A Juventus egykori ikonikus futballistája, Angelo Di Livio a minap hosszabb nyilatkozatot adott a torinói illetőségű Tuttosportnak, melyben Massimiliano Allegrin kívül számos jelenlegi és egykori labdarúgóról, valamint kiszemeltről fejtette ki álláspontját, kinyilvánítva véleményét az utóbbi napok egyik legfőbb témájáról, azaz Lionel Messi PSG-be való átigazolásáról is. Az alábbiakban ezen szavakat olvashatjátok. 

"Véleményem szerint a mercato legnagyobb igazolása egyértelműen Max Allegri visszahozatala volt, mivel a Juventus a mester hosszútávú szerződésével megalapozta a jövő alakulatát, s kikövezte a sikerek felé vezető utat is. A tréner minden szükséges feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy második torinói ciklusában is nagy eredményeket érjen el az Öreg Hölggyel, s úgy vélem, hogy az együttesnek is hiányzott egy hozzá hasonló szakember, mivel annak ellenére, hogy a fekete-fehérek a tavalyi idényben két kupát is bezsebeltek, elveszítették a Scudettóért folyó harcot, mely csorbát egyedül a bajnokság ismételt megnyerésével küszöbölhetik ki. A klubnak egyértelműen az a feladata, hogy visszajusson Európa legjobbjai közé, Allegri kinevezése pedig már önmagában is egy erős szándéknyilatkozat volt, mely megmutatta, hogy a vezetőség is rendelkezik ezen elvárással magával szemben" – szögezte le a Kis Katona szavainak felvezetéseként. 

"Biztos vagyok benne, hogy Massimiliano, elsősorban tapasztalatából kifolyólag jóval eredményesebb lesz majd a Zebrák vezetőedzőjeként, mint Andrea Pirlo, vagy Maurizio Sarri. Mivel Olaszországban mostanra mindannyian megismerhettük a mester stílusát, megállapíthatjuk, hogy a Juve nem fog szép futballt játszani, hiszen Allegri nem a szurkolói igények kielégítésére törekszik, hanem kézzel fogható dolgokat, konkrétumokat szeretne felmutatni a pályán töltött kilencven perc alatt. Bár a játék képe nem lesz kifejezetten szemet gyönyörködtető, ismét kiütközik majd a Bianconerire mindig is olyannyira jellemző cinikusság, melynek segítségével a klub megannyi trófeát szerzett az elmúlt nagyjából százhúsz esztendőben. 

Ha azt kellene megítélnem, hogy a Juve komplettebb, valamint egységesebb csapat volt-e az én időmben, mint most, nyilvánvalóan igennel felelnék, ugyanakkor a jelenlegi együttest számos tekintetben párhuzamba lehetne állítani az 1990-es évek legendás gárdájával. Példának okáért, Giorgio Chiellini igen emlékeztet Ciro Ferrarára, míg Juan Cuadradóban saját magamat vélem felfedezni, ám ez minden bizonnyal puszta feltételezés, s érzelmi alapú véleménynyilvánítás, mely nem támasztható alá racionális tényekkel. 

Természetesen láttam a Juventus Barcelona elleni barátságos mérkőzését, azonban az efféle találkozókból semmilyen körülmények között nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mivel a nyári vakációból visszatérő játékosok erőnléte korántsem olyan, mint a szezon időtartama alatt. Ezzel együtt nekem is megvannak a magam elképzelései a fekete-fehérek következő idényét illetően, melyek közül a legfigyelemreméltóbbnak talán az számít, hogy nemrég megneveztem magamnak három futballistát, akiknek nem szabad hibázniuk a következő idényben, mivel sokkal többet tudnak, s kell is tenniük az előző évadban látottaknál, e három labdarúgó pedig Paulo Dybala, Rodrigo Bentancur, valamint Federico Bernardeschi. 

La Joyától őszintén szólva nagyszerű szezont várok, s remélem, hogy egy ilyen kudarcos időszakot követően képes lesz legyőzni önmagát, s valódi főszereplővé válni az alakulaton belül. Paulo rendelkezik azzal az erővel és temperamentummal, mely elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy valaki teljes mértékben elkötelezze magát a Juventus iránt. A Bianconerinek szüksége van Dybalára, azonban csak arra az arcára, mely mindent megtesz a csapatért, mivel ha valaki ilyen képességek birtokában van, annak mindig 100%-ot kell nyújtania, s nem engedheti meg magának, hogy csak a legalapvetőbb mértékben, minimális erőbedobással segítse együttesét. 

Bentancur és Bernardeschi nagyszerű minőséget képviselő labdarúgók, akik az utóbbi időben sajnálatos módon nem tudták megmutatni valós értéküket, most azonban arra kell törekedniük, hogy bebizonyítsák, hogy valóban bajnokok, s hogy helyük van a Juve keretében. Az uruguayit nem is féltem, mivel köztudott, hogy Max mennyire kedveli őt, míg az olaszt illetően leginkább abban bízom, hogy az Európa-bajnokság felruházza őt a neki kellő erővel és elhivatottsággal, ugyanis Roberto Mancini megmutatta, hogy milyen módon kell eredményesen alkalmazni az immár a legendás 20-as mezben szereplő szélsőt, akire egészen egyszerűen nem szabadna védekező feladatokat bízni. 

