Ebben a részben a korábbi rész főszereplőjéhez, Dejan Kulusevskihez hasonló játékos szezonját értékeljük, aki a svédhez hasonlóan tavaly érkezett, megannyi szerepkörben megfordult, voltak nagyon jó és nagyon rossz meccsei, a pontos posztját pedig szintén Allegrinek kell majd megtalálnia. Következzen hát Weston McKennie első évének értékelése.

Rengeteg játékoshoz hasonlóan nagyon jól játszott a nyitómérkőzésen, de a következő meccseken nem futballozott valami fényesen. Aztán kezdte szépen elkapni a fonalat, amint Pirlo egy érdekes szerepkörben, trequartistaként kezdte el szerepeltetni. Talán az ötletet éppen Massimiliano Allegritől vette, aki a 2014/2015-ös szezonban a 4-3-1-2-es hadrendben ebbe a fontos szerepkörbe egy nem éppen odaillő játékost, Arturo Vidalt tette, aki annak ellenére, hogy a rombolásban jeleskedett igazán, eredményes, technikás és kreatív is tudott lenni, helyt tudott állni. McKennie is itt tudta kamatoztatni képességeit, aki konkrétan a középpálya legkreatívabb, leggólerősebb és az egyik legtechnikásabb játékosává lépett elő, nem kis meglepetésre. Nagyon jól érkezett a kapu elé, egy érintőből elképesztő dolgokat vitt véghez, amivel képes volt megváltoztatni a támadások ritmusát, emellett a presszingben is nagyon hasznos tudott lenni. Nem volt sokszor feltűnő ebben a 3-4-1-2-ben, azonban az egészen kis megmozdulásaival is hatalmas dolgokat tudott tenni azért, hogy csapata a lehető legeredményesebb legyen. Igazi húzóembere tudott lenni az együttesnek ősszel, fontos mérkőzéseket sikerült behúzni az ő közbenjárásával.

Végül ő is megsínylette Pirlo variálgatását, és ahogy a 3-4-1-2-t felváltotta a 4-4-2, az amerikai húzóemberből egy haszontalan játékos lett, ugyanis a Maestro képes volt kitenni őt jobb szélső középpályásnak, ahol ugyan szintén befelé kellett húzódnia, de valami hihetetlen gyengén teljesített. Se támadáshoz, se védekezéshez nem tudott hozzátenni semmit, de a lehető legrosszabb az volt, mikor bal szélen kellett szolgálatot tennie, akkor tényleg semmi köszönet nem volt a játéka. Csak akkor tudott jelet adni arról, hogy ő is a pályán van, ha valamilyen úton-módon sikerült ziccerbe kerülnie, amit általában kegyetlenül be tudott fejezni, vagy szögletnél veszélyeztetni az ellenfél kapujára.

Jogosan merülhet fel, hogy akkor, ha Pirlo mindenképp a 4-4-2 mellett tette le a voksát, akkor a texasi srác miért nem a két védekező középpályás egyikeként szerepelt? Erre az a válasz, hogy a támadásépítésből egyszerűen tudja és nem is akarja kivenni a részét, minden egyes átadásában ott van a veszély, hogy valahogy az ellenfélhez kerül, ugyanis érdekes módon a passzai többsége igencsak gyenge és lassú szokott lenni a saját térfelén. Ezért is került át viszonylag hamar trequartistába, mert két fős középpályán nem lehet kiaknázni a benne lévő potenciált.

Ezt Allegri is tudja, nem véletlenül cikkez arról a La Gazzetta dello Sport, hogy a 4-2-3-1-es hadrendben McKennie-vel a csatárok mögött számol, mint trequartista, akárcsak tavaly ősszel. Ez már egy bevált dolog, nem hinném, hogy Weston alulteljesítene ott, ráadásul a Mister előszeretettel kapcsoltatja ki az ellenfél registáit, vagy szűrőit, így ebben különösen nagy szerepe lehet az amerikainak. Ennek ellenére a leghasznosabb mégis egy három fős középpálya jobb oldalán lenne, mint mezzala. Fáradhatatlanul tud fel-alá rohangálni, és hiába nem tud olyan jól védekezni, mint Vidal, akihez sokan hasonlítják (valamelyest jogosan), de a labda minél gyorsabb visszaszerzés érdekébe nagyon jó jönne egy ilyen játékos, aki emellett a támadások terén is hasznosságáról lenne képes tanúbizonyságot tenni.

