Nem ezen az összecsapáson játszotta legjobb mérkőzését az olasz labdarúgó válogatott, azonban annak ellenére, hogy általában az utolsó csoportmérkőzés ritkán tartogat magával jó eredményeket, ezúttal egy magabiztos győzelmet arattak Mancini fiai. Ezzel be lett állítva a 30 meccses veretlenségi rekord, a kapott gól nélküli találkozók száma pedig immáron 11 összecsapásra duzzadt.

A szövetségi kapitány teljesen helytálló módon jócskán megvariálta a kezdőt mintegy nyolc helyen változtatva a Svájc elleni mérkőzéshez képest. Többek közt ennek is köszönhető, hogy, ha teljes erőbedobással nem is, de győzelemre törően, motiváltan és harcosan futballoztak, aminek meg is lett az eredménye. Természetesen minőségben nem tudták azt nyújtani, mint a gálakezdő, de azt hiszem, hogy az így is összehozott 2.00-ás xG igen jónak számít egy olyan csapat esetében, amelynél a játékosok egy része ebben a felállításban még nem is szerepelt együtt. Amellett sem mehetünk el, hogy az ellenfél sem a győzelemért jött Rómába, de így is olyan dolgokat tudtak elérni, mint megakasztani a talján-labdakihozatalokat, védésre bírni Gigio Donnarummát, emberhátrányban helytállni, a védekezéskor felhúzott első négyes fal pedig szintén kissé kellemetlen lehetett az Azzurri számára. Ettől függetlenül így sem nevezhetjük igazán méltó ellenfélnek a walesit, ami igaz volt a török és a svájci gárdára is. Az igazi erőfelmérő viszont csak most kezdődik, a csoportmeccsek jók voltak arra, hogy a csapat további önbizalmat kapjon, legyen sikerélmény, és egyre jobban összecsiszolódjon a csapat, ahogy Mancini számára is fontos volt, hogy megtalálja azt a kezdőt, amelyet a kieséses szakaszban szeretne alkalmazni. Lássuk, hogy a tegnap lehetőséghez jutó srácok hogy szerepeltek, s hogy közelebb, vagy éppen távolabb kerültek-e az Azzurri kezdő tizenegyéhez:

  Meccs embere: Marco Verratti