A futball kétségkívül a világ legnépszerűbb sportja, minden héten emberek százmillióit – ha nem milliárdjait – mozgatja meg világszerte. Szinte lehetetlen találni olyan személyt, akinek legalább egy közvetlen ismerőse ne szurkolna valamelyik csapatnak lokális, vagy globális szinten. Ezen népszerűség okán szurkolók a társadalom minden részében jelen vannak: fiatalok és idősek, szegények és gazdagok, férfiak és nők, hétköznapi és híres emberek egyaránt. Újonnan induló sorozatunkban az utolsó csoporttal fogunk bővebben foglalkozni, vagyis olyan személyekkel, akik ismertségük ellenére ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel viseltetnek a Juventus iránt, akik ugyanúgy önkívületbe kerülnek egy győztes Del Piero-találat után, vagy ugyanúgy magukba roskadnak egy sokadjára elvesztett BL-döntőt követően, mint mi magunk, ezzel is jelezve, hogy arra a kilencven percre, amíg a labda a pályán van, minden különbség megszűnik szurkoló és szurkoló között. Sorozatunk első részében a Bianconeri egy Magyarországon kevésbé ismert szurkolóját mutatjuk be, aki alig pár napja hagyott itt bennünket, azonban hazájában akkora népszerűség övezte, hogy tiszteletére az ő dala szólt a bemelegítés alatt a Wembley-ben, mielőtt Olaszország és Spanyolország összecsapott a döntőbe kerülésért. Halálának híréről a Juventus hivatalos Twitter-oldala, valamint a csapat számos játékosa is megemlékezett, ezért ennek okán igyekszünk mi is méltóképpen megemlékezni róla. Olaszország egyik legikonikusabb popsztárjára, Raffaella Carràra emlékezünk.

A művésznő Raffaella Maria Roberta Pelloni néven született 1943. június 18-án, Bolognában, szicíliai felmenőkkel rendelkező családban. Szülei házasságkötésük után nem sokkal elváltak, a fiatal Raffaella gyermekkora nagy részét édesanyja bárjában töltötte. Már élete ezen szakaszában elkezdett rajongani a zene és a tánc iránt, az Il Musichiere című tv-műsorban levő táncokat és főcímdalokat kívülről megtanulta. Oktatásszerűen nyolcévesen kezdett el táncolni tanulni a római Nemzeti Táncakadémián. Ezzel egy időben filmes karrierje is egészen fiatalon elindult, hiszen gyermekszínészként már szerepet kapott alig kilenc évesen. A ’60-as években, húszas éveinek elején már ismert színésze lett, hiszen számos ókori kosztümös filmben, ún. peplumban vállalt szerepet, ezen felül feltűnt akciófilmekben és vígjátékokban egyaránt. Annak reményében, hogy filmes karrierjét új szintre emelje, 1965-ben az Egyesült Államokba költözött, és ott vállalt szerepeket, többek között Frank Sinatrával is játszott együtt Az elrabolt expresszvonat című filmben. Rövid időn belül honvágya támadt, s hazaköltözött Olaszországba, azonban néhány szerep után filmes karrierje hanyatlásnak is indult.

Ennek ellenére sikerült megújulnia, több televíziós műsorban fellépett énekesként és táncosként egyaránt a ’70-es években. Híres műsorában, a Canzonissimában elsősorban kihívó megjelenésével és hivalkodó témákkal hívta fel magára a figyelmet. Ő volt az első tv-s személyiség az országban, aki nem takarta el a hasát ruhával a kamerák előtt. Ennek okán kivívta a Vatikán „tiszteletét” is, a katolikus egyház komoly kritikával illette stílusa miatt. Az évtized során számos zeneszáma landolt a hazai toplisták élén, sokat közülük Európa szerte lefordítottak az előadok és jelentettek meg saját nyelvükön. Legismertebb slágerének az „A far l'amore comincia tu” angol változata (Do It, Do It Again)a mértékadó brit toplistákra is felkerült. Olaszországi sikerei után népszerűsége elkezdett növekedni Spanyolországban is. Ezen felbuzdulva az Ibériai-félszigetre költözött, ahol spanyol nyelven jelentek meg dalai, valamint itt is több tv-műsor házigazdája volt. Spanyol nyelvű dalai hamar eljutottak Latin-Amerikába, melynek következtében 1979-ben rövid időre Buenos Airesbe költözött, ahol az argentin állami televízió egyik fő arcává vált. 1982-ben végleg hazatért Olaszországba, ahol 2019-ig folytatta televíziós karrierjét, többek között az olasz Voice egyik zsűrijeként. Dalaiból Spanyolországban 2020-ban musicalt készítettek. 2021. 07. 05-én hosszas betegség után tüdőrákban hunyt el. 

