Ma este 20:45-ös kezdettel, szeretett csapatunk a Milant fogadja az Allianz Stadiumban. A sorsdöntőnek nevezhető találkozó játékvezetője Paolo Valeri lesz, és a DIGI SPORT 1-en láthatjátok élőben.

Ebből az alkalomból nem csak más internetes Milanista-portállal készítettünk interjút (jelen esetben a Rossoneri Zone vezetőjével), hanem egy személyes Rossoneri szurkoló-ismerősömet, Márton Krisztiánt is megkértem, hogy válaszoljon a kérdéseinkre.

Edy77: Először is, köszönöm szépen, hogy elfogadtátok a felkérést.

Márton Krisztián: Én köszönöm, hogy rám gondoltál.

Rossoneri Zone: Én köszönöm a megkeresést.

E77: A tavalyi szezon második, és az idei első felében úgy tűnt, hogy Pioli mester valami olyan mágiát talált ki, amire egyik ellenfélnek sem lesz ellenszere. Erről mi a véleményetek? Illetve volt-e az idénynek olyan pillanata, amikor azt gondoltátok, hogy újra hozzátok kerül a Scudetto?

MK: Pioli nagyon jó taktikát talált ki, a több poszton csak közepes szintű játékosok számára, de természetesen hatalmas segítség volt Ibra érkezése is. Zlatan kiemelkedő önbizalmat kölcsönzött a többieknek, de várható volt, hogy a minőségi cserék nélküli keret elfogy az idény végére. Ennek ellenére reménykedtem a bajnoki címben, de nem volt realitása.

RZ: Volt bizony, amikor a csapat sorra döntögette a rekordokat, és hosszú veretlenségi szériát görgetett maga előtt (ami végül 27-nél állt meg), akkor annyira elkaptuk a flow-t, annyira futott a szekér, hogy hajlamos voltál nagyobbat álmodni, mint a Top 4 – még ha legbelül érezted is, hogy előbb-utóbb törvényszerű a visszaesés. Pioli, ha nem is varázsolt ebben az időszakban, de a 4-2-3-1-es formáció megszilárdításával elkezdte a játékosokat a számukra „legtesthezállóbb” posztokon szerepeltetni (korábban például Çalhanoğlut sem nagyon láttuk tízes poszton, vagy Kessié is inkább box-to-box középpályás volt, mintsem szűrő-romboló), és egyszerre átálltunk egy magas presszing alapú „trendi” futballra.

E77: Hogy érzitek, mennyire köszönhető Ibrahimovićnak a szárnyalás, és mennyire vetette vissza a csapat teljesítményét a sérülése, és a városi rivális ellen kapott piros lapja?

MK: Ahogy mondtam hatalmas önbizalmat hozott a csapat életébe, úgyhogy mindenképpen nagyrészt neki volt köszönhető, és a sérülése ezért nagyon rosszat tett. Az Inter idén annyival jobb csapat, hogy a piros lapot nem érzem tényezőnek ebből a szempontból. Zlatan pirosa a kupában legfeljebb azon a mérkőzésen pecsételte meg a sorsunkat, egyébként a későbbi visszaesésünkben nem gondolom, hogy komolyabb szerepet játszott volna. Annál az esetnél Ibra egy kicsit túlpörgött, de ha engem kérdezel, az ilyesfajta feszültség nem szabad, hogy kivesszen a derbikről.

RZ: Szerintem egyértelműen az Ibra-hatás volt az alapköve a Milan lockdown utáni kivirágzásának. Az első pillanattól fogva vezérként lépett fel, és egy olyan győztes mentalitást hozott magával, ami nemcsak átragadt a társakra, de fel is emelte őket. Mindemellett bár jövőre 40 éves lesz, így is 17 gólnál és 3 gólpassznál jár 26 meccsen az idei szezonban, szóval abszolút klasszis továbbra is a svéd - más kérdés, hogy valóban, a sérüléseket tekintve ő sem tudja visszatartani az idő vaskerekeit, és a pótlását hosszabbtávon a centerposzton sem Rebić-csel, sem Leãoval, sem pedig a januárban érkezett Mandžukićcsal nem tudjuk megoldani. Tény, hogy kulcsfontosságú lenne a nyáron ennek a posztnak a mélyítése...

