Az elmúlt napok legfontosabb híreinek kétségkívül a derült égből villámcsapásként megalakuló, majd ugyanolyan hirtelenséggel felfüggesztett Európai Szuperligával kapcsolatos értesülések számítottak, mellyel kapcsolatban itt, a PannonZebrán is rengetegen fejtettétek ki gondolataitokat, meglátásaitokat. Szerkesztőségünk ezért arra gondolt, hogy egy olvasói véleménycikkben enged teret a nyílt vitának, hogy ennek keretein belül mind a két felet képviselve legyen lehetőségünk még egy alkalommal kollektíven értékelni az utóbbi időszak eseményeit, illetve ütköztetni érveinket. A versenysorozat melletti indokokat Andras74 Kolléga, míg az ellene szóló megállapításokat simoni Kolléga szolgáltatja számunkra. 

PRO – Andras74

Elsőként két alapvetést, illetve a Szuperligával szemben megfogalmazott vádat tárgyalnék ki. Az egyik, miszerint az alapítók kisajátítják maguknak a futballt, mert nem eshetnek ki. Azt hiszem, ez legalább jogosnak látszó vád, de ez a probléma már részben meg is oldódott. A másik legnagyobb probléma a nemzetállamok tiltakozása, melyet nagyrészt az UEFA fenyegetése generált, a válogatottak eltiltásával. Azt be kell látni, h minden állam vezetése igyekszik politikai hasznot húzni a válogatott meccsekből (is). 

Cirkusz kell a népnek. Nagy hiba volt, h az ESL ezt (eddig) nem vette figyelembe, Čeferin pedig lecsapta a magas labdát. Az első probléma lényegében már megoldotta önmagát (köszönjük Anglia). Jelen pillanatban négy alapítóval kell számolnunk: Real, Barcelona, Milan, Juventus. Tekintve, hogy az újonnan becsábítandó csapatok – egyelőre – semmiképpen sem képeznek velük egyenértékű játékerőt, nyugodtan lemondhatnak erről az előjogukról. Legfeljebb úgy írják át a szabályt, hogy ezért cserébe 10%-kal többet kapnak a bevételből, a Szuperliga pedig lehet (papíron) teljesen nyitott.

Azt kár lenne tagadni, h az ESL-ből kieső csapatnak nem lesz ellenfele hazája bajnokságában, és egy éven belül visszajut a sorozatba. Véleményem szerint nagyon sok olyan európai klub van, akinek a brandje, szurkolói háttere elbírná az ESL-szereplést, de nincs hozzá anyagi támogatottsága. Az is kínálja magát, hogy néhányuk éppen az ESL-tagság által tudna party-ba kerülni az ősi ellenfelével, s a PSG + a Bayern München esete talán a két legjobb példa erre. Az alábbiakban kivesézem, hogy kik lehetnek a potenciális tagok.

Évi 350-400 millió eurós bevétellel már lehet nagyon jó csapatot csinálni. Ha az adott klubnak nagy szurkolótábora is van, az még jobb. Én – nem fontossági sorrendben – az alábbi klubokat környékezném meg, a teljesség igénye nélkül:

– Glasgow Rangers és Celtic (nekik ráadásul plusz motivációt jelent, hogy a PL-csapatok fölé kerekedjenek),

– PSV és Ajax (aki kimarad, az lemarad),

– Olympique Marseille és Lyon (de a Monaco is megérne egy misét),

– Benfica és Sporting (a Porto is meggondolhatja magát, ha az előbbi kettőből valaki csatlakozik),

– Lazio (a Róma nem bírná a terhelést) és szerintem Laurentiis van akkora üzletember, hogy beszállna a Napolival.

– Körül kell nézni keletebbre is. Ott a 350 millió még többet ér. Nem zárnám ki, hogy jönne a Galatasaray és/vagy a Fenerbahçe, emellett

– szinte biztosan jönne a Dinamo Kijev (a klub körüli infrastruktúra náluk régóta nyugat-európai szinten áll),

s küldenék egy-egy meghívót Szentpétervárra és Moszkvába, de esetleg még Bukarestbe is, hátha.

Ha elegen csatlakoznak, az Atlético is megfontolhatja a visszatérést.

Azt se felejtsük el, hogy vasárnapig csak egy fikció volt az ESL, mint pár éve a Mars-utazás, most pedig mindkettő megvalósulni látszik/látszott. 

Hagynék arra lehetőséget, hogy – bizonyos feltételek megléte esetén – pályázattal is be lehessen kerülni. Erre egyébként akár a Fradi is alkalmas lehet, ha a politika úgy akarja. Végezetül arra szeretnék kitérni, hogy miként lehet kihúzni az UEFA méregfogát. Miként fentebb taglaltam, a ténylegesen elinduló ESL-sorozatban már nem három-négy, hanem akár 10+ ország is érintett lehet. Nekik már duplán érdekük lenne, hogy ne tiltsák el a válogatott játékosokat. Az UEFA jelenleg 55 tagot számlál. Minden országnak egy szavazata van, amikor elnököt vagy tisztségviselőt választanak. Nyilvánvalóan eleve nincs teljes egyetértés, lehet több jelölt, több érdekcsoport is.

