Cherubini: "Figyelemmel kísérjük Håland helyzetét"

federico_cherubini.jpgA Juventus nemrég kinevezett sportigazgatója, Federico Cherubini a minap rendkívül terjedelmes nyilatkozatot adott a torinói illetőségű Tuttosportnak, melynek keretein belül rengeteg témáról szót ejtve beszélt Moise Kean leigazolásáról, Cristiano Ronaldo távozásáról, vagy éppen a Gianluigi Donnarummával, vagy az Erling Hålanddal kapcsolatos kérdésekről is. Az alábbiakban ezen interjú magyar fordítását olvashatjátok. 

"Klubunk alapvető célja továbbra is az, hogy egy erős és versenyképes alakulattal rendelkezzünk, ugyanakkor jelenünk másik meghatározó projektje, a fiatalítási folyamat elkerülhetetlenül megváltoztatja együttesünk arculatát, s néhol kihat annak sikerességére is. A Juventus múltjának szinte minden szakaszában magáénak tudhatott olyan labdarúgókat, akik személyiségükből és képességeikből kifolyólag mind a pályán, mind pedig azon kívül meghatározó egyéneknek számítottak, s hiszünk benne, hogy az általunk felfedezett, vagy megvásárolt fiatalokban ugyancsak megtalálható annak potenciálja, hogy egy napon ilyen játékosokká válhatnak.

Az, hogy ez valóban így is lesz-e, mesterünk felelősségének bizonyul, ám mindenekelőtt változatlanul a versenyképesség fenntartására igyekszünk fektetni a hangsúlyt, s annak ellenére, hogy e pillanatban más úton kívánjuk elérni a győzelmet, mint a korábbiakban, egyértelműen a sikeresség számít legfőbb célkitűzésünknek. 

Véleményem szerint egy két szálon futó projektet tudhatunk magunkénak, mely egyfelől lezárja a múltat, másfelől viszont megnyitja a jövőt, legfőképpen azáltal, hogy az utánpótlásban nevelkedő fiatalokat felhozza az első csapat kötelékébe, s ott teszi őket igazán nagy nevekké. Célunk az, hogy az ifjúsági együttesek ne csak elvétve legyenek képesek előállni igazán nagy tehetségekkel, hanem állandóan biztosítsanak számunkra olyan futballistákat, akik később nem csak egyszerű kerettagként, hanem meghatározó alapemberként szerepelhetnek majd a felnőttalakulatnál, akár stabil kezdőjátékosokként is. 

A Juventusnak természetesen nem csupán nagy potenciállal bíró labdarúgói vannak, hanem tapasztalt kerettagjai is, mint amilyen példának okáért Chiellini, Bonucci, Danilo, Morata, Cuadrado, vagy fiatal kora ellenére de Ligt, akik megtestesítik a rutint és a dörzsöltséget együttesünkön belül. Bár nagy valószínűséggel a hozzájuk hasonló futballisták száma e pillanatban jóval kevesebbre tehető, mint a múltban, ugyanakkor a nagy reményekkel érkező csapattársaik, akik immár nem ifisták, hanem jelentősebb karriert maguk mögött tudó, hazai és nemzetközi szinten egyaránt jártas és kipróbált fiatalok, biztosítják számunkra a jövőt is.

Ha a jövő Juventusára gondolok, elsősorban nem egy olyan alakulat ötlik eszembe, mely tehetségeket nevel ki, majd értékesíti őket nagy haszonnal az átigazolási piacon, hanem egy olyan klub, mely minden frontos versenyképesnek bizonyul, s állandó jelleggel a további sikerekért és győzelmekért száll harcba a többi európai topcsapattal. 

A cél továbbra is az, hogy minden olyan kiírásban, melyben érintettek vagyunk, mi szerezzük meg a végső győzelmet, a kihívást pedig éppen az jelenti számunkra, hogy ezt egy két projekt közötti, átmeneti időszakban is képesek legyünk elérni. Több, mint nyilvánvaló, hogy ezzel az általunk vállalt kockázatok száma és szintje is megnövekszik, ugyanakkor e kockázatokat képesek vagyunk kompenzálni az általunk elvégzett kemény munkával, a klub történelmének tiszteletével, emellett pedig fegyelemmel, eltökéltséggel, s mindazon jellemvonásokkal, melyek egyedivé teszik a Juventust. 

