Először egy kis személyes történettel kezdeném, ugyanis Ronaldo érkezése nem csak amiatt maradt számomra emlékezetes, mert a klub egy olyan világsztárt igazolt, melyhez hasonló játékos addig nem viselte ezt a mezt a Juventus óriási története alatt, hanem azért is, mert pont róla szólt első cikkem, és lényegében vele együtt indult el cikkírói "karrierem". Az érzés is hasonló bennem, mint akkor, ugyanis nem kedveltem, de mégis megmozgatta a fantáziámat, és nagyon vártam, hogy mit tud nálunk nyújtani, és jelenleg is olyan álláspontot képviselek, hogy ismételten nem kedvelem, s örülök, hogy távozik, hogy újra  láthassuk, milyen is nélküle. Azonban vizsgáljuk meg, hogy mi miatt is gondolom ezeket így.

Visszaolvasva akkori soraimat, amiken nem kicsit látszódott meg, hogy akkor kezdtem a "szakmát" és, hogy korom miatt mennyire pozitívan és talán naivan álltam az egészhez, gyakorlatilag arra döbbentem rá, hogy alig-alig jött be a jóslataimból valami. Arra számítottam, hogy Ronaldo újabb szintre tudja majd emelni a Juventus futballját, Dybala játékára pozitív hatással tud majd lenni, szélsőink megfelelően ki tudják majd szolgálni, ha már a középpálya erre nem képes, méghozzá mindezt majd szépen 4-2-3-1-ben valósítjuk meg Allegri vezérletével. Ez mind nem elég, a BL-ben favorittá lépünk elő, és rengeteg pénzt hoz majd konyhára. Ezen elméletek gyakorlatilag egytől-egyig mind megbuktak. Vegyük sorba ezeket, és valószínűsíthetően ezzel meg is kapjuk írásunk végére a választ, hogy miért is tartom ezt egy bukott projektnek.

Ronaldo nemhogy új szintre emelte a Juventus játékát, hanem az egyébként sem különösen ötletes futballt totálisan leegyszerűsítette. Eleve nem is jól állt az egész csapat ehhez a kérdéshez, ugyanis két lehetőség állt fenn. Vagy teljes mértékben ráépíteni a támadójátékot, hogy minden egyes ziccert ő fejezzen be, vagy továbbra is csapatjátékban gondolkozunk, ami nyilván kevésbé nyeri el a tetszését. Mi amolyan köztes verziót választottunk, hogy rá építjük ki a támadásokat, de nem olyan szinten, mint azt a Real Madridban tapasztalhattuk. Kivételt képeztek ez alól a BL-kiesés szakasz meccsei, de erre később térünk rá. A játékosok többsége sok esetben csak CR7-et látta a pályán, igyekezett őt megjátszani, teljesen behódoltak neki, ez alól szinte csak Chiesa képezett kivételt. Gyakorlatilag a Juventus támadásvariációit fejből fel lehet sorolni. Ugye, egy lehetőség volt az, hogy lassú labdavezetés alkalmával, a pálya bármelyik pontján visszalépő Ronaldo megkapta a labdát, ekkor megállt gyakorlatilag az egész offenzíva. Ezt követte egy biciklicsel, vagy egy trükksorozat, hogy aztán a hozzá legközelebb állóhoz továbbítsa a játékszert. Ezen támadások többsége egy távoli CR7-lövéssel ért véget. A kontratámadások már inkább működtek, ezek csak egy dolgon álltak, vagy buktak, mégpedig azon, hogy a portugál mikor kapta meg a játékszert. Ha ez a támadás elején történt meg, akkor ott az offenzíva elvesztette tempóját, és gyakorlatilag vége volt az egésznek, viszont, ha Ronaldo a végén vehette át a labdát, akkor az kegyetlen befejezést eredményezett az esetek döntő többségében. Az utolsó lehetséges offenzíva-verziónak pedig a beadások számítottak, amiből CR a leginkább eredményes tudott lenni emlékeim szerint. Elérhetetlen labda nem volt számára, bármely testrészével be tudott találni, a lényeg csak annyi volt, hogy lendületből törjön be a kapu elé, és egy viszonylag pontos labdát kapjon.