Az egyértelmű, hogy az ESL-csapatot adó országok az ellen vannak, hogy a játékosokat eltiltsák a válogatottól. 10+ szavazat pedig nagyon sok! Ezen felül még ott vannak azok, akik számára – mondjuk nevezési díj címén – juttatást tud biztosítani az ESL, hiszen erről már első perctől fogva beszélnek. Ne felejtsük el, hogy minden országnak (miniállamnak) egy szavazata van! Csak példaként Moldovában és más, hátrányos helyzetű országokban kevés pénzből is lehet jó akadémiát csinálni. Úgy gondolom, hogy megfelelő logisztikával és a rendelkezésre álló tőkével könnyűszerrel, "demokratikusan" végre lehetne hajtani az UEFA elleni puccsot, Végezetül, én nem azt állítom, hogy ez a helyes út, mert az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz, de a Juventus számára nincs visszaút. Jelen rendszerben legfeljebb mostohagyerekek lehetünk. Mint tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik a keze!

KONTRA – simoni

Az utóbbi napokban teljesen önszántamból, mint egyszerű futballkedvelő fejeztem ki a (magán)véleményemet a többek között a Juve elnöke által megálmodott és forszírozott új versenysorozat, az Európai Szuperliga (ESL) kapcsán, most viszont a szerkesztőség kérésére teszem ezt, hogy úgymond bemutassam az érem másik oldalát, összefoglaljam a Szuperliga-terv fonákságait.

Aki olvasta a hozzászólásaimat, az már tisztában van vele, hogy szenvedélyesen ellenzem ezt a tervet, legalábbis abban a formában, ahogy megvalósítani kívánták. Számomra ez egy elvi kérdés, mert itt az érdek és érték alapú szemléletek ütközéséről van szó. Engem elborzaszt annak a világnak a képe, amit csak és kizárólag különböző szűkkörű, zárt csoportok érdekei vezérelnek.

Az ESL-lel is pontosan itt kezdődnek a bajok. 12 klub egy exkluzív csoportosulást hozott létre teljesen önkényesen, mindenki más megkérdezése nélkül azzal a céllal, hogy a saját érdekeit érvényesítse a többséggel szemben, de legalábbis annak mellőzésével. Pedig több száz futballklub létezik még rajtuk kívül Európában, melyek közül nagyon sok évszázados történelemmel bír.

Tehát rögtön adódik a kérdés: milyen jogon emeli ki magát valaki ebből a mezőnyből és helyezi magát a többi fölé?

A múltban elért eredményei jogosítanák fel talán erre? Akkor pl. a Nottingham Forest miért nem kapott meghívót az ESL-be, hiszen ők is nyertek két BEK-et. Ja, de az már régen volt. Oké, akkor viszont mit keres ott a Milan vagy az Arsenal? A BL-indulás közelében sem voltak mostanában. Szóval akárhogy is nézem, ez teljességgel védhetetlen álláspontnak tűnik.

Akkor talán a "gazdasági erejük", a szurkolóik, követőik mennyisége predesztinálna bizonyos klubokat az ESL-ben való részvételre? Ez megint csak erősen kétségbevonható érv. A népszerűség ugyanis változik. A történelem során csapatok emelkedtek fel és süllyedtek el. Van néhány, ami eddig az idők folyamán általában ott volt a csúcs közelében, de egy nyílt versenyben semmi nem garantálja, hogy ez a jövőben is mindig így marad. Egy népszerű klubot is könnyen csődbe vihet egy alkalmatlan vezetés, ahogy ez már nem egyszer megtörtént.

Szóval miről is szól akkor ez a csoportosulás valójában? Az önjelölt résztvevők egyszerűen a jelenlegi állapotot akarták konzerválni. Hiszen mennyivel egyszerűbb kijelenteni azt, hogy én vagyok a nagy kutya, ezért innentől enyém a húsosfazék, mint nyílt versenyben megmérettetni, és megküzdeni a státusz megtartásáért, vagy az előbbi metaforánál maradva, a koncért.

Márpedig ha megvizsgáljuk ezen klubok anyagi helyzetét, kétségünk se maradhat róla, hogy ez volt az egész terv fő mozgatórugója, akármilyen hamis marketingszöveggel próbálja ezt Pérez és Agnelli elleplezni a közönség elől. Az alapító klubok kivétel nélkül úsznak az adósságban, nem egy a csőd határán táncol. A 10 legnagyobb adósságállománnyal küzdő csapat listája így nézett ki ez év elején:

1. Chelsea - 1300 millió GBP (angol font)
2. Barcelona - 1060
3. Real Madrid - 802
4. Tottenham Hotspur - 604
5. Manchester United - 474.1
6. Juventus - 421
7. Inter Milan - 410.3
8. Newcastle United - 384
9. Brighton and Hove Albion - 379
10. Atlético Madrid - 341.8

Azt hiszem, ez a felsorolás magáért beszél. A top 10-ből mindegyik benne volt a buliban a két kisebb nevű csapaton kívül. Ezeket a klubokat a járvány okozta válság kétségkívül nehéz helyzetbe sodorta, de jogalapot szolgáltathat-e ez nekik, hogy az európai labdarúgás többi szereplőjét magára hagyva mentsék a saját bőrüket?