Örülök, hogy a múltban és a jelenben is sok fiatal, illetve külföldi labdarúgó tette le voksát a Bianconeri mellett, ez pedig nagyrészt annak köszönhető, hogy ezen egyének nagyra értékelték a légkört, mely mindig is körüllengte az Öreg Hölgyet, s mely talán legnagyobb értékünknek bizonyult és bizonyul. Sosem szabad szem elől tévesztenünk alapvető értékeinket, éppen ezért pedig rendkívül fontos, hogy minél több egykori futballistánkat csábítsuk vissza a klub kötelékébe valamilyen formában, hiszen egyedül ezen személyek hordozhatják és adhatják át a Juve génjeit az ifjabb labdarúgóknak. E folyamat az utóbbi években igen jó irányba haladt Storari, Pessotto, s Padoin visszatérésével, nem is beszélve Pavel Nedvědről, akik mind-mind a klub élő legendái, valamint az újabb generációk példaképei. 

Az elkövetkezendő éveket nézve szintén igen konkrét tervekkel rendelkezünk, ezalatt természetesen az általunk kieszközölni kívánt befektetéseket is érthetjük. Pontosan tisztában vagyunk vele, hogy milyen jellegű, s milyen mértékű kiadásokkal kellene operálnunk az előttünk álló átigazolási időszakokban, emellett pedig meggyőződésem, hogy kellő szemfülességgel képesek lehetünk majd megragadni más, egyelőre számunkra is ismeretlen lehetőségeket is.

Célunk továbbra is az, hogy nagy potenciállal bíró fiatalokat, valamint olasz játékosokat szerződtessünk csapatunk kötelékébe, ugyanakkor tudjuk, hogy a járvány hatásai továbbra sem múltak el, ezért pedig igen körültekintően kell megtennünk az általunk kivitelezni óhajtott lépéseket. Az idei mercato egy meglehetősen skizofrén transzferablaknak bizonyult, mivel az egyes klubok különböző válaszokat adtak a fennálló gazdasági válságra, mely jelenség az olasz csapatok tekintetében is szembetűnőnek számított. 

Erling Hålandot illetően leginkább a múlttal kapcsolatban tudok nyilatkozni, mikor is, kár lenne tagadni, baklövést követtünk el a norvéggal kapcsolatban. Mikor annak idején szóba került nálunk Erling leigazolása, a támadó számára talán nem volt túlságosan izgalmas az a konstrukció, melyet az U23-as alakulattal kapcsolatban tettünk neki, ugyanakkor nem tartottuk volna sokáig egy alacsonyabb ligában szereplő csapat kötelékében, csupán időt hagytunk volna számára, hogy beintegrálódhasson az olasz futballközegbe. Meglátjuk, hogy jövőre lehetőség nyílik-e majd Håland megszerzésére, ugyanis tagadhatatlan, hogy követjük a futballista helyzetét, azonban a jövőre nézve egyetlen alapelvről tudok beszámolni, ez pedig a fiatalítási projekt folytatása. Minden, ettől eltérő jellegű befektetés elképzelhetetlennek számít klubunknál. 

Mikor Max Allegri visszatért a Juventushoz, s leültünk megbeszélni, hogy milyen téren szeretne erősítéseket alakulatunknál, elsőként a középpálya tekintetében fogalmazott meg kéréseket, egészen pontosan Manuel Locatelli leigazolását, majd ezt követően kifejtette, hogy szüksége lenne egy cserecsatárra is, aki Morata helyettese lenne a gárdánál. E szerepkörre az általunk szerződtetett Kaio Jorge minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult, mivel egy fiatal, 2002-es születésű, rendkívüli tehetséggel rendelkező futballistáról beszélünk, akik készen áll bizonyítani Olaszországban. 

Sajnálom, hogy megérkeztét követően máris egy kisebb sérüléssel kell bajlódnia, azonban az orvosi stáb szerint hamarosan visszatérhet majd az együtteshez, s kijelenthetem, hogy mivel egy kivételesen profi mentalitást magáénak tudható srácról beszélünk, ő maga is rendkívül keményen dolgozik annak érdekében, hogy minél hamarabb edzésbe állhasson. Kaiót nagy örömmel tölti el, hogy itt lehet, s hogy ilyen jelentős labdarúgóktól tanulhat az edzéseket, valamint a csapatépítő tréningeken. Kíváncsi vagyok, hogy miként kamatoztatja majd a benne lakozó potenciált, ugyanis az vitán felül áll, hogy elképesztő lehetőségek rejlenek lényében. 

