Első szezonjához hasonló módon kezdte meg a cikkben taglalt évadot is, azaz korántsem nyújtott olyan teljesítményt, amilyen várható lett volna tőle. Akadtak ugyan jobb összecsapásai, ám többségében a suta, és előre nem irányuló játéka maradt meg az emlékezetünkben, ami nem kicsit irritálhatta a szurkolók szemét. Aztán ahogy egyre inkább kezdett kitavaszodni, Rabiot játéka is egyre inkább javult, ez Sarri kezei alatt is így történt, talán annyi különbséggel, hogy akkor a koronavírus okozta szünet után kapta el igazán a fonalat a francia, és az a jó forma talán nem tartott olyan hosszú ideig, mint a hátunk mögött tudható szezonban.

Ehhez a pálforduláshoz nagyban hozzájárult Pirlo szemléletváltása, mikor is kezdte levetkőzni saját, jelen állás szerint működésképtelen elméleteit, és váltott egy védekezőbb felfogásra, melynek folytán Adrien is egyre inkább kezdett hasznossá válni, mígnem vitathatatlanul a Juve legjobb középpályása lett, és szépen gyűjtögette a meccs embere jelöléseket is. Rendkívüli segítséget tudott nyújtani a csapatának védekezésben, hosszú lábai minden egyes labdáért nyúltak, sok esetben magas lábtartás miatt szabálytalanul ugyan, de rengeteget szerelt, ha kellett, becsúszott, sok esetben még hátulról is, és a tizenhatos környékén is a labdaszerzésekre koncentrált. Folyamatosan belement a párharcokba, mindezt meglehetősen határozottan, és a passzsávok zárására sem igazán lehet panasz a részéről. Egy két középpályást alkalmazó rendszerbe tökéletesen beleillő játékos bontakozott ki ekkora, aki nem csak amolyan verőemberként tudott helytállni, hanem a labdakihozatalok legbiztosabb pontjának is számított. Megjegyezendő, hogy ezt a tulajdonságát nem igazán tudta megcsillogtatni, ugyanis ő is úgy járt, mint az összes többi poszttársa, azaz elő-elő fordult, hogy akkor és olyan helyen adta el a játékszert, ahol nagyon nem volt szerencsés. Ám annyi, nem kis különbség azért volt közte és mondjuk Bentancur és Arthur között, hogy amikor a francia hibázott, abból a csapat nem kapott gólt, míg előbbi kettőnél erre nem egyszer került sor.

Ha szépen, sorjában vesszük, akkor védekezésben és labdakihozatalokban is párját ritkította csapaton belül, lövéseket is csak ő mert elereszteni, és szűrő létére a legeredményesebb középpályások egyikének mondhatja magát, ami az ő esetében nem éppenséggel megszokott. Különösképp örvendetes, hogy ezen kanadai pontok akkor jöttek igazán, mikor erre leginkább szükség volt, ez szintén nem igazán jellemezte korábban. Ugyanis a Porto elleni két összecsapáson a középpályáról egyedül ő tudott góllal és gólpasszal segíteni. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy ő is ott volt abban a szégyenteljes sorfalban, mégis eredményessége, s a mezőnyben nyújtottak őt igazolják. Azt hiszem nagy szó, hogy egy nagy meccseken általánosságban rosszul teljesítő, a csapat vezetésére teljesen alkalmatlan játékos fel tud nőni egy másik ifjú, Federico Chiesa mellé, és tesznek azért, hogy az olasz bajnok ne essen ki  szégyenszemre a Porto ellen.

Ezektől függetlenül természetesen neki is megvannak a saját gyengeségei, erre pedig a napokban Andrea Barzagli világított rá: "Képességeit szinte mindenki alábecsüli, s talán éppen saját maga az, aki helytelenül méri fel tulajdonságait, s nincs tisztában az általa képviselt értékek jelentőségével."

Úgy gondolom, ez választ adhat többek között arra kérdésre, hogy miért is nem vállalkozik kulcspasszokra, több lövésre. Mert egyszerűen nem mer, és rosszul értékeli saját kvalitásait. Kiváló lövőtechnikával rendelkezik, mindig igyekszik a léc alá erőből lőni, és ezen próbálkozásuk ritkán mennek csak nagyon mellé. Szerintem a kapu előtti kulcspasszokban is több szerencséje lenne, ha jó pozícióból nem hátra, vagy oldalra továbbítaná a labdát, hanem igyekezne előremutató megmozdulásokkal próbálkozni felállt védelem ellen is, és nem csak akkor, mikor lendületből támad a csapat. Az a baj, hogy ezek a gátak már karrierje kezdete óta benne vannak, és meglepődnék, ha 26 évesen sikerülne legyőznie őket, ám azért remélem, hogy Allegri megpróbálkozik vele. Minden bizonnyal így is lesz, legalábbis első sajtótájékoztatóján direkt kitért Rabiot-ra: "Adrien Rabiot egy kivételesen jó és erős tulajdonságokkal bíró középpályás. A tavalyi esztendőben három találatot szerzett [valójában négyet – a szerk.], fontosságát pedig leginkább az adja, hogy a keret tagjai közül igen kevesen rendelkeznek olyan jellemvonásokkal, mint melyeket ő magáénak tudhat."