E77: Mit gondoltok, kik azok a játékosok, akik idén nélkülözhetetlenné váltak, és kiken adnál túl?

MK: Akikre lehet jövőre építeni a csapat gerincét, az Theo Hernández, Kjær, Tomori, Kessié, Calabria, Ibra és ha marad akkor Donnarumma, akiken gond nélkül túladnék, azok pedig Romagnoli, akiből még most pénzt láthatnánk, Saelemaekers, Castillejo és Leão aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

RZ: Kessié abszolút ez a kategória. Évek óta fáradhatatlanul melózik a középpályán, de idén olyan szintre emelte a játékát, hogy néha már úgy érzed, mintha kettő is lenne belőle a pályán. Mellette Calabria az, aki rengeteget lépett előre, meggyőző elől-hátul, és hogy mennyire sokoldalú játékossá fejlődött, azt jól példázta a Juve elleni meccs ősszel, ahol a középpályán volt a Milan legjobbja. Bízom benne, hogy sikerül együttartani a csapat magját, de a Castillejo-Krunić duó elvesztése után valószínűleg nem hullatnék krokodilkönnyeket.

E77: Melyik posztokon szorul leginkább erősítésre a Rossoneri, és kiket látnátok szívesen a mercato-hírekben?

MK: Leginkább a középpályán, jobb és balszélső poszton, valamint nagyon kellene egy klasszikus irányító. Akiket erősítésnek tartanék, az Saint-Maximin a Newcastle Unitedből, Lorenzo Insigne, de rá valószínűleg semmi esély, a Juvéból Douglas Costa, és a pálya tengelyében főleg a rutin miatt, a Modrić, Isco, Ødegaard hármasból valakit.

RZ: A már korábban említett centerposzt, és a jobbszélső poszt. Előbbire Vlahović és Belotti neve többször is felröppent, mindkettőjüknek örülnék. A szerb fiatal kora ellenére roppant erős és atletikus, a 21 gólja önmagáért beszél. Igaz, ahogy Commisso Chiesának is vaskosan megkérte az árát, úgy valószínűleg Vlahovićot sem engedi el 50-60 millió alatt... Így jöhet képbe Belotti, aki már a 2017-es, kínai mercato alatt is komoly célpont volt nálunk. Most a kiesés ellen harcol a Toróval, ennél pedig jóval több van a srácban, úgy hírlik, nem is fogja meghosszabbítani a jövőre lejáró szerződését. Szóval Belotti egy reálisabb opció lehet, és szerintem jó fit lenne a csapatba, agresszív csatár, aki kikaparja magának a gesztenyét, nem feltétlen igényli a komolyabb kiszolgálást. A jobb wing pozíció már egy sokkalta neuralgikusabb pont, Castillejo rettenetesen gyenge, Saelemaekersben pedig bár van potenciál, a szintlépésünkhöz egy erősebb szélsőre lenne szükségünk a kezdőbe, noha jelenleg nem igazán látom ezt a játékost a piacon reális áron.

E77: Romagnolit és Donnarummát is hírbe hozták a Zebrákkal. Milyen érzéseket váltottak ki a Milan-táborból ezek a hírek?

MK: Először is, ami a legszembetűnőbb, hogy ők a két csapatkapitány, ennek ellenére még csak nem is reagáltak ezekre a hírekre. Szerintem a reakció lenne a minimum. Maldini idejében ez a hallgatás elképzelhetetlen lett volna. Ahogy mondtam, Romagnolit el kell adni, amíg van piaci értéke, de Gigióért küzdeni kell minden áron, hiszen a világ egyik legjobb kapusa.

