Olaszország híres a szépségéről, a gasztronómiájáról, a történelmi nevezetességeiről, a legendás városairól, a futballjáról, és természetesen a labdarúgócsapatok kultikus stadionjairól. Magyarországon is számtalan Juventus szurkoló él, akik valamilyen okból nem tehetik meg, hogy elutazzanak akár városnézésre, akár focimeccsre Itáliába, de mégis szeretnének többet tudni arról, hogy szeretett csapatuk milyen arénákban lép pályára, és ezek milyen múlttal rendelkeznek. Ha valaki meg már járt valamelyik városban, illetve stadionban, annak is talán szép emlékeket ébreszthet az ezeket bemutató sorozatunk. A következő hetekben elmerülünk ezeknek a híres-hírhedt létesítményeknek a megismerésében.

Szardínia, a Földközi-tenger második, s Európa nyolcadik legnagyobb szigete, Olaszország, Spanyolország, Tunézia és Korzika között fekszik. Európa legdrágább és legszebb szigeteként tartják számon. Azúrkék tengere, illetve az ezt körülvevő sziklás partok mesebeli tájat idéznek elénk. A szigetet nyugatról a Baleár-tenger, keletről pedig a Tirrén-tenger határolja. Cagliari ennek a  szigetnek a  fővárosa, Cagliari megye székhelye, valamint a sziget legnagyobb települése és egyben a Földközi-tenger egyik legszebb kikötővárosa. Olaszország egyik leghosszabb tengerpartjával büszkélkedhet: Poetto 13 km hosszú és kitűnő homokos strandjáról híres. Lakosainak száma 170.000 fő, de az agglomerációval együtt csaknem 300.000 főre tehető. Szardíniáról érdemes tudni, hogy a lakosok nem olasznak, hanem szárdnak vallják magukat. Ezen belül  is, a szigeten a déli szárdok és az északi szárdok nem kimondottan szeretik egymást.  Az észak szárdok általánosságban lenézik a déli honfitársaikat, mivel tájszólásban beszélnek, és sokkal közelebbi kapcsolatot ápolnak a korzikaiakkal, mint a déliekkel.

Cagliari a sziget déli részén helyezkedik el, a Golfo degli Angeli (Angyalok öble) középpontjában. Keleten a Sette Fratelli hegyláncaival, nyugaton a Capoterra  hegyeivel, északon a Campidano-síksággal határos. Csakúgy mint Róma, Lisszabon és Isztambul, Cagliari is hét dombra épült, melyek ma a város egyes negyedeit alkotják: Castello, Tuvu Mannu, Tuvixeddu, Monte Claro, Monte Urpinu, Colle di Bonaria, valamint Colle di San Michele. Klímája jellegzetesen mediterrán, sőt Afrika közelsége miatt már-már szubtrópusinak mondható, ezt különleges növényzete, hatalmas méretű fái és virágai is alátámasztják. Botanikus kertjében csodás orchideákat, hibiszkuszokat, pálmákat, különleges szubtrópusi növényeket találhatunk, és a mocsaraknál egy flamingórezervátumban is gyönyörködhetünk. Mint Cagliari igazi nevezetességeit nem szabad  elfelejtenünk ezeket a  csodálatos madarakat, melyeket  a környező utakon nagyon sok helyen látni, gyakran “fej nélkül”, hiszen egyfolytában vízbe dugott fejjel keresik maguknak a táplálékot, ezáltal pedig valóban vicces látványt nyújtanak.

A település környéke már a történelem előtti időkben is lakott volt. Területét két mocsár határolta, más irányból pedig erdővel borított hegyek védték, így mindig kedvező letelepedési helyet nyújtott a kor emberének. A föníciaiak alapították, a Kr. e. I. században, majd a karthágóiak követték őket, míg a terület később a Római Birodalom része lett. A XI. században Pisa vette át az uralmat, de a két kor között megfordultak itt a vandálok, a bizánciak, majd a Karalis független királyság, mint önálló államforma irányította, és kis híján hagyta teljes egészében elnéptelenedni, hiszen nem nyújtott a lakosság számára megfelelő védelmet a mór kalózok támadásai ellen.

A város Castello negyedét körülvevő erődítmények egy részét a pisaiak építették, melyek közül a legnevezetesebbek a Giovanni Capula által tervezett két 13. századi fehér mészkőtorony, a Sant Pacras, azaz a Pankráció torony, és az Elefánt torony.  A helyben bányászott mészkő az alapanyaga a több helyen még most is teljesen ép  városfalnak, és sok régi városi épületnek is. A XIV. században  az Aragóniai Királyság hódította meg, majd az egységes Spanyol Királyság létrejöttével a város is ennek része lett. A spanyol uralom a város és a sziget hanyatlásának időszaka volt. A város legrégibb része a Castello, azaz a várnegyed dombtetőn fekszik, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Cagliari-öbölre. Mindkét tornyot megfigyelés céljából építették a pisaiak, majd a spanyol uralom alatt börtönként, kínzókamraként használták őket, ettől függetlenül a szárd várépítés legszebb középkori emlékei.