Egészen biztos vagyok benne, hogy a Mister irányítása alatt szintet tud lépni, ugyanis nem sok hozzá leginkább passzoló edzőt tudok elképzelni, mint amilyen Allegri, kinek Torinóban tartózkodása alatt a Juventus többször is próbálkozott már a francia megszerezésével, ám végül mégiscsak most dolgozhatnak először együtt. Szerintem Manuel Locatelli mellett a következő szezonban is a középpálya egyik meghatározó alakja lesz, épp ezért nem is igazán tartom már opciónak az eladását annak ellenére, hogy még a szezon eleje/közepe felé még jó pénzért cserébe megváltam volna tőle annak érdekében, hogy azt egy másik játékosba forgassa vissza a klub.

Értékelése:

• Eredményesség (4 gól, 2 gólpassz) – ötös, egy hozzá hasonló védekező középpályástól ez teljesen rendben van, különösképp a Juventusban.
• Passzok (17.7 darab átadás a saját térfelén – 94%-os pontosság, 20.1 passz az ellenfél térfelén – 86%-os pontosság) – ötös, a liga harmadik legpontosabb passzoló középpályása Maxime López és Arthur után.
• Kulcspasszok (0.3 darab összecsapásonként, 2 kialakított ziccer) – egyes, ez tényleg irtó kevés, ez alól a szerepköre sem menti fel. Csupán hét darab középpályás van az egész ligában, akinek ettől gyengébb a mutatója.
• Hosszú átadások (1.2 darab találkozónként, 82%-os pontosság) – négyes, a pontossága valami elképesztő, ebben abszolút a Serie A legjobbja, de e téren is sokkal többet kellene próbálkoznia, mert e téren is tehetséges, és a szerepköre is indokolja.
• Közbeavatkozások (1.3 darab összecsapásonként) – ötös, szokás szerint ebben is ott van az élbolyban.
• Szerelés (2.1 darab meccsenként) – ötös, az olasz első osztály negyedik legtöbbet szerelő játékosa, nem is lehet kérdéses, hogy milyen osztályzat jár neki. Megjegyzem, hogy Locatelli az első ebben, és például Bentancur sincs lemaradva túlságosan, úgyhogy a szűréssel nem szabadna, hogy komoly gondok legyenek.
• Párharcok a földön (3.8 darab mérkőzésenként, 57%-os sikeresség) – ötös, nem meglepő módon ebben is.
• Párharcok a levegőben (1.1 darab találkozónként, 66%-os sikeresség) – ötös, sikeresség tekintetében a liga ötödik legjobbja, és ahhoz képest a megvívott fejpárbajok száma sem mondható különösképp kevésnek.
• Blokkolás (8 darab) – négyes
• Cselek (1.1 darab összecsapásonként, 75%-os sikeresség) – négyes, átlagostól valamivel jobb statisztikák, nagyon hasonlít Bentancuréhoz.
• Lövések (1.0 próbálkozás meccsenként, 0.35 kaput eltaláló lövés mérkőzésenként, 1 kihagyott ziccer) – hármas, de leginkább azért, mert lövőtechnikájához képest keveset próbálkozik.
• Eye-test – négyes, a határozott fajtából.
• BL-teljesítmény (7.29 a Sofascore szerint) – ötös, már az értékelése szerint is, de mivel a kieséses szakaszban is hasznos volt, ezért nem rontom le ezt a jegyet.
• Fejlődés (tavaly 6.84, idén 7.09) – négyes, igencsak sok mindenben tudott fejlődni, a jó formáját is hosszabb ideig tudta tartani, de még mindig van hova javulnia.
• Megbízhatóság – hármas, a sérülések szerencsére teljesen elkerülik, szinte ezért az egész évben bevethető, jó teherbírású játékos, ám ott van a mérleg másik serpenyőjében, hogy szende viselkedése ellenére erőszakos. Évente két meccset szinte biztos ki kell hagynia, ugyanis az öt sárgát szinte kötelező jelleggel összegyűjti, és a találkozó hevében is szokott pirosakat gyűjteni, ez évben is összejött neki egy kiállítás. Továbbá van a neve mellett egy lövéshez vezető hiba és két összehozott büntető, ami rengeteg ahhoz képest, hogy például az előző részben arról volt szó, hogy Chiello éveken keresztül egyet sem hozott össze az ellenfélnek.
• Mentalitás – hármas, egy Sandróhoz hasonló csendes, visszafogott srác, kinek a balhéi leginkább az anyjához köthetőek. Mégis van benne egy frusztráltság, ha nem megy neki a játék, akkor sorra gyűjti a lapokat, ellenkező esetben pedig meg tudja okosan oldani azt, hogy csak annyira legyen szabálytalan, hogy a játékvezető ne fújjon a sípba. Eddig a szezonig nem igazán sikerült neki az, hogy egy összességében rossz meccsen valamelyest fel tudjon nőni egy húzóemberhez, ugyanis eddig az volt rá a jellemző, hogy ha csapatnak jól ment, akkor ő is jól teljesített, ellenkező esetben a legrosszabb között tarthattuk számon. Mentálisan nem erős srác, viszont annyira nem gyenge, hogy ebből komoly hátránya legyen a csapatának, de annak ellenére, hogy jelenleg tőle nincs jobb középpályán futballozó játékos a keretben, vezér nem tud lenni, de eleve ingadozó formája miatt nem töltheti be ezt a szerepet.
• Összesítve: 4.06, azaz egyértelmű négyes.