RZ: Mindkét játékos helyzete nagyon kényes. Romagnoli a Kapitányunk, de idén mintha megrekedt volna a fejlődésben, árnyéka önmagának, és rengeteg kritika éri a szurkolók részéről, amit láthatóan nem is kezel jól. Az ő játékának sokkal jobban feküdt a Gattuso-érában látott mély védekezés, a mostani magasabb szerkezetben kiütközik a sebességbeli hiányossága, valamint hogy a helyezkedését sem lehet a régi nagyokéhoz hasonlítani. Belekerült egy negatív spirálba, úgy, hogy jövőre lejár a szerződése, és már a 27.-et tapossa, afelől pedig nincs sok kétségünk, hogy Raiolával az oldalán nem fillérekért akar aláírni. A Juventusnál mondjuk pont nem nézném meg, hogy kikecmereg-e ebből a gödörből. Szóval nem lennék Maldiniék helyében Romagnoli ügyében, de még úgy sem Donnarummát tekintve. Róla bővebben a következő kérdésednél, de egyébként vele kapcsolatban valahogy mindig az volt a megérzésem, hogyha távozik, akkor a Juvéhoz fog igazolni.

E77: Mit szóltok az ultrák ultimátumához, amit Gigióhoz intéztek a mai meccs kapcsán?

MK: Mivel a hírek szerint a kezdőcsapatban lesz, így nem értek el nagy sikert. De természetesen nem látnám szívesen egyik riválisnál sem.

RZ: Én egy kicsit soknak éreztem ezt a beavatkozást, de valószínűleg ha lehetnének nézők a stadionban, a Donnarumma kapuja mögött trónoló Curva Sud már rég hangot adott volna a véleményének. Az az igazság, hogy mindannyiunknak borzasztóan elege van az időről-időre reflektorfénybe kerülő Donnarumma-sagából, de én még mindig a bandwagonon ülök, szeretném, ha Maldinihoz hasonló utat járna be a klubnál, s még cirka 20 évig vele kezdődne a csapat névsora. Magában hordozza a Milan DNS-ét, tipikusan az a játékos, aki a jövőben átadhatja az újaknak a klub identitását, a mez súlyát. Persze, ez mind csak vágyálom, amíg nem írja alá a szerződéshosszabbítását. A gond az, hogy az elhúzódó mizéria aláássa a csapatmorált, és az igényeivel „bérfeszültséget” is generálhat, amivel a többi lejáró játékossal való tárgyalást is nehézkessé teszi - akár Çalhanoğlu , Romagnoli, vagy Kessié esetében. Emiatt létfontosságú, hogy a Milan idén elérje a Bajnokok Ligáját, máskülönben beszűkülnek a lehetőségeink.

E77: Szerintetek kik esnek ki, és kik végeznek BL helyeken? Lehetségesnek tartjátok-e, hogy az Ördögök, vagy a Bianconeri lemarad a Bajnokok Ligájáról?

MK: A kiesők nagy eséllyel a Crotone, Parma és a Benevento, bár Pippót jó edzőnek tartom, akit megnéznék egy nagyobb csapat padján, a Bajnokok Ligájába pedig az Inter, Napoli, Atalanta és a Milan. Az idei teljesítménye alapján a Juventus nem érdemli meg, hogy bejusson.

RZ: Szerintem a Benevento egy huszáros hajrával megmenti az egyébként remekül induló szezonját, s végül a Cagliaritól búcsúzunk a Crotone és a Parma mellett. Elöl az Atalantát érzem tuti befutónak a könnyebb sorsolása miatt, ám hogy mögöttük hogyan alakul a sorrend, az jelenleg megtippelhetetlennek tűnik – nyilván óriási a tét az esti mérkőzésen is. A Lazio a Fior elleni vereségével lépéshátrányba került, a Napoli pedig ugyan jelenleg jó formát mutat, ott komoly hiányzók vannak a védelemben, és Gattuso lényegében elkönyvelt távozása sem biztos, hogy segíti az öltöző harmóniáját. Most azt mondanám, hogy a Milan és a Juve örülhet a végén.

E77: 9 év után az Inter le tudta taszítani a Juventust a trónról. Milyen érzéseitek vannak ezzel a dologgal kapcsolatban? Örültök-e a hegemónia végének, és hogyan érint titeket, hogy pont a Nerazzurri ült fel a trónra?

MK: Akármilyen meglepő, én személy szerint szimpatizálok Contéval, és a személye miatt örülök, hogy az Inter nyert és nem a Juve, hiszen a kilenc év már így is nagyon hosszú volt, de csak akkor lennék igazán elégedett, ha újra mi nyernénk el a címet.

