Új sorozatunkban, mely az 1920-as évektől a modern korig kalauzolja el olvasóinkat, számba vesszük a Juventus gólkirályait, és egy kicsit jobban megismerkedünk történetükkel, valamint fekete-fehér mezben töltött pályafutásukkal. A Serie A történetében eddig tizenhárom alkalommal adta Piemont büszkesége a gólkirályt, továbbá egyszer a másodosztályban is a Zebrák játékosa hódította el a címet. Ezeket az eredményeket mindösszesen tízen érték el. A következő pár hétben őket vesszük górcső alá.

A 2000-es évek sikertörténetében az Alessandro Del Piero, David Trézéguet páros megkerülhetetlen gyémántként tündököl. Talán nem véletlen, hogy ennek a sorozatunknak az utolsó két epizódja róluk szól, remélhetőleg csak az idei szezon végéig, mert ebben az esetben Cristiano Ronaldo személyében tovább bővülne ez a patinás névsor. Trézéguet  Franciaországban született, mivel argentin édesapja épp abban az országban futballozott, azonban David már Argentínában nevelkedett. A Platense együttesénél ismerkedett meg a játék alapjaival, 1995-ben figyelt fel rá a Monaco, és le is igazolta a francia gólvágót. Öt évet töltött a Hercegségbelieknél, 123 mérkőzésen pedig 62 gólt szerzett. Ez a fergeteges teljesítmény több nagy csapat érdeklődését is felkeltette, köztük a Juventusét is, amely gárda hajlandó volt leigazolni a 22 esztendős csatárt 23.4 millió euróért, érdekes, hogy pont  a megbukott Thierry Henry helyére érkezett,  akivel a Monacóban, és a francia válogatottban is halálos kettőst alkottak.

Tíz éven át hordta a Juve mezét, 320 mérkőzésen 171 gólt lőtt, amivel a klub történetének negyedik legtöbb találatot szerző futballistája, valamint legeredményesebb légiósa. Érkezésekor még Pippo Inzaghi is a keret tagja volt, emiatt Ancelotti mester ritkán bontotta meg az olasz válogatott csatársorát, de a Kobra így is 14 gólig jutott. 2010-ben, 32 esztendősen távozott Torinóból a spanyol Hércules CF-hez, ahol mindössze egy szezont töltött el. Következő útja az Egyesült Arab Emírségekbe vezetett, ahol az FC Baniyashoz igazolt. Fél esztendő után továbbállt, és hazatért Argentínába, a River Plate-hez, ami kissé meglepő húzás volt tőle, mert állítólag gyerekként Boca Juniors-szurkoló volt. Egy évadot töltött a nagy múltú klubnál, majd a Newell's Old Boyshoz szerződött, ahol szintén nem töltött el több időt, mint egy szezont, mert Indiába igazolt, a Pune City lett új klubja, ahonnan 36 esztendősen visszavonult. 2002-ben a Serie A gólkirálya lett 24 találattal, kiérdemelve ezzel azt, hogy cikkünk főszereplője legyen, valamint ebben az évben Olaszország legjobbjának válasszák. Később, a 2007/08-as szezonban amikor Del Piero 21 góllal lett a Serie A legeredményesebb csatára, Trez is csak egyetlen találattal ért el kevesebbet.

A 71-szeres francia csatár megnyerhette a VB-t és az EB-t is, 1998-ban és 2000-ben, utóbbi döntőjében pont az olasz válogatott ellen szerzett aranygóljának köszönhetően. Négyszeres olasz bajnok, kétszeres olasz szuperkupagyőztes, kétszeres francia bajnok. Egyszer magasba emelhette a Serie B bajnokának járó trófeát, ahogy a francia szuperkupát és az U19-es EB-trófeát is. Aztán amit 2000-ben elvett Olaszországtól, azt 2006-ban visszaadta, hiszen a világbajnoki döntőben éppen Ő bombázta kapufára azt a tizenegyest, ami miatt az Azzurri emelhette a magasba a trófeát.

Nagyszerű center volt, aki jobbal, ballal és fejjel is gólt tudott szerezni.  David egy igazi gólvágó volt, akiben mindig benne volt a gól, ha az ötösön belül volt, ha a tizenhatosnál, az ellenfélnek mindig nagyon figyelnie kellett, mert a Kobra bármikor lecsaphatott. Nem szerette vezetgetni a labdát, egy-két érintés után vagy lőtt, vagy passzolt. Nagyszerű kapáslövésekre volt képes, akrobatikus megmozdulásokat is láthattunk tőle, a levegőben nehéz volt megverni, emellett gyorsaság is az erényei közé tartozott. Legemlékezetesebb gólját a Real Madrid ellen szerezte, amikor is Zlatan Ibrahimović  visszafejelt labdáját ollózó mozdulattal lőtte a kapuba. 1997-ben Trézéguet szerezte a leggyorsabb gólt a Bajnokok Ligájában, a Manchester United ellen volt eredményes 97,76 másodperccel a kezdősípszó után A sorozat történetében ő szerezte a 3000. gólt az Olympiakos ellen 2004-ben. A 2003-as döntőben pedig  Trézéguet egyike volt azoknak, akik büntetőt hibáztak a Milan ellen.

Hallgatag ember, mélyen vallásos. Igaz, hogy iszlámként nevelkedett, de áttért a keresztény hitre. A Calciopoli után ő is maradt, de legszívesebben távozott volna. Szükség volt egy kis győzködésre, de legalább egy csapatban játszhatott továbbra is két legjobb barátjával, Del Pieróval és Camoranesivel, akikkel nagyon jól megértették egymást a pályán is. A szurkolókat is imádta, azonban az aktuális vezetőséggel ritkán jött ki jól, például Cobolli Gigliékkel sem ápolt jó viszonyt, és Andrea Agnellivelt sem volt rózsás a kapcsolata. Ennek ellenére évekig mint a Juventus nagykövete dolgozott, ám nemrégiben befejezte a sportigazgatói tanulmányait, és nem elképzelhetetlen, hogy ebéli beosztását éppen az olasz rekordbajnoknál gyakorolhatja majd egyszer.