Olaszország híres a szépségéről, a gasztronómiájáról, a történelmi nevezetességeiről, a legendás városairól, a futballjáról, és természetesen a labdarúgócsapatok kultikus stadionjairól. Magyarországon is számtalan Juventus szurkoló él, akik valamilyen okból nem tehetik meg, hogy elutazzanak akár városnézésre, akár focimeccsre Itáliába, de mégis szeretnének többet tudni arról, hogy szeretett csapatuk milyen arénákban lép pályára, és ezek milyen múlttal rendelkeznek. Ha valaki meg már járt valamelyik városban, illetve stadionban, annak is talán szép emlékeket ébreszthet az ezeket bemutató sorozatunk. A következő hetekben elmerülünk ezeknek a híres-hírhedt létesítményeknek a megismerésében.

Udine egy város Olaszországban, Friuli-Venezia-Giulia régióban, az azonos nevű megye székhelye. Az Adriai-tenger és a Karni-Alpok között fekszik, kb. 40 km-re az olasz-szlovén határtól. Jelen pillanatban Magyarországhoz legközelebb itt érhető el Serie A mérkőzés, és még a csapat színe is fekete-fehér. A város lakossága 2012-ben 100 500 fő volt, az agglomerációval együtt 174 000 lakos. A hegyekkel részben körülölelt város, fontos csomópont, a dél-olasz részeket, Észak-Kelet Európával összekötő út mentén. Velencéhez közeli elhelyezkedése miatt, leginkább a velencei stílus jellemző rá.  A város lakóinak körében elterjedt a friuli nyelv használata, amelyet a településen többek között a kétnyelvű közlekedési táblák is biztosítanak. A város friuli történelmi székhelye, valószínűleg az Illírek alapították, jelentőséget a Nyugat-Római birodalom bukása után szerzett. 

"Magyarokhoz köthető történelmi vonatkozással is bír, a legismertebb történet Attila hun uralkodóhoz vezethető vissza, aki Aquileia városát ostromolta, de az ostrom túl hosszúra nyúlt, és a sík terep elégtelennek bizonyult hadászati céljaira  ezért elhatározta, hogy Aquiléia közelében erődítményt építtet. Ezért Attila hegyet teremtett: a katonák sisakjában és pajzsán földet hordatott, úgyhogy három nap alatt – mintha varázsszóra történt volna – állott a hegy. Arra a hegyre építtette Attila azt a várost, amelyet ma is Udinénak hívnak. Jól tudja ezt Udine egész népe, s a város négyszögű tornyát most is így mutogatja a bámuló idegennek: Ihol Attila tornya!" (Lengyel Dénes: Régi magyar mondák) 

A település első említése 893-ban történt, amelyben II. Ottó német-római császár az aquileia pátriárkának, a vidék leghatalmasabb hűbérurának adományozza Utinum várát. 1223-ban alapították meg piacát és ezáltal hamarosan a vidék legjelentősebb gazdasági központjává nőtte ki magát. 1420-ban a Velencei Köztársaság hódította meg. 1511-ben egy tiszavirág-életű felkelés tört ki a városban. Ennek leverését követően, a megtorlások mellett súlyos földrengés sújtotta, valamint egy pestisjárvány is emberéleteket követelt. 1797-ig maradt velencei fennhatóság alatt, mint az állam második legnagyobb városa. Rövid ideig tartó francia megszállás után, 1805-től az Itáliai Királyság, majd 1814-től a Lombard-Velencei Királyság része lett, majd 1866-ban mint majdnem minden olasz város, az egyesült Olasz Királyság részévé vált. A már említett 1511-es földrengés erősen megrongálta, de ennek ellenére is Friuli tartomány székhelye volt. 1866-ban a Garibaldi vezette alpesi vadászok hősei között találkozhatunk a magyar Frigyesy Gusztáv nevével, aki az 1848-49-es szabadságharc alatt még tinédzserként harcolt a magyar hadseregben, majd az olasz haderőben az őrnagyi rangig jutott, és alakja megjelenik a Garibaldi szicíliai partraszállását megörökítő egyik festményen is. Egyébiránt rajta kívül nagyon sok magyar harcolt az olasz újraegyesítésért vívott harcokban.