RZ: Lehet ezt nézni szurkolói és sportszakmai szempontból is, előbbit tekintve inkább választottam volna a Juve 10. győzelmét (ahhoz már valamelyest hozzászoktunk), mint a városi rivális sikerét, de maga a Serie A érdekeit nézve jobb, hogy megszakadt a hegemónia, kezdett kínossá válni a bajnokság megítélésére vonatkozóan.

E77: Mit vártok a hétvégi mérkőzéstől? Milyen eredményre számítasz és hogyan ítélitek meg Pirlo Juventusát?

MK: 2:0-át várok a Milan javára, remélem a srácok érzik a meccs súlyát.

Hatalmas csalódásként tekintek rá, semmilyen, ötlettelen, talán ez a legjellemzőbb rá, a Bianconeri vezetés helyében az idény végén leváltanám.

RZ: Bármi benne lehet ebben a meccsben, igazi döntőként várom. A Juve egész szezonja egy hullámvasút volt, a gyenge eredményekben pedig szerintem ugyanúgy okolható Paratici és az általa összerakott keret, amely nem illeszkedik Pirlo futballviziójához, a covid és a sérülések okozta viszontagságok, és maga Andrea is, aki jobbára csak úszik az árral, és halvérűen álldogál az oldalvonal mellett. A Milan ezzel szemben a tabella tetejéről esett vissza az ötödik helyre, amiben szintén masszív szerepet játszottak a sérülések, de a megtörő lendületet és a görcsössé válást részben az időközben kiismert taktikának, és a csapaton belüli személyes ügyeknek is köszönhetjük. Elfogyott az energia a végére, nem vagyunk jó passzban, de még megmenthetjük a szezonunkat, és bízok a csapatban. A szezon korábbi szakaszaiban rengeteg problémát okoztak nekünk a sérülések, de most abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy mindössze Antonio Donnarumma és Daniel Maldini szerepel a sérültlistán, akik egyébként sem jutnának szóhoz ezen a rangadón. Szóval jöhet a legerősebb kezdő Piolitól. Tipp: 1-2, először nyerünk az Allianzban. :D  

Edy77: Mit szóltok a Szuperliga ötletéhez, és a Milan részvételéhez?

MK: Mivel a mai formájában kezd befásulni a labdarúgás, ezért egy kicsit körültekintőbb előkészítéssel, én személy szerint kíváncsi lettem volna rá. Ebben az esetben helyeselném a saját csapatom csatlakozását.

RZ: Én egy igazi nosztalgiahuszár vagyok, ha időnként olvasod a Rossoneri Zone-t, akkor láthatod, hogy sok posztot írok a Milan egykori játékosairól, legendáiról - a régi sztorik, nyilatkozatok, amelyek bemutatják, hogy milyen fantaszikus csapatba is szerettünk bele sokan annak idején, no ezek képezik az én melegágyamat. Szóval az a régimódi drukker vagyok, aki hisz a futballromantikában, így a szuperliga ötletének kifejezetten nem örültem. Ugyanakkor látom, hogy ez egy hosszú folyamat végkifejlete volt, az „elit” csapatokra ma már nem pusztán futballklubként kell tekinteni, hanem gazdasági vállalatként is, természetes, hogy nem nézik jó szemmel, ha a közös tortából az UEFA túl nagy szeletet hasít le, amíg ők a lehetséges bevétel töredékét viszik haza. A covid miatt ráadásul a csapatok még nehezebb pénzügyi helyzetbe kerültek, úgy, hogy a piaci árak, fizetési igények közben korántsem változtak, szóval maga a szuperliga-kezdeményezés érthető, más kérdés, hogy egyáltalán nem volt kidolgozva a projekt, inkább volt ez pánikszerű lépés.

E77: És végül, hogyan értékeled a csapat idényét? Megtartanád-e Pioli mestert, és ha nem, kit látnál szívesen a helyén?

MK: Hosszú idő után, újra volt egy olyan szezon, amikor érdemes volt Milan meccseket nézni, szerintem abszolút jó úton járunk, kellő erősítéssekkel szép jövő várhat ránk. Mindenképpen adnék még a mesternek lehetőséget, bár ha bejutunk a BL-be, ott a kettős terhelés vízválasztó lehet.

A Sky Sport Italia a következő csapatot várja a Bianconeri részéről a kezdő sípszó pillanatában a pályán: