"A" család – Gianni Agnelli

gianni_agnelli_az_iroasztalanal.jpgAgnelli. A vezetéknév, ami egybeolvadt a Juventus és a FIAT nevével. A család, amely nélkül elképzelhetetlen lett volna az, hogy a Bianconerit úgy emlegessük, mint azt az együttest, amely minden megnyerhető trófeát a vitrinében tudhat, amelynek bármekkora presztízse is van. A család, amelynek arról híresek, hogy erőskezű, tekintélyes, rendkívüli befolyással bíró dúsgazdag vezetők, akik bármit megtesznek azért, hogy a céljukat elérjék. A család, amelyet a határozottság, a bátorság, a maximalizmus, az elegancia és a találékonyság jellemez. Ebben a sorozatban ezen dinasztiának nézünk utána, hogy mit is tettek a Juventusért, és összehasonlítási alapot ad ahhoz, hogy a jelenleg igencsak kétes megítélésű, és egyre több botrány célpontjába kerülő Andrea Agnelli mennyire hasonlít elődeihez.

Az előző rész azzal ért véget, hogy 1935 nyarán Edoardo egy repülőgép-balesetben életét vesztette, így az ekkor 14 éves Gianni édesapa, míg a Juventus elnök nélkül maradt. A cikk főszereplője a II. világháború kitörése előtt jogot tanult, innen is ered beceneve, L’Avvocato (Az Ügyvéd), azonban jogászként sosem praktizált. A világháború alatt, alig 19 évesen csatlakozott a Tengelyhatalmak oldalán harcoló olasz seregbe, az észak-afrikai hadszíntéren harcolt az (egyébként Fiat által gyártott) páncélautó hadosztály tagjaként. A háború későbbi szakaszában folyékony angol nyelvtudásának köszönhetően összekötő tisztként tevékenykedett, együttműködve az Olaszországot megszálló Szövetséges erőkkel. 1945 decemberében meghalt nagyapja, így a húszas éveinek első felében járó Gianni lett a családfő. 1947-ben, alig 26 évesen megválasztották a Juventus elnökének, így ismét egy Agnelli ülhetett az elnöki székben.

Ez az időszak egybeesik a háborúban szétrombolt ipar helyreállításával, a Fiat pedig a javuló gazdasági kilátások következtében megengedhette magának, hogy ismét biztos anyagi hátteret biztosítson a zebráknak. Az ekkor 26 éves Gianni nagy szerelmese volt a futballnak, így örömmel vállalta el az elnöki feladatot. „8-9 éves koromtól kezdve rendszeresen kimentem édesapámmal a csapat edzéseire, úgy nőttem fel, hogy a Juventus egybeforrt édesapámmal, és szinte mindig nyer. Amikor édesapám meghalt, a vezetőség tagja lettem Mazzonisszal, Combival, Bigattóval és más jeles személyekkel. A világháború után felkértek, hogy legyek a Juventus elnöke. Elnökségem 7 éve alatt nyertünk két bajnokságot, kétszer, vagy háromszor harmadikak lettünk. Hét évig elnökölni egy futball-klubot, kimerítő időszak mindenki számára” – emlékezett vissza Angelli egy későbbi interjújában.

A ifjú Gianni korán belátta, hogy invesztálni kell a csapatba, ha méltó kihívói szeretnének lenni az ekkor fénykorát élő Grande Torinónak (sajnos a két csapat nem mérhette igazán össze erejét az 1949-ben történt tragikus végkimenetelű supergai repülőgép-baleset következtében), mert korábban csak a második hely volt elérhető számukra. A befektetett energia kifizetődött, a csapat az 1949/50-es szezon végén, szűk másfél évtized után került fel ismét Olaszország trónjára, maga mögé utasítva a legendás „Gre-No-Li” támadósort felvonultató Milant. A csapat legnagyobb sztárja az alig 22 esztendős Gianpiero Boniperti volt, aki szezononként húsz gól körüli átlagot hozott ezidőtájt. Az 1950-es bajnoki címet két évvel később egy újabb követte 1952-ben. 1954 őszén Gianni lemondott elnöki posztjáról, hogy jobban koncentrálhasson a Fiatra. 1955-ben öccse, az akkor mindössze 22 éves Umberto került az elnöki székbe, azonban Gianni, továbbra is közel maradt a csapathoz.