Az első világháborúban, a caporettói áttörés előtt Udine volt a olasz vezérkar székhelye (Capitale della Guerra azaz a háború fővárosa). Az 1917-es sikeres caporettói offenzíva után az egész Friuli-vidékkel együtt osztrák–magyar közigazgatás alá került. A háború után rövid ideig az önálló Friuli régió székhelye lett, majd a Friuli-Venezia Giulia egyesített régió első számú városává vált. Ezen felül az 1978-ban megalapított, történelmi léptékűnek számító egyeteme, az Universitá degli Studi di Udine a megalapítása óta fontos szerepet tölt be a város életében, nagyjából 16.000 egyetemi hallgatójával együtt.

A város híres festője Tiepolo, aki az aquileiai pátriárkáról festett képei között, az egyiken megjelenítette Berthold pátriárkát, akiről azt kell tudni, hogy a teljes neve, Berthold von Andechs-Meranien, és a Bánk bán-féle lázadás során megölt Gertrudis királyné testvére volt, emiatt a néhai királyné férje, II. András, horváth bán és erdélyi vajda címeket is adományozott neki, és 1238-ban ö rendelte el az udinei főtemplom építését. Ezzel ténylegesen a végére értünk a magyar vonatkozásoknak, és vessünk egy pillantást a városhoz köthető hírességekre. Raimondo D'Aronco építész, Giovanni da Udine festőművész, Luigi Pio Tessitori nyelvész, Tina Modotti fényképész és a labdarúgók: Enzo Bearzot labdarúgó edző, Dino Zoff világbajnok kapus és Luigi Bertoli focista.

Udine nyüzsgő, eleven, igazi mediterrán hangulatú város nagy, könnyen bejárható óvárossal, számtalan gótikus és reneszánsz palotával, gyönyörű piazzákkal, műalkotásoktól hemzsegő templomokkal, múzeumokkal, érdekes kiállításokkal, és nem utolsó sorban rengeteg hangulatos vendéglátóhellyel, az egyszerűen nagyszerű friuli konyha jellegzetességeit kínáló éttermekkel, borozókkal. Nyugodtan mondhatjuk rá, hogy a szárazföldi Velence. Főbb látnivalói közül szemezgetve elsőként említést érdemel a Piazza Liberta, a legszebb velencei hangulatú tér a szárazföldön, megerősítendő az előző gondolatot. A hajdani velencei köztársaságra jellemző gótikus és reneszánsz stílusú palotáival, árkádsoraival, loggiáival övezett pompás, egységes összhatású tér nem mindennapi látvány. A piazza egyik oldalát a velencei Dózse Palotára hajazó, építésze Niccolo Lionello után Loggia del Lionellónak is hívott árkádsoros Városháza, a Palazzo del Comune XV. századi épülete foglalja el. A másik oldalon a Loggia di San Giovanni, az óratoronnyal, mely egyértelműen a velencei Szent Márk tér óratornyának másolata a két jellegzetes harangozó mór figurájával. A közvetlenül a San Giovanni-loggia melletti, velencei oroszlánnal díszített diadalív, az Arco Bollani, Andrea Palladio munkája 1556-ból. Ezen keresztül mehetünk fel a lépcsősoron a várba, a Castellóba.