Mohamed Ihattaren szintén egy szemtelenül fiatal, 2002-es születésű labdarúgó, akinek tekintetében az U23-as csapatba való lerendelés helyett a kölcsönadást tekintettük bölcsebb döntésnek, mivel a Sampdoriánál futballozva vele egy szinten álló játékosokkal találkozhat majd csapattársként, valamint ellenfélként is. Kaióval kapcsolatban azért döntöttünk az azonnali leigazolás mellett, mivel úgy véltük, hogy egy brazil srác számára nagyon sokat jelenthet, ha a kezdetektől fogva velünk nevelkedhet, s integrálódhat be egy számára egyelőre ismeretlen környezetbe, míg Mohamed Európában nevelkedett, ebből kifolyólag pedig ismeri a kontinensüket, illetve annak futballját jellemző általános viszonyokat is, ekképp pedig véleményünk szerint nem is lesz majd különösebb gondja az itáliai élettel. 

A Locatellivel kapcsolatos tárgyalások mindvégig rendkívül tiszták, átláthatóak, valamint pozitív hangételűek voltak, melynek során mindkét fél a személyes kontaktus fenntartására törekedett a fenti tulajdonságok megőrzésének érdekében, ezen egyeztetések kivitelezésének bonyolultsága miatt pedig sokak számára úgy tűnhetett, hogy igen hosszú és elnyújtott megbeszélésekről volt szó. Ahhoz, hogy megérthessük, hogy miért nem kapkodtunk Manuel megszerzésével, el kell mondanom, hogy mikor első ízben folytattunk egyeztetéseket Max Allegrivel a mercatót illetően, ő, valamint mi is leszögeztük, hogy egy-két hiányosságot leszámítva alapvetően versenyképesnek véljük a Juventust, ekképp pedig egy olyan átigazolási piacra kell felkészülnünk, ahol minden apró lehetőséget meg kell ragadnunk, mely előttünk kínálkozik. 

Elméleti szinten tiszta elképzeléseket tudhattunk magunkénak, azonban a gyakorlatban egyik pillanatról a másikra bekövetkezhetett egy-egy váratlan esemény, mint például Arthur műtétje, emiatt pedig nem láthattuk előre, hogy milyen befektetéseket kell majd végrehajtanunk az átigazolási időszak alatt. Úgy vélem, összességében elégedettek lehetünk magunkkal, mivel Allegri kérésének értelmében megerősítettük a Bianconeri középpályáját, emellett pedig egy olyan játékost szerződtettünk klubunk kötelékébe, aki néhány esztendőn belül az egyik legkiemelkedőbb brazil futballistává válhat. Mint említettem, fiatalok és olaszok – ez számít legjelentősebb vezérelvünknek. 

Ronaldóval kapcsolatban elsősorban leszögezném, hogy az adott pillanatban már nem igazán volt lehetőség arra, hogy megtartsuk Cristianót, ezért pedig mindent meg kellett tennünk annak érdekében, hogy végül minden fél számára kielégítő megoldás szülessen a futballista ügyében. Bizonyos határozatokat egészen egyszerűen nem írhatunk felül, s végső soron a klub számára sem lett volna kedvező, ha a helyzet eszkalálódik, nekünk pedig elsősorban a Juve érdekeit kell szem előtt tartanunk, ugyanis a klub mindenen túlmutat, még a legnagyobb játékosokon is. 

Nem lett volna bölcs döntés, ha megpróbáljuk erőszakkal visszatartani Cristianót, a klub jövőjének érdekében pedig helyesebbnek bizonyult arra koncentrálni, hogy mi fog következni CR7 elmenetelét követően. Mikor tudomásunkra jutott, hogy Ronaldo távozni akar, azonnal elkezdtünk gondolkodni a fennálló lehetőségeken, mivel egyértelműnek számított, hogy meg kell szereznünk elkövetkezendő éveink sikerességének egyik zálogát, mely lépést egyébként is megtettük volna egy esztendővel később, Cristiano szerződésének lejártát követően. Csupán annyi történt, hogy az előzetesen tervezettnél korábban kényszerültünk e határozat meghozatalára. 