Ő lehetne egy sokkal univerzálisabb, bátrabb, gyorsabb Khedira, akit Allegri úgy szeretett. De ehhez taktikailag nagyon sokat kell még fejlődnie, mert nem egyszer láthattuk azt, hogy össze-vissza szaladgál a labda után, azonban talán annyira nem vészes a helyzet, mint ami például Emre Cannál állt fenn. Hiszem, hogy Max hasznos kis játékost tud belőle faragni, s nem csak pár meccsre, hanem akár egy egész szezonra is.

Megérte leigazolni? 25 millió euró fejében, hogy a fenébe nem érte volna meg. Hatalmas húzás volt Paraticitől, ettől az összegtől jobb játékos, ugyanakkor az is bizonyosnak tűnik, hogy a jövő kulcsembere, a középpálya motorja nem ő lesz. Ennek ellenére, mint korábban is leszögeztük, mindenképp hasznos futballista, aki egy tökéletes kiegészítő játékos lehet köszönhetően annak, hogy védekezésben és támadásban is tud hozni egy elégségesnek mondható szintet.

Értékelés:

• Eredményesség (5 gól, 2 gólpassz) – ötös, lehet ez más csapatnál nem érne ilyen jó osztályzatot, de ismerjük a Juventus középpályásainak a termékenységét e téren, úgyhogy szerintem rá nem lehetett panasz ilyen szempontból.
• Passzok (7.8 átadás meccsenként  90%-os pontossággal a saját térfelén, 11.2 passz 81%-os pontossággal az ellenfeléén) – hármas, keveset és rosszul százalékkal passzol, az összes poszttársa fölé nő.
• Kulcspasszok (0.8 darab meccsenként, 5 kialakított ziccer) – hármas, ettől többet várna az ember.
• Hosszú átadások (0.7 darab összecsapásonként, 73%-os pontosság) – négyes, nehéz osztályozni, mert nem minden szerepkörében volt elvárás az, hogy ebben jó legyen, de viszonylag jó százalékkal indított.
• Közbeavatkozások (0.8 darab találkozónként) – hármas
• Szerelések (1.0 darab mérkőzésenként) – hármas, számomra csalódás, hogy csak ennyire volt képes, mikor Chiesa tud 1.6-szor szerelni egy meccsen ugyanazon a poszton, és még a védekezéshez szinte semmit nem konyító Arthur is fel tud mutatni egy 0.8-as átlagot. Még a lábát féltő Khedira is különb volt.
• Párharcok a földön (1.8 darab összecsapásonként, 40%-os sikeresség) – kettes, ebben épp, hogy jobb csak a német világbajnok erre vonatkozó tavalyi számadatától.
• Párharcok a levegőben (0.9 darab mérkőzésenként, 51%-os sikeresség) – négyes, mivel nem egy égimeszelő.
• Cselek (0.6 darab meccsenként, 83%-os sikeresség) – ötös, liga legjobbjai között van, ha a sikerességet veszem figyelembe.
• Lövések (6 kihagyott ziccer, 0.9 lövés mérkőzésenként, 17%-os helyzetkihasználás) – négyes, vannak olyan csatárok, akik elfogadnák ezeket a számokat.
• Eye-test – négyes, eddigi legnehezebb döntésem, mert nagyon a határon mozog, hogy hármas, vagy négyes legyen, és szerintem ez az értékelés végén is meg fog látszódni. A négyes mellett határoztam, mert mikor jó volt, akkor durván jó volt, és nem feltétlen a saját maga hibája miatt romlott le, mert olyan szerepkörbe erőszakolták bele, amihez köze sincs.
• BL-teljesítmény (6.80 a Sofascore értékelése szerint) – hármas, de a Barcelona ellen nagyon jól szerepelt. 
• Fejlődés (6.83 a Schalkéban – 6.86 idén) – négyes, tudta tartani a szintet egy idegen bajnokságban, egy sokkal komolyabb együttesben 22 esztendősen, ez elég nagy szó.
• Megbízhatóság – négyes, nem sérülékeny, öt sárga lapja sem sok, több helyen bevethető, de labdakihozatalokban nem lehet rá számítani.
• Mentalitás – hármas, a pályán ugyan küzd becsülettel, de a koronabuli és az, hogy még mindig egy kukkot nem tud olaszul, nem vet rá jó fényt, és nem egy igazi profi magaviseletéről tanúskodik.
• Összesítve – 3.6, azaz épphogy négyes.