Rengeteg szakmabeli és szurkoló szerint (beleértve engem is) a válasz egyértelműen nem. Elsősorban azért, mert a járvány mindenkit sújt, messze nem csak őket. Másodsorban pedig azért, mert önhibájukból, az évek, évtizedek óta folytatott felelőtlen gazdálkodásuk miatt kerültek most ilyen helyzetbe. Persze szeretnék ők ezt a tényt a járványra kenni, de aki csak érintőlegesen is követte a foci gazdasági hátterének alakulását az utóbbi évtizedekben, az pontosan tudja, hogy ez teljes nonszensz. Az általuk kifizetett (sokszor hitelből finanszírozott) átigazolási és ügynöki díjak, fizetések egészségtelen magasságokba emelkedtek, és a járvány most könyörtelenül rávilágított ennek a gazdasági modellnek a fenntarthatatlanságára. A klubvezetők egyszerűen nem számoltak a válság lehetőségével, ami pedig a gazdaság természetes velejárója, most pedig sokuknak nem maradt más lehetőségük, mint előre menekülni. A hangya és a tücsök meséjének klasszikus esete.

Ezzel végre meg is érkeztünk az ESL lényegéhez. Mindez magyarázatot ad arra, hogy miért csupán üzletemberek döntöttek erről titokban az klubok alkalmazottainak tudta nélkül, hogy miért egy folyamatban lévő idény során robbantották a bombát. Pénz kell nekik, mégpedig nagy mennyiségben és sürgősen. Erről szól az egész történet, és semmi többről. A jelek szerint nem tudnak/akarnak 2024-ig várni, amikorra az UEFA a szintén komoly aggályokat felvető BL-reformját bejelentette. (Amit mellesleg az Európai Klubszövetség élén jó ismerősünk, klubelnökünk, Andrea Agnelli egyengetett, és egyértelműen újabb kedvezményeket hoz a nagy csapatok számára!) Nem, az önjelölt szupercsapatoknak ez sem volt elég. Amikor Pérezék olyan fantazmagóriákat tárnak elénk, hogy az ESL nélkül 2024-re eltűnik a foci, valójában a saját csődjükről, eltűnésükről beszélnek. A foci semmiképp sem fog megszűnni, legfeljebb az a gátlástalan üzleti szemlélet szorul vissza, ami a jelenlegi tarthatatlan helyzethez vezetett.

A Szuperliga támogatói előszeretettel hozzák fel az UEFA/FIFA korrupcióját a terv védelmében. Nem nagyon akarják megérteni, hogy ez egy másik probléma, aminek a létét az ellenzők egyáltalán nem tagadják. De erre semmilyen körülmények között sem lehet megoldás az ESL, ami egy nagy korrupt szervezet helyett egy még belterjesebb, még kevesebb közös érdeket szolgáló, még átláthatatlanabb önkényesen szerveződő, szűkkörű társaság kezébe helyezné a labdarúgásból származó irdatlan nagyságú bevételeket.

Ha tetszik, ha nem, a korrupt UEFA az, amelyik a két brancs közül jobban képviseli a sportág egészének érdekeit a nyílt verseny fenntartásával. Hiszen az UEFA is megtehetné, hogy csak topcsapatokat játszat a BL-ben, mondjuk meghívásos alapon. Ezzel ők is rengeteg extrát tudnának behúzni, ergo még többet tudnának zsebre rakni. Mégsem teszik, vajon miért? Kérdezem az ESL mellett kardoskodókat.

Az ordító különbség az ESL-hez képest tehát az, hogy hiába uralják a BL-t a nagyok, évről évre újra meg újra ki kell vívniuk az indulás jogát, és ez még az új, felforgatott szisztémájú BL-ben is megmarad. Ez pedig nem hogy egy mellékes, hanem a legfontosabb, legkritikusabb szempont, mert ez az európai futball egyik alapvetése. Ez a játék nem amerikai kosárlabda vagy jéghoki, hanem az egész Föld legnépszerűbb sportja, ami kezdetektől fogva úgy működik, hogy az eredményért, a részvétel jogáért meg kell küzdeni. Azt hiszem, az utóbbi napokban a sportág művelői és kedvelői egyértelművé tették, hogy ebből az alapelvből nem engednek.

Érdekesség: az Európai Szuperliga megszületésének napján oldalunkon a vonatkozó cikk alatt szavazást indítottunk, melyben azt a kérdést tettük fel, hogy közösségünk örül-e a versenysorozat létrejöttének. Az eredményt az alábbiakban tesszük közzé:

67,7% – IGEN

32,7 – NEM