Hogy mit gondolok Manuel Locatelliről? Többször kifejtettem már, s véleményem azóta sem változott: egy igazi Juventino, akinek kétségkívül a csapatban van a helye, s akit a lehető leghamarabb meg kell szerezni. Micsoda kapitális hibát követett el annak idején a Milan, mikor elengedte a kezét... A Sassuolo természetesen igen nagy összeget kér érte, azonban Manuel valódi egyéniség, aki személyiségéből és technikai kvalitásaiból kifolyólag tökéletesen illene az Öreg Hölgyhöz. Rajta kívül adott esetben Miralem Pjanić is nagy hasznára válhatna a Zebráknak, mivel a bosnyák szinte biztosan bosszút akar állni egy meglehetősen kudarcos idényt követően, azonban csak ismételni tudom önmagamat: a prioritásnak Locatellinek kell lennie. 

Ha mindenképpen igazán nagy nevekben, mondhatni világsztárokban kellett volna gondolkodni a mercatóval kapcsolatban, Paul Pogba egészen biztosan felmerült volna a Juventusnál, azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben a klub semmilyen körülmények között sem engedhetné meg magának a franciát, akiért sem a Manchester United által követelt transzferdíjat nem tudnák kifizetni, sem pedig bérét nem lennének képesek állni. Ugyanez a helyzet áll fenn Gigio Donnarumma tekintetében is, aki minden szempontból túllőtt a célon 12 millió eurót kitevő fizetési igényével, mely a költségvetésben megmutatkozó hatása mellett az öltözőben is féltékenységet szülhetett volna a játékosok között. Véleményem szerint egy eltökélt labdarúgó feleekkora összegért cserébe is meghatározó fejezeteket írhat meg a klub történelemkönyvében, a csillagászati fizetés ugyanakkor az általam tapasztaltak szerint mindenképpen a modern futball sajnálatos, ám elengedhetetlen velejárójának számít. 

Bár Ronaldo irányába a mai napig rengeteg kritika áramlik, személy szerint még egy alkalommal szeretnék köszönetet mondani Cristianónak amiatt, hogy annak idején csapatunkat és bajnokságunkat választotta, sok fiatal futballista számára állítva példát ezen lépéssel. Bár nem ismerem személyesen a portugált, a hozzá közel álló források elmondása alapján CR7 továbbra is egy gépnek tekinthető, aki minden egyes általa elnyert trófea, vagy megdöntött rekord ellenére is egy kiéhezett tigris tekintetével és vadságával veti bele magát az újabb és újabb évadok összecsapásaiba, még nagyobb győzelmi vággyal felruházva, mint korábban. 

Az elmúlt idény egyértelműen Federico Chiesa eddigi pályafutásának legjobb időszaka volt, aki Allegri segítségével még magasabb szintre léphet. Fede egy klasszikus Juve-játékos, aki Paulo Dybala oldalán hatalmas dolgokat vihet majd véghez. Nem pusztán kettejük miatt, azonban úgy vélem, hogy a Bianconeri mindenképpen a Scudetto legnagyobb várományosának tekinthető, mellettük pedig elsősorban a Napolit sorolnám a favoritok közé, akik Luciano Spallettivel sokkal jobbak lehetnek, mint az eddigiekben, ám természetesen nem feledkezhetünk meg az Interről sem, akik Lukaku elvesztése ellenére igen nagy tettet hajtottak végre Džeko szerződtetésével. Az Atalanta és a Milan egyfajta titkos esélyesnek számítanak, míg a két római klubot valamivel ezen alakulatok mögé sorolnám. 

Hogy mit gondolok Messi PSG-hez való igazolásáról? Mamma mia, micsoda támadósora lesz a párizsiaknak! Neymar, Mbappé, valamint Leo hármasa egyszerre fogja megtestesíteni a sebességet, a kreativitást, valamint a határok nélküli cselezőkészséget. Minden vágyam, hogy egyszer a Juventus is hasonló szinten álló, karrierjük fénypontján lévő labdarúgókat tudhasson magáénak a kapu előterében, akikkel szemben az ellenfelek semmi másban nem reménykedhetnének az imán és a fohászkodáson kívül...

Véleményem szerint a Juventus egykori futballistái közül senki sem érdemelné meg Alessandro Del Pierónál jobban a klub kötelékébe való visszatérést, ahol hasonló szerepkört tölthetne be, mint Paolo Maldini az AC Milannál. Alex rendkívül komoly ember, akinek minden porcikája ízig-vérig fekete-fehér maradt az Öreg Hölgytől való távozása óta is, s éppen ezért teljes mértékben tiszteletben tartja a Bianconeri jelenlegi vezetőségét. Ha egy labdarúgó képes pályafutásának csúcsán leereszkedni a Serie B-be együttesével, nem lehet kérdés, hogy a fő döntéshozók között is helye van, s őszintén remélem, hogy egyszer láthatom majd őt ezen pozíciók valamelyikében" – zárta szavait Di Livio.