Az 1511-es földrengés után teljesen újjáépült, dombon álló vár, a Castello egykoron a Friuli Parlamentnek, jelenleg több múzeumnak és kiállításnak ad otthont. Tornyából remek kilátást élvezhetünk a városra és környékére. Múzeumai közül a legérdekesebb tán a felső szinteken berendezett Galleria d’Arte Antica, ahol többek közt Tiepolo, Caravaggio, Bronzino, Carpaccio festményeiben gyönyörködhetünk. Az alsó szinteken Régészeti Múzeum (Museo Archeologico), numizmatikai gyűjtemény, fotográfiai kiállítás, és a Risorgimento korának szentelt múzeum is helyet kapott.

Az udinei katedrális a Duomo hatalmas, három hajós, latin kereszt alaprajzú épülete a XIV. században román és gótikus stílusban épült, a XVIII. század folyamán nagy részben barokk stílusúra alakították át. Leghíresebb művészeti alkotásai idősebb Tiepolo festményei, freskói, melyek nagyrészt a jobb oldali hajó kápolnáiban láthatóak. A dóm egyes mellékkápolnái és a keresztelő a helyszíne az ingyen látogatható Museo del Duomo-nak, ahol további szépséges freskókat csodálhatunk meg.  A Duomo mellett a tér túlsó oldalán, az Oratorio della Purita egyszerű kis épületében Giambattista Tiepolo és fia, Giandomenico csodálatos freskóit láthatjuk a falakon és a mennyezeten. Az épület 1680-ban színháznak épült, de 80 évvel később visszavette az egyház, nem tűrvén ilyen ördögi intézmény működését a dóm közvetlen közelében. 

Udine központi tere, a hamisítatlanul olasz hangulatú Piazza Matteotti spalettás, árkádos, emeletes házaival, bárjaival, kávézóival, borozóival. Nyugati oldalán a város egyik legrégebbi temploma, a San Giacomo magasodik, melynek barokk homlokzatú első emeletén egy külső oltár látható. Innen is tudtak misét celebrálni a téren elhelyezkedő hívek számára. A tér volt a város fő piacának helyszíne, és a különböző lovagi tornák, karneválok központi helye is. A tér közepén egy 1543-ban épült kutat láthatunk. Az esténként nyüzsgő, eleven hangulatú teret minden irányban hangulatos sétálóutcák veszik körül. Az északi irányba vezető utcácska, a Via Paolo Sarpi, az egykori halpiac épületéhez vezet, ezen a környéken a legsűrűbb az egy főre jutó vendéglátóhelyek aránya a városban.

A városban két kiemelkedő múzeum is fellelhető a Castellóban találhatókon felül, az egyik a Galleria del Tiepolo és egyben a Museo del Diocesano. A gyönyörűen bútorozott püspöki palotában  találjuk a város egyik leghíresebb művészeti nevezetességét, az ún. Tiepolo Galériát, ahol a híres XVIII. századi már többször is emlegetett velencei festő,  Tiepolo szemet gyönyörködtető freskóciklusa látható. Már a lépcsőház mennyezeti freskója, az 1726-os Lázadó Angyalok Száműzetése lenyűgöző, fent a galéria termének falai pedig teljes egészében, az utolsó négyzetcentiméterig bibliai témákkal vannak díszítve. Érdemes még megnézni a gyönyörű könyvtárat, és a belépő magában foglalja az Egyházművészeti Múzeum gyűjteményének (Museo Diocesano) látogatását is. A másik az Galleria d’Arte Moderna amely az udinei múzeumi kínálatból kiemelkedik, és magyarul  a Modern Szépművészeti Gyűjtemény néven hívhatjuk, mely egy belvárosi, XVI. századi palotában került kialakításra.  A XX. századi olasz művészek, De Chirico, Martini, Morandi alkotásai mellett nemzetközi alkotók művei is találhatók (De Kooning, LeWitt, Andre). A kiállítás nagyon stílusosan illeszkedik a reneszánsz házba.

A környékbeli látnivalók közül érdemes megnézni a a Júliai-Alpok előhegyeinek legnépszerűbb túracélpontját, a könnyen megközelíthető, pontosan az olasz-szlovén határon magasló Monte Mataiurt. Az 1642 m magas hegy tetején álló kápolna mellől pazar kilátás nyílik a Júliai-Alpok hegyláncaira, a Friuli-síkságra és jó időben az Adria víztükre is felcsillan a horizonton, hiszen légvonalban meglehetősen közel található a városhoz, de Trieszt irányában egy könnyed utazás után, testközelből is élvezhetjük a tengerpartot.  Az Udinétől 15 km-re keletre lévő Cividale del Friuli egy ősi városka, amelyben számos Longobárd emlék felfedezhető. Cividale Friuli tartomány legszebb kisvárosa, a kétezer éves település számos értékes műemléket rejt zegzugos utcái között, de mindenekelőtt sajátos hangulata, csodálatos fekvése és kitűnő borai miatt kihagyhatatlan látnivaló. A Julius Caesar alapította ősi város ott fekszik, ahol a Júliai-Alpok előhegyei találkoznak a Friuli síksággal, ahol a fantasztikus smaragd zöld Natisone folyó kilép a hegyek világából.  A legnevezetesebb műemléke a világhírű, ősi longobárd templom, a legfelejthetetlenebb élmény azonban a céltalan bolyongás az óváros szűk utcácskáiban, sikátoraiban, egy pohár kitűnő helyi bor élvezete valamelyik hangulatos piazzán, és természetesen az Ördög-híd nem mindennapi látványa. Kedvelt turistalátványosság még a város közelében levő, az Unesco Világörökség részét képező Palmanova, mely egy kifogástalan állapotban megmaradt sokszög-alakú város (korábban erődítmény volt).

A Dacia Arena, vagy eredeti nevén Stadio Friuli, egy 1976-ban átadott létesítmény, ami 25144 ember befogadására alkalmas, és a pálya mérete 105x67 méter. 1990-ben a világbajnokságon három találkozónak biztosított otthont, és a labdarúgáson kívül még számos sportágnak biztosít helyszínt.  A címe, Piazzale Argentína 3, 33100 Udine, és ezen a helyszínen lép ma pályára a Bianconeri. 2005-ben, amikor a kis Zebrák bejutottak a Bajnokok Ligájába, a hazai meccseiket itt játszották, de rendeztek már itt világbajnoki selejtezőt is, ezen kívül koncertezett már itt Madonna és a Red Hot Chili Peppers is. Elődje a Stadio Moretti volt.

A két pályán összesen eddig kerek 50 alkalommal lépett pályára az olasz rekordbajnok, és a Morettiben 12 összecsapáson nyolcszor győzött, 2-2 alkalommal végzett döntetlenre és kapott ki, a párharc leggólzáporosabb meccsét itt játszották, a Juve 1952-ben 7:2 arányban diadalmaskodott, míg a Friuliban egy 6:2-es győzelem a csúcs amit 2017-ben ért el a csapat, a vendégek góljait a mesterhármast szerző Sami Khedira, Daniele Rugani, Miralem Pjanić és az öngólt vétő Samir szerezték. Ebben az arénában a lejátszott 38 összecsapásból 20 alkalommal diadalmaskodott a piemonti csapat, négyszer a hazaiak és 14 esetben lett pontosztozkodás a vége. A hazaiak legnagyobb arányú győzelme két 3:0-a, az egyik 1957-ből a másik 2010-ből. A legutóbbi, tavalyi randevún a Zebretti bizonyult jobbnak, 2:1 arányban. Ezen a pályán a két legeredményesebb Juventus játékos, Khedira és Alessandro Del Piero, 4-4 találattal.

A 18:00-kor kezdődő mérkőzést Daniele Chiffi játékvezető dirigálja, a televízióban a Digi Sport 1-en lesz látható. A hazaiak keretében számos hiányzó lesz, Andrea Pirlo csak Merih Demiralt kell hiányolja.

A Sky Sport Italia a következő kezdő 11-el számol ma este: