Még a 20/21-es szezon kezdete előtt érkeztek olyan hírek, miszerint Andrea Pirlo vezetőedző egy kézenfekvő lépésre szánja el magát, és az előző szezonban a várakozásoknak megfelelően gyengén teljesítő Danilót középhátvédként kívánja használni. Ez már akkor is egy rendkívül jó ötletnek tűnt, ugyanis a brazil szélső védőként a támadásokat leginkább akadályozta hihetetlenül rossz beadásaival, suta labdaátvételeivel, és védekezésben is megesett, hogy nem ért vissza, vagy, ha a labdával szemben találta magát, nem tudta megállni, hogy fejetlenségéről tegyen tanúbizonyságot, és ne rohanja le az ellenfelét, miközben maga mögött óriási területet nyisson. Ezen problémákra talált megoldást a Maestro azzal, hogy három fős védelem jobb, vagy éppen a bal oldalán szerepeltette a dél-amerikait, amivel elérte, hogy Danilo ki tudja használni azt, hogy fizikailag erős, jól szerel, és mint utólag kiderült, ha van területe, elképesztő passzokkal tud szolgálni a támadóknak, ezzel valamelyest kompenzálva a középpálya impotenciáját kulcspasszok terén. Az offenzívákban sem a vonal mellett kellett futkorásznia, hanem csak a biztosító szűrő vonaláig kellett általában fellépnie, ahonnan meglehetősen jó lövéseket is el tudott ereszteni.

A védekezést pedig ugyanúgy szélső védőként kellett megoldania, ha teljesen visszaállt a védelem, de feladatát már jobban el tudta látni annak köszönhetően, hogy jobb pozícióból várhatta a támadókat, ráadásul gyorsasága jól jött, mikor az ellenfél kontrázni próbált, ő pedig ott helyezkedett másik két társával a pálya közepe felé. Emellett a labdakihozatalokban biztos pontnak számított, és nélküle elképzelhetetlen lett volna az, hogy Pirlo megvalósítsa a 3-4-1-2-őt, és az abból való átállást 4-4-2-re védekező fázisban. Továbbá idén teljesen elkerülték a sérülések, így gyakorlatilag szinte mindig számíthatott rá edzője, kivéve akkor, mikor a Porto elleni első összecsapáson egy nagyon buta és felesleges szabálytalanság miatt kisárgázta magát. Korábban ez is jellemző volt rá, és e téren nem tudott teljesen megváltozni, ahogy a taktikai fegyelmezetlensége, a védelemből való buta kirohanások is elő-elő fordultak nála, de lényegesen kisebb mennyiségben. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy ahelyett, hogy futóversenybe, vagy párharcba ment volna bele, sokszor inkább okosabb akart lenni a csatártól, ezért közbeavatkozásra adta a fejét, ám legtöbb esetben a támadó el tudta passzolni mellette úgy a labdát, hogy abból legtöbb esetben ziccer volt.

Mindezek ellenére bátran nevezhetjük a Maestro legnagyobb húzásának is azt, hogy megtalálta Danilo eredeti posztját, amivel nem csak neki, de az egész csapatnak sokat segített, ugyanis hiába hagyott kicsit alább a lendülete tavaszra, és játszott leginkább a szezon elején játszott hatalmasat, de mindenképp az együttes kihagyhatatlan kulcsemberének számított, aki néha még világszintet képviselő társait is túl tudta szárnyalni, sőt, legtöbb esetben sikerült ez neki. Azt se feledjük el, hogy még szűrőként is megmutathatta tudását, ami azért nem igazán állt hozzá annyira közel, mert az ő technikai képzettsége ahhoz a szerepkörhöz már kevés, nem tudja a labdakihozatalokat kellő hatásfokkal segíteni, ráadásul komoly taktikai fegyelmezettséget is igényel ez a pozíció. Hasonló a helyzet a középső védő poszttal is négy fős középpályán, ami még Bonuccinak is komoly gondot okoz Chiellini hiányában, nemhogy cikkünk főhősének. Oda valóban egy határozott, koncentrált, taktikailag képzett, társait jól ismerő játékos kell, aki fel tudja venni a versenyt akár egy hegyomlás méretű csatárral szemben is.

Mi lesz vele a következő szezonban? Azt hiszem, hogy Danilo mesés története Allegri irányítása alatt véget érhet amint visszatér a szélső védő pozíciójába. Ott nem hinném, hogy meg tudná mutatni zsenialitását, mint azt tette a hátunk mögött hagyott évadban, és ismét egy szürke játékost láthatunk majd. Abban az esetben természetesen változhat a helyzet, ha a Mister egy három fős védelmet alkalmazna, de ez Demiral hiányában már nem lenne egy kézen fekvő döntés, ha nem sikerül helyére igazolni egy minőségben hasonló szintet képviselő védőt, amit igencsak kétlem.

Felmerült a távozás lehetősége is, ugyanis a Bayern München szeretné megszerezni Gianluca Di Marzio szerint, azonban a Juventus 30 millió eurót kér érte. Azt kell mondjam, hogy ha a szóban forgó összeget megadná a bajor együttes, akkor én személy szerint eladnám nekik. A könyvelés szerint 35 millió euróért érkezett, így az amortizáció miatt már számításaim szerint a 30 millió euró nyereséget jelentene, ami kétségtelenül jó üzletté változtatná át a Cancelo-Danilo cserét. Jelen állás szerint ez még nem kijelenthető, mert ugyan a brazil jobb szezont produkált ebben az évben, mint tette azt a portugál egyetlen itt töltött idényében, ám Cancelo a City-ben remekel már két éve. Azt hiszem, abban az esetben tudjuk majd pontosan megítélni, ha mindkét labdarúgó távozik jelenlegi állomáshelyéről.

Értékelése:

• Eredményesség (1 gól, 4 gólpassz) – ötös, ettől több gólpasszt más belső védő nem jegyzett a Serie A-ban.
• Közbeavatkozások (1.9 darab mérkőzésenként) – ötös, 66 közbeavatkozásával a nyolcadik legtöbb lefülelt passzt bemutató védő a ligában. Mint már írtam is, előszeretettel nyúl ehhez a módszerhez, még ha az nem is mindig észszerű megoldás.
• Szerelés (1.8 darab  mérkőzésenként) – ötös, összesen 62 alkalommal állított meg ellenfelét ily módon, ettől többször csak öt játékos tudott szerelni az olasz bajnokságban szereplő hátvédek közül.
• Tisztázások (1.8 darab találkozónként) – ötös, még ha ebben annyira nem is tartozik feltétlen a legjobbak közé.
• Blokkolások (4 darab) – négyes
• Cselek hatástalanítása (31 alkalommal cselezték ki) – kettes, ez egy irdatlan magas szám, tőle többször csak három játékost tudtak csak kicselezni az ellenfelek, mindhárom játékos szélső védő. Ha átlagot nézünk, meccsenként 0.91-szer ki tudták cselezni, amivel szintén a TOP10 tagja.
• Párharcok a földön (3.1 darab mérkőzésenként, 61%-os sikeresség) – ötös, a hetedik legtöbb megnyert párharca neki van, ráadásul nagyon jól százalékban nyeri ezeket, tizedik a sorban.
• Párharcok a levegőben (0.9 darab összecsapásonként, 59%-os sikeresség) – négyes, ebben az élboly közelében sincs, és igazából még Sandro is durván megelőzi.
• Passzolás (31 átadás 92%-os pontossággal meccsenként a saját térfelén, és 29.1 passz 84%-os pontossággal az ellenfél térfelén) – ötös, védők közül ennyit az ellenfél térfelén csak Giovanni Di Lorenzo tudott passzolni, míg saját térfélen összeszámolt pontos átadások tekintetében hetedik.
• Indítások (3.1 darab, 59%-os pontosság) – ötös, szerintem mindannyian emlékszünk kiváló hosszú passzaira, sok esetben ennek az átadási formának a koronázatlan királyát, Leonardo Bonuccit is le tudta pipálni, statisztikákban egyébként nem sikerült neki.
• Kulcspasszok (0.8 darab mérkőzésenként, 6 kialakított ziccer) – ötös, középpályásokat megszégyenítő adatok, legalábbis a Juventus középpályásaira nézve mindenképp szégyenteljes, hogy egy védő simán túlszárnyalja őket. A hátvédeket figyelembe véve is kiváló adatok ezek, ő alakította ki a harmadik legtöbb ziccert, és a hetedik legtöbb kulcspassz is az ő neve mellett látható.
• Beadások (0.4 darab meccsenként, 36%-os pontosság) – ötös, ekkora javulást életemben nem láttam még, tavaly a 10%-os pontosságra akkora egyest kapott volna, mint a huzat, idén pedig abszolút ötös jár neki. Ilyen sokat tud számítani az, hogy milyen pozícióból adja be az adott játékos a labdát, mekkora nyomás helyezkedik rá, és milyen formában van.
• Cselek (0.6 darab találkozónként, 88%-os sikeresség) – ötös
• Eye-test – ötös, nem gondoltam valaha is, hogy neki fogom az első ötöst kiosztani ebben a kategóriába ezen sorozat során, de erre is sor került.
• BL-ben nyújtott teljesítmény (7.19 a Sofascore szerint) – négyes, járhatna ezért ötös is, de kicsit mérges vagyok rá, hogy a Porto ellen felelőtlen volt, ezzel pedig nehéz helyzetbe hozta csapatát. Az minden esetre érdekes, hogy a legmagasabb rangú európai kupasorozatban már korántsem mutatta meg, hogy milyen jó érzékkel tudja támogatni a támadásokat belső védőként, és mennyivel jobban figyelt inkább a védekezésre.
• Fejlődés (tavaly 6.81, idén 7.16) – ötös, hihetetlen fejlődésen ment keresztül, szinte soha nem látott formában tudott játszani, és több gyengeségét is le tudta győzni. Szerintem senki se számított arra, hogy ekkora szezont fog futni, még saját maga se.
• Megbízhatóság – ötös, Sarri irányítása alatt teljesen megbízhatatlan volt már sérülései miatt is, idén egyetlen egyszer sem sérült le, és gond nélkül játszott le meccseket szinte minden harmadik nap. A pályán történő megbízhatósága már kevésbé példás, volt két lövéshez vezető hibája, a sárgákat is jó érzékkel gyűjtögeti, de azt hiszem ez még belefér.
• Mentalitás – négyes, én nem tartom egy mentálisan erős játékosnak, amire tavaly több szituáció is rámutatott, idén szerencsére kevesebb, és inkább mozgott vezérként a hátsó alakzatban, érdekes módon képernyőn keresztül éreztem a karizmáját, de meg kell vallanom, kicsit azért zavar az a pofátlan mosoly, nevetgélés minden hibája után.
• Összesítés: 4,61, azaz ötös.