Hogy Moise Kean Ronaldo pótlása lenne, esetleg rá cseréltük-e volna le Cristianót? Ez a megközelítés messzemenően helytelen, ugyanis a portugál távozása után nem találhattunk volna azonnal egy CR7-hez fogható labdarúgót a piacon, aki rögtön képes lett volna minden téren pótolni őt. Cristiano elment, ezzel pedig lezártunk egy ciklust a klub történelmében, s egy másikat nyitottunk meg, e fázis első lépése pedig összhangban volt azon elképzelésekkel, melyeket eredetileg is követni akartunk, hiszen hazahoztunk egy srácot, aki valójában mindig is idetartozott, s akinek leigazolása jelzésértékkel bírhat minden olyan fiatal számára, aki egy olyan klubot keres magának, ahol vagy az ifjúsági szektorban, vagy pedig a felnőttcsapat kötelékében megadják a szükséges játéklehetőséget az ifjú labdarúgóknak. 

Hosszú esztendők óta ismerem Keant, azonban ennek ellenére nem szeretném elmondani azzal kapcsolatos véleményemet, hogy a srác milyen színvonalat képvisel, ugyanis az efféle címkék csak üres megnevezéseknek tekinthetőek a futball világában. Mielőtt szerződtettük Moisét, beszéltem a PSG sportigazgatójával, Leonardóval, ő pedig elmondta, hogy a támadó rendkívül pozitív magaviseletet tanúsított Párizsban, mely igen fontos körülménynek számít a húsz esztendős fiatal esetében, hiszen a vele egykorú játékosok hajlamosak elkövetni kisebb-nagyobb kihágásokat. Moise egy rendkívül értékekkel bíró center, aki a megfelelő környezetben képes lehet kimagasló produkciót nyújtani, ennek révén pedig nem is értem azon véleményeket, melyek problémás, nemtörődöm személynek írják le Keant. 

A Ronaldo távozását megelőző hetekben a Manchester United egyértelmű jeleket adott arra vonatkozóan, hogy megszereznék a játékost. A helyzet, mellyel augusztus 28-án szembesülnünk kellett, magától értetődő módon egyikünk számára sem volt túlságosan kellemes, ha pedig egy hónappal korábban kerül sor hasonló eseményekre, minden bizonnyal sokkal jobb megoldások is születhettek volna az ismert formátumnál. Szinte csodaként tekintek arra, hogy CR7 elmenetele mellett, az átigazolási szezon utolsó három napjában sikerült tető alá hoznunk egy olyan transzfert, mint amilyennek Moise Kean hazatérése számított, ugyanakkor nem titok, hogy már a korábbiakban is tettünk lépéseket az olasz szerződtetéséért, melynek keretein belül az Evertonnal is felvettük a kapcsolatot, hiszen nem várhattunk egészen augusztus 31-i arra, hogy Ronaldo távozik, vagy marad-e a Juventusnál. 

Mint minden átigazolási műveletben, e transzferben is történtek olyan lépések, melyeknél kedvezőbb feltételeket is kiharcolhattunk volna, azonban azzal is tisztában kell lennünk, hogy más együttesektől egyáltalán nem kaptunk volna átigazolási díjat Cristianóért, hiszen egyedül az United vette figyelembe a mi érdekeinket is, s viselkedett hagyományos, becsületes klub módjára a tárgyalások során. A transzfert megelőző napokban Cristiano rendkívül közvetlenül, kötöttségek nélkül beszélt velünk, kijelentve, hogy mindenképpen távozni akar, mi pedig, mint fentebb említettem, elsődlegesen klubunk érdekeit tartottuk szem előtt, melynek folytán nem szabtunk akadályt eligazolása elé. 

Nem lett volna fair, hogy egy olyan futballistát, aki nem érzi jól magát többé csapatunknál, maradásra kényszerítünk, ugyanakkor még egy alkalommal le kell szögeznem, hogy a klub mindenki fölött áll, s a Ronaldo iránti maximális tiszteletem mellett is kénytelen vagyok felidézni Agnelli elnök úr néhány esztendővel ezelőtt elmondott szavait, melynek alapján a Juventus történelme kiváló labdarúgókról, mesterekről, elnökökről és igazi bajnokokról szól, ugyanakkor ezen személyek és legendák közül egy ember sem hatalmasabb az Öreg Hölgynél. 