Többek között ezért is nem működhetett vele a 4-2-3-1-es formáció, mert hiába a hihetetlen testalkata, nagyszerű gólszerzési készsége, és a centerekhez mérten még elfogadhatóan jó gyorsasága, egyszerűen elveszik a védők gyűrűjében. Háttal a kapunak kellene megküzdenie minden egyes labdáért, folyamatosan gyötörnék, nem lenne semmi mozgástere, és alig-alig találkozna a játékszerrel, vagyis Cristianónak kevés kellemetlenebb szerepkör akad, mint az egy szál centeré. Nagyon hiányzott neki Benzema, később pedig Mandžukić, akik ezt a feladatot megcsinálták helyette, lepasszolták neki a labdát, elvitték a védőt, gyakorlatilag mindent megtettek érte, de ezt a feladatot végezte el Higuaín és Morata is, utóbbi több sikerrel. A portugál kivirágzásához egy olyan ember kellett volna, aki ezt a feladatot mesterszinten ellátja, és ő csak egy lenne a sok puzzle hiányzó közül. Ugyanis Ronaldo kihasználásához szükség lett volna egy támadásban hasznos középpályára is, ami egyáltalán nem volt adott az utóbbi három évben.

Itt kanyarodnék rá Dybalára, aki lehetett volna megfelelő kiszolgálója a portugálnak, de elejében nem is igazán akarta ezt a feladatot magára vállalni, ugyanis ahhoz szokhatott hozzá, hogy ő itt a kiskirály, és megpróbált továbbra is így viselkedni, és az ötszörös aranylabdás támogatása helyett inkább saját dolgával foglalkozott, ám végül kénytelen volt belátni, hogy itt bizony Ronaldo a felsőbbrendű, és, ha nem igyekszik kiszolgálni őt, akkor annak ő issza meg a levét. Megjegyzem, az argentinnak sem volt egyszerű dolga, ugyanis a luzitán világsztár meglehetősen hosszú ideig nem is nagyon igyekezett passzolni neki, de szerencsére egy idő után megtört a jég. Nem gondolnám, hogy cikkünk főszereplője a hibás, mert Paulo teljesítménye durván visszaesett. Egyszerűen két ilyen labdacentrikus, védekezni nem tudó játékos center csak abban az esetben fér meg egymással, ha a vezetőedzőt Maurizio Sarrinak hívják. A korábbi mester ugyanis tökéletesen kitálalta, hogy ha hamis kilencesként számol a dél-amerikaival, már visszalépéseivel is meg tudja nyitni azokat a területeket, egyérintős átadásaival pedig könnyen helyzetbe tudta hozni portugál játékostársát, méghozzá úgy, hogy ő maga is tudta kamatoztatni tudását. Sikerült emberileg is összekovácsolni a két futballistát, ugyanis ekkor tapasztalhattuk először, hogy Ronaldo is kifejezetten keresi Dybalát, és nagyszerű duót alkotva sorra lövették egymással a gólokat.

Massimiliano Allegri irányítása alatt kevésbé élt ennyire a pályán a legendás világklasszis, érdekes módon többet tett a csapatjátékért, saját magához képest is sok gólpasszt osztott ki, kevésbé volt tapasztalható a hihetetlen önzősége. Nem csak ezen rossz szokását tudta valamelyest háttérbe szorítani, ugyanis míg Madridban elképesztő színészi teljesítményre volt képes, Olaszországban néha-néha csak rájátszott a kisebb kontaktokra. Sőt, egészen a Sarri-időszakig úgy tűnt, hogy nagyon komoly jellemváltozáson ment keresztül, ám az első lecserélésnél elkezdett kibújni a szög a zsákból. Olyan dolgokhoz kellett hozzászoknunk, ami eddig nem volt jellemző a Juventusnál. Lecserélést követően azonnali távozás a stadionból fontos meccsen, koronavírus-fertőzéssel repülőzgetés, majd a legvégén a mercato utolsó napjaiban hirtelen távozási szándék, kijelentve, hogy soha többet nem akarja felhúzni a zebracsíkos szerelést.