Kihívó megjelenésével és viselkedésével a szexuális forradalom egyik legjelentősebb alakjaként tartották számon Olaszországban, dalaiban is gyakran énekel a testi örömökről, és próbálta bátorítani az olasz nőket szexualitásuk megélésére. Ennek okán az olaszországi feminizmus egyik legfőbb képviselőjének számított hazájában, aki emellett melegjogi aktivistaként is tevékenykedett. Sohasem házasodott meg, gyermekei sem születtek. Tíz évig élt kapcsolatban Gianni Boncompagnival, aki legsikeresebb dalainak szerzője is volt egyben. Állítólag Az elrabolt expresszvonat forgatásán Sinatra is megkörnyékezte, azonban Carrà kikosarazta. Nyolc évig élt kapcsolatban a Juventust tizenkét évig (1955-1967) szolgáló támadóval, Gino Stacchinivel, talán innen is eredeztethető rajongása a Bianconeri iránt. Személyes barátság kötötte Diego Maradonához. Az argentin futball legenda állítólag megőrült érte (mint általában mindenki Argentínában). „Olaszországban ismertem meg igazán, amikor meghívtam a programjaimra. Amikor először látott, 18 éves lehetett, és börtönbe került. Buenos Airesben énekeltem, egy telt házas arénában. Nem sikerült mindenkinek jegyet kapni, Diego be akart kerülni a stadionba, mint sokan mások, hogy hallhasson, azonban nem sikerült neki és összeverekedett egy rendőrrel.” – mesélte Raffella később.

Sosem rejtette el rajongását a futball, elsősorban a Juventus iránt. 2019-ben a közösségi médiában a csapat több játékosával készített közös képet, többek között Bonuccival, Chiellinivel és Bernardeschivel is. 2020-ban saját Twitter-fiókján keresztül az alábbi üzenettel ünnepelte a Juventus zsinórban kilencedik megnyert bajnoki címét: „Drága Juve, szeretlek haha, szeretlek hahaha, nagyon szeretlek, elképesztőnek tűnik, de megőrülök érted” – átírva egy kissé Tuca, Tuca c. számának szövegét. A spanyolok elleni elődöntő előtt a csapat több egykori és jelenlegi játékosa is megemlékezett a művésznőről. A Juventus egy kép keretében búcsúzott tőle „Ciao, Raffaella” üzenettel, amin a showgirl a csapat edzőpályáján vendégeskedik a Zebrák mezét viselve. Bonucci egy közös képpel emlékezett meg Instagram-oldalán az alábbi szöveggel: „A mosolyod és az energiád örökre megmarad.” A Juventus legendás kapitánya, Alessandro Del Piero az alábbi szöveggel búcsúzott tőle: „Egy elérhetetlen mítosz, aki örökké a szívünkben fog maradni. Színésznő, énekes, táncos, előadó. Az elegáns stílus, mellyel szórakoztattál minket, TV-nézőket... Veled álmodtunk, veled énekeltünk, veled táncoltunk Olaszországban és világszerte egyaránt. Sosem felejtem el az estét a Carrambában, amikor megtanítottad nekem a Tuca Tuca-t. Az általad képviselt energiával, élettel teli intelligenciával könnyedén a saját világodba tudtál vinni. Szia, Raffaella.”

Búcsúzóul mi is annyit tudunk mondani: Nyugodj békében, Raffaella!

Forrás: Italy24news, The Guardian, fanpage.it, Wikipedia