De Scilgio és Rugani nem azért vannak a Bianconerinél, mert eladhatatlanok, ahogy azt egyes önjelölt szakértől állítják, hanem azért, mert úgy véljük, hogy ők ketten hozzáadott értéket jelentenek együttesünk számára. Mattia a legmagasabb szinten álló játékosokra jellemző tulajdonságokkal bír, s korából fakadóan továbbra is képes lehet arra, hogy a megfelelő motivációs szint megléte mellett igazán nagy tetteket hajtson végre, míg Daniele az eddigiek folytán több mint száz összecsapáson ölthette magára a Juve szerelését, mely klubbal számos trófeát hódított el, s véleményem szerint készen áll további serlegek magasba emelésére is. 

A Juventus mindig is olyan futballistákat tudhatott magáénak, akik a pályán kívül, az öltözőben is alapvető fontosságot képviseltek, s meggyőződésem, hogy azon labdarúgók, akik jelen pillanatban keretünk tagjait képezik, egytől-egyig fontosak alakulatunk számára. Mattia és Daniele két komoly, s messzemenően profi srác, akik annak ellenére, hogy nincsenek mindig a kezdőcsapatban, nem panaszkodnak helyzetükre, hanem igyekeznek hasznos tagjaivá válni a csapatnak, s jelenlétük éppen ezért számít rendkívül fontosnak. 

Volt idő, mikor a Bianconeri keretét 23-24 világklasszis futballista alkotta, s mikor Khedira azon tréfálkozott, hogy a csütörtöki edzés színvonala megfelelt a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében tapasztalt szintnek, azonban volt olyan időszak is, mikor sok-sok Simone Padoin futballozott a Zebrák szerelésében, s rendkívül örültünk, hogy magunk között tudhatunk ilyen, tökéletes kiegészítő embereknek számító labdarúgókat is. Jelen pillanatban egy olyan projektet építünk, mely a mentális szempontokat tekintve erős csapategységre, valamint egy egyensúlyban lévő öltöző megteremtésére kívánja fektetni a hangsúlyt, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy mindenki egyenrangú félként legyen kezelve játékosaink közül. 

Még ha az utóbbi időben az európai futballban el is uralkodott az a tendencia, melynek alapján a labdarúgók többsége lejáró szerződéssel hagyja el alakulatát, én magam nem tartok különösebben attól, hogy ez bekövetkezne Paulo Dybala tekintetében, ugyanis biztos vagyok benne, hogy hosszas, ám mindvégig kedvező hangnemben folyó tárgyalások által végül sikerült majd megállapodást kötnünk, s ezt nem csak La Joyával kapcsolatban gondolom így, hanem minden más átigazolási ügyet illetően is. Többek között így cselekedtem Locatelli esetében is, módszerünk pedig végül eredményre vezetett, jelen helyzetben pedig mindkét fél a hosszabbítást szorgalmazza, ilyen formán pedig minden bizonnyal dűlőre is fogunk jutni. 

Max Allegri világosan kifejtette nekünk, hogy projektjének középpontjaként számol Paulóval, s úgy hiszem, hogy Dybala ideális korban van, s megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik ahhoz, hogy betöltse ezt a szerepet a Juventuson belül. Az, hogy taktikai értelemben ő lesz a csapat agya és motorja, természetesen nem azt jelenti, hogy az együttes szellemi vezetésével súlya egyedül az ő vállait fogja nyomni, ugyanis Chiellini és Bonucci szintén a gárda vezéreinek tekinthetőek. 

Gianluigi Donnarummát elsősorban azért nem szerződtettük a pletykák ellenére, mert a Juventus már keretében tudhatott egy igen kiemelkedő és megbízható hálóőrt, akinek hosszú távú kontraktusa van klubunkkal, s akiben továbbra is töretlenül hiszünk. Úgy véltük, hogy nem lett volna értelme olyan politikát folytatni, mint melyet a Paris Saint-Germain eszközölt ki idény nyáron, ugyanis nem lenne kedvező, ha két rendkívüli kapus is megtalálható lenne egyazon keretben" – összegzett Federico Cherubini.