Ám kezdünk kicsit elkalandozni, térjünk is gyorsan vissza a szakmaibb dolgokra, méghozzá a legfontosabbra, a BL-ben nyújtottakra. A csoportkörben nem igazán tudott olyan teljesítménnyel előrukkolni, mint amit elvárnánk tőle, egyszer sem volt harcban a gólkirályi címért, amit korábban toronymagasan, rekordokat döntve nyeregetett, de nem is azért igazoltuk, hogy ott jelentse a különbséget. A cél az volt, hogy a kieséses szakaszban tudja vezetni gárdáját, ami lényegében első évében sikerült is, de összességében inkább hátrány volt a jelenléte, bármely furcsa is ezt leírni. Az ok nem más, mint hogy mind Allegri, mind Sarri a kezében érezte a csodafegyvert, ezért pedig teljesen rá építették a támadásokat, ahogy azt a Realnál is láthattuk. Ekkor a csapat – szinte mindig kivétel nélkül – az utolsó szót neki akarta meghagyni, miközben addig, hogy már csak egyetlen lépés hiányozzon, az esetek többségében el sem jutott az együttes. Ezt sem feltétlen a portugál nyakába varrnám, ugyanis a Porto elleni fiaskó kivételével a saját részét mindig letette az asztalra. Alakulata nem volt képes felnőni hozzá, ezt pedig az aktuális edzők nem voltak képesek belátni. Lényegében az egész cikk arról szól, hogy sem a klub, sem a csapat nem volt felkészülve egy ekkora játékos fogadására, ezért pedig egyértelműen negatívan sült el a biznisz. Ronaldo érkezése nagyban hozzájárult három edző menesztéséhez, emellett pedig egy vezérigazgató, egy átigazolásokért felelős sportigazgató, és rengeteg játékos "kirúgását" eredményezte, míg a klub a komoly bértömege miatt nagyon komolyan megsínylette a koronavírus okozta válságot, és csak tőkeinjekcióval sikerül a költségvetést a víz felett tartani. Egyelőre friss pénzügyi kimutatások nincsenek arról, hogy e téren megérte-e leigazolni, de figyelembe véve, hogy veszteséggel adtunk rajta tovább, és beütött a válság, kétlem, hogy ez a pénzügyekben pozitív irányban látszana meg.

Nagyon fontos leszögezni, hogy ezen dolgok többségéről nem ő tehet, ugyanis a Juventus nem volt felkészülve rá, ő saját maga szerintem a pályán megtett, amit tudott. Három év alatt lőtt 101 gólt, ami hihetetlen. Az utolsó éve kivételével nagyon fontos találatokat szerzett, trófeákhoz segítette hozzá együttesét, és gólkirályi címet is tudott szerezni. Egyetlen dolog alól nem tudom csak felmenteni, ez pedig a hozzáállása, és a viselkedése. Az, hogy egyértelműen egyéni célok vezérelték, magát a klub fölé helyezte, nem tett eleget az edzői utasításoknak, és az utóbbi napokban tanúsított cserbenhagyás. Ezen dolgok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szurkolók fejében jelenleg ne az járjon, hogy milyen is szép volt, mikor az Atléti ellen a társak segítségével egy csodálatos estét varázsoltak nekünk, vagy, hogy mennyi szenzációs találatot lőtt. De igazából ezzel is számolni lehetett, tudhattuk, hogy milyen ember, ez azonban tovább erősíti, hogy alapvetően sem lett volna szabad leigazolni. A lehető legjobb döntés született az elengedésével, ugyanis láthatóan nem érezte jól magát, a kor is egyre inkább kezdett meglátszódni rajta, és az edző sem feltétlen számolt vele szívesen. Úgy gondolom, hogy még egy év rengeteg kínnal-keservvel járt volna, ami egyik félnek sem tett volna jót. A Juventus ezzel ismét elindulhat azon az úton, ami hazájához, a csapatjátékhoz, a bajtársiassághoz, a spiritóhoz vezet, míg Ronaldo visszatérhet egykori otthonába, ezzel szép keretek közé foglalva karrierjét.

Köszönünk mindent, Cristiano! Sok sikert!