Ugyan nem ért el annyi sikert, mint édesapja, és nem olyan mélyről hozta fel a Juventust, de az mindenképp sokatmondó, hogy amint elhagyta az elnöki székét, az általában dobogós Öreg Hölgy a következő szezon végén a hetedik helyen végzett, ám négy év múlva már sikerült ismét bajnokságot nyerni, ami a tizedik bajnoki címe volt a Bianconerinek. Érdekesség, hogy az Ügyvéd Úr hét éve alatt hét edző dolgozott a csapatnál (Renato Cesarini, William Chalmers, Jesse Carver, Luigi Bertollini, Gianpiero Combi, Sárosi György, Aldo Olivieri), megesett, hogy egy szezon alatt négy szakember is megjárta a Juve padját, igaz, Combi és Bertollini egyszerre vezényelték a csapatot.

1966-ban megválasztották a Fiat elnökévé, mely tisztségét 1996-ig látta el. A nagyapja által alapított autógyár elnökeként az olaszországi gazdaság legfontosabb alakjává vált, neve egybeforrt az ország világháború utáni iparának fellendítésével, egyesek nemes egyszerűséggel Olaszország királyának nevezték. Magas pozíciójának, kifinomult stílusának és megnyerő humorának köszönhetően az egyik legismertebb olasz személyként tartották számon külföldön. 1996-os távozását követően a Fiat tiszteletbeli elnökének választották.

1971-ben Boniperti került az elnöki székbe, azonban az Avvocato folyamatosan igyekezett időt szakítani arra, hogy szeretett csapata és egykori játékosa mellett legyen. Legendássá vált az anekdota, miszerint Gianni bármit is csinált, bármilyen tárgyalásra is kellett készüljön, minden nap reggel 6-kor felhívta Bonipertit, és érdeklődött a csapat körüli dolgok felől. Boniperti elnöksége és Gianni szoros jelenléte a csapat egyik legdicsőbb korszakát hozta el, az 1971 és 1990 közötti időszakban Európában is meghatározó tényezővé vált, klasszisok sorát adva a világfutballnak, mely az 1980-as évek közepére csúcsosodott ki. A Liverpool elleni tragikus hátterű BEK-győzelem után a csapat hanyatlásnak indult, 1990-ben Boniperti távozott az elnöki székből, valamint Gianni is úgy döntött, hogy hátrébb lép, szerepét pedig ismét öccse vette át, azonban informálisan továbbra is a csapat közelében maradt, gyakran látogatott ki az edzésekre és beszélgetett a játékosokkal. Halála napjáig közel maradt imádott csapatához, mely egyet jelentett számára a futballal és a szenvedéllyel. "A Juventus mindig is hozzánk tartozott. Ez nem üzlet, hanem egy szenvedély, egy személyes szenvedély, melyen közösen osztozunk sok más emberrel." "Hogy ki nyer, a Juventus, vagy a legjobb csapat? Szerencsés vagyok, mert általában a két fogalom  egy és ugyanaz." - nyilatkozta korábban a csapatról.

Életének kései szakaszában sem kerülték el a tragédiák, hiszen unokaöccse, Giovanni Alberto – akit örökösének szánt a Fiat elnöki székében – 1997-ben egy ritka típusú rákbetegség következtében 33 évesen meghalt, egyetlen fia, Edoardo pedig 2000-ben öngyilkos lett. Az Avvocato 3 évvel élte túl fia halálát, 2003. január 24-én, 82 évesen, prosztatarák következtében meghalt.

agnelli_csalad_faja.jpg