A Juventus legendás középpályása, Claudio Marchisio a tegnapi nap folyamán hosszabb interjút adott a Bianconeri hivatalos csatornájának, melyben az Allianz Stadium átadásának tizedik évfordulójának alkalmából számos történetet elevenített fel az Öreg Hölggyel, valamint a létesítménnyel kapcsolatban, egyebek mellett szót ejtve első bajnoki címéről, valamint számára meghatározó csapattársairól is. Az alábbiakban ezen szöveg magyar fordítását tesszük közzé. 

"Napjaink Juventusa nem sokban tér el az első alakulattól, mely 2011-ben kifutott az Allianz Stadium gyepére, mivel a szóban forgó évben szintén a mercato utolsó napjaiban igazoltuk le később meghatározó labdarúgóinkat, példának okáért Mirko Vučinićet. Szinte felfoghatatlan, hogy az esztendők során, két évnyi, rendkívül sikertelen időszakot követően mennyi győzelmet és ebből fakadó örömöt élhettünk át a létesítményben, mely stadionba már az első pillanatban is nagyszerű, s a korábbiakhoz képest egészen másfajta élményt jelentett belépni, hiszen a Juve futballistái azonnal otthon érezhették magukat a pályán. A Notts County elleni megmérettetés még nem tartogatott sok izgalmat számunkra, azonban a Parma elleni bajnoki idénynyitón az eseményeket megelőző évek minden feszültsége kiszakadt belőlünk, ennek végeredménye pedig egy hatalmas extázis lett, melyet végre valahára ismét szurkolóink jelenléte mellett élhettünk át" – kezdte a múltidézést Il Principino. 

"A debütálást megelőzően nem sok időt töltöttünk a pályán bemelegítéssel, mivel igyekeztünk drukkereink szemszögéből tekinteni a velünk történő eseményekre. Úgy néztünk ki, mint egy nagy család, mely arra törekedett, hogy melegséggel töltse meg új otthonát, s utólag kijelenthetem, hogy ez nem csupán a látszat volt, mivel az adott pillanatban valóban ez számított legfőbb szándékunknak. 

Mikor első alkalommal magunkba szívhattunk a stadion légkörét, egyből rádöbbentünk, hogy ez valami új, s minden bizonnyal igen nagy dolog kezdete. Igen furcsa, hogy már tíz esztendő telt el a Parma elleni összecsapás, valamint a találkozón szerzett gólom óta, melyet azóta természetesen már legalább ezerszer láttam, azon jelenettel egyetemben, mikor kitárt karral, ölelést imitálva rohanok a szurkolók felé... A Delle Alpiban kis túlzással tíz percbe telt, míg eljutottam a drukkerekhez, itt pedig azonnal megtehettem ezt, ami azóta is alapvető élményt jelent számomra. 

Te jó Isten, hogy milyen labdát kaptam akkor Andreától... mikor Pirlo felém továbbította a játékszert, nem csak azon kezdtem el aggodalmaskodni, hogy milyen módon fogom azt a gólvonal mögé juttatni, hanem azon is, hogy a nap éppen a szemembe süt, s egyébként is rendkívül közel állok a kapushoz, ezek pedig mind olyan körülmények, melyek hátráltatnak engem a találatszerzésben, ezért pedig a lehető legmagasabbra felnyúltam annak érdekében, hogy elérjem a labdát, mely végül sikerült is, az akció pedig életem egyik legmeghatározóbb lövésével fejeződött be. 

Hogy melyik a legkedvesebb emlékem a stadionban átélt megannyi élmény közül? Mindenekelőtt az első torinói derbim, azonban legalább ugyanilyen szívesen emlékszem vissza a Bikák elleni 2014-es összecsapásunkra is. A szóban forgó megmérettetés előtt két nappal a Juventus egy jótékonysági estet tartott, Antonio Conte pedig a vacsora időtartama alatt magyarázta el nekem a Granata ellen alkalmazandó taktikát, én pedig igen jó játékkal háláltam meg a belém fektetett bizalmat. A legmeghatározóbb pillanatok között természetesen helyet követel magának a Barcelona elleni, 2017-es Bajnokok Ligája-negyeddöntő is, mikor teljesen másképp futballoztunk a katalánok ellen, mint a két évvel azelőtti berlini fináléban, produkciónkkal és győzelmünkkel pedig szinte a mennyországba repítettük a stadionba kilátogató drukkereket. 

Hogy kik a legnagyobb futballisták, akik mellett kifuthattam a stadion gyepére pályafutásom során? Az elmúlt esztendőkben rengeteg nagyszerű labdarúgó és ember oldalán szerepelhettem úgy az Allianz Stadiumban, mint különböző idegenbeli találkozókon, azonban a számomra legtöbbet adó játékosok  Alessandro Del Piero, Gianluigi Buffon, Andrea Barzagli, Simone Pepe, valamint Emanuele Giaccherini voltak, akikkel nem csak a pályán szenvedtem, verejtékeztem, vagy éppen örültem együtt, hanem a magánéletben is kiváló viszonyt ápoltam. 

Most, hogy visszavonultam, sokkal tudatosabban és reálisabban látom az elmúlt évtizedemet, s egyre erősödik bennem az az érzés, hogy a Juventusszal karöltve elképesztő tetteket hajtottunk végre, hiszen történelmet írtunk egy egyébként is hatalmas múlttal rendelkező klub futballistáiként, ezért pedig amellett, hogy köszönetet mondok mindazon labdarúgóknak, szakembereknek, továbbá stáb,- és vezetőségi tagoknak, akik lehetővé tették ezt számunkra, mindenképpen arra kell kérnem a minket kritizálókat, vagy éppen az eredményeinket megkérdőjelezőket, hogy csinálják utánunk az általunk véghezvitt cselekedeteket, s érjék el eredményeinket" – zárta szavait Marchisio.