teljes mértékben ahhoz, hogy háromnaponta a Juventus mezében szerepeljen a Serie A-ban, valamint a Bajnokok Ligájában. Egy dolog a Milan elleni játszani a Sassuolo szerelésében, s teljesen más helyzet ugyanezt tenni a Bianconeri színeiben, azonban Manuel egyértelműen a fejlődés útján halad, s kisvártatva teljes mértékben képes lesz megcsillogtatni kvalitásait. Locatelli mellett minden más futballistánknak is javulnia kell, ugyanis a jelenlegi szintnél sokkal jobban kellene azt a győztes mentalitást képviselniük, mely mindig is naggyá tette a Juventust, s melyet alapul véve fontos eredményeket érhetünk el együtt. Legtapasztaltabb labdarúgóinknak, például Giorgio Chiellininek ugyanúgy kell hozzáállniuk ezen kérdéshez, mint ifjú játékosainknak, ugyanis egyedül ennek eredményeképp arathatunk diadalokat csapatként, s érhetünk el szintlépést egyéni tekintetben" – szögezte le mondanivalójának végén Max Allegri.