A XVIII. században rövid osztrák uralom után a Savoyai-ház uralma alá került, akik felvették a Szardínia királya címet. Székhelye azonban nem Szardínián, hanem a kontinensen, Torinóban  volt. Itt volt a királyi udvar és a parlament is. A század végén a stratégiai szerepe miatt Franciaország megpróbálta meghódítani. A francia hadsereg Poettonál szállt partra és Cagliari felé tört előre, a szardíniaiak azonban megverték a franciákat és megvédték földjüket. Lakossága remélte, hogy a győzelem jutalmául engedményeket kap a királytól, amikor azonban az uralkodó megtagadta kéréseiket, fellázadtak, s elűzték tisztségviselőit. Ezt az eseményt azóta is Szardínia napjaként ülik meg minden év áprilisának utolsó hétvégéjén. Az 1870-es olasz egyesítés után a város gyors növekedésnek indult. Hangulatos kikötőnegyede telis-tele van ódon autentikus kisvendéglőkkel. Az óvárosban hangulatos utcácskák, színes házak, kis kőtemplomok találhatók, de van itt sok üzlet, jellegzetes éttermek, kávéházak, fagyizók is.

A Pankráció toronytól öt perces sétára találjuk a Szűz Mária Székesegyházat (Cattedrale di Santa Maria), melyen különböző építészeti stílusjegyek fedezhetők fel. Az 1200-as években épült pisai román stílusban, majd az 1600-1700-as években barokk stílusban újították fel, ezért is a templom belsejére jellemzőek a súlyos, cikornyás barokk jegyek. Barokk homlokzatát az 1930-as években az eredeti középkori, pisai építészeti stílusban építették át, a pisai dóm mintájára, így a templom visszakapta eredeti alakját. Szintén öt perc gyaloglásra található a zsidó “Gettó” (Ghetto degli ebrei), mely valójában nem a zsidók gettója volt, hanem az izraelita negyed volt itt a közelben, ahol ma a Szent-Kereszt Bazilika (Basilica di Santa Croce) található, ami egykor zsinagóga volt.

A város központi teréről, a Piazza Palazzóról tárul elénk a dóm. A háromhajós, pisai román stílusú templomot 1257-ben szentelték fel Szűz Mária tiszteletére. A bal oldalhajó portálja érintetlenül maradt ránk a 13. századból. A dómmúzeumban 12-14. századi kegytárgyak mellett a kiemelkedően értékes Gérard David 16. századi I. Kelemen pápa című triptichonját is megtekinthetjük. A cagliari Régészeti Nemzeti Múzeum a sziget legnagyobb régészeti gyűjteményét mutatja be, különösen bazalt, terrakotta és bronz szoborleletei értékesek. A római uralom kiemelkedő emléke a római amfiteátrum, mely a legjelentősebb, római korból (Kr. e. 238 -395) fennmaradt épülete Szardíniának. Egyedülálló a világon abban a tekintetben, hogy a helyi mészkősziklákba vájták. Plinius szerint annak idején 15000 nézőt is befogadott, ami abban az időben a lakosság egyharmadát jelentette. Az amfiteátrum nyaranta ma is koncertek és operaelőadások helyszíne. Megtalálható itt az 1930-as évek fasiszta neoklasszicizmusának néhány vitatott példája, ilyen a Palazzo della Giustizia, az igazságügyi palota épülete. Az épület közelében hatalmas park található fenyőfákkal és mesterséges tavakkal. A park egy része egy dombra nyúlik fel, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Castellóra, az öbölre és a környező mocsarakra.

 Az óvárost érdemes gyalogosan bejárni, de ehhez elég edzettnek kell lenni, nem azért, mert annyi a látnivaló és rengeteg időbe telik, hanem, mert sokat kell menni fel-le, tekintettel a város dimbes-dombos fekvésére. Ha remek kilátást keresünk a városra, akkor nem szabad kihagyni a Szent Remy erődöt (Bastione di Saint Remy), mely a XIX. század végén épült a város XIV. századi falaira, és egyesíti a Castello negyedet Villanovaval és Marinával. A nyüzsgő Marina, más néven Lapola negyed a Via Roma mentén sorakozó elegáns palazzókról híres, amelynek tornácain kiülős kávézók és elegáns boltok várják a betérőket.  A várfal tetején hatalmas terasz van, ahonnan csodás kilátás tárul az egész városra, a Poetto strandra és a sópárlatokra. Ez a két utóbbi, tehát a strand és a sópárlatok, szerintünk Cagliari legérdekesebb látnivalója, mert maga a város még kis jóindulattal sem mondható szépnek.

Az 1969/70-es idény bajnoka, a Cagliari FC, a Sardegna Arenában játsza a meccseit 2017 óta,  viszont a létesítmény elődeit hívták Sant'Elia Stadionnak, és Amsicora Stadionnak is. A Sant'Elia  1970-ben épült, a bajnoki cím ellentételezéseként gyakorlatilag. A befogadóképessége közel 70.000 főre volt méretezve, de később több részletben drasztikusan lecsökkentették, mert a csapat ingázott az első és a másodosztály között. Először az 1990-es világbajnokságra újították fel, mivel a pálya három mérkőzésnek is helyet biztosított, és ekkor szűkítették a nézők számát 39905 főre, azzal a módszerrel, hogy közelebb építették a lelátót a pályához. Másodszor 2002-ben szűkítették a befogadási lehetőségeket, amikor is 23 486 főben limitálták a mérkőzésre kilátogatók számát. A klub elnöke elhatározta egy vadiúj létesítmény építését, de a tervek egyelőre még nem valósultak meg. A jelenlegi pálya mérete 105mx65m, és 16.416 látogató befogadására alkalmas, s a Via Raimondo Carta Raspi, 09126 Cagliari címen található.

A Juventus eddig 44 alkalommal játszott ezekben a stadionokban összesen, és a piemontiak szempontjából enyhe előny mutatkozik, hiszen 19-13-12 a győzelmi mutatójuk Szardínián, amihez 48-36-os gólkülönbség párosul. 1995 januárjában szenvedték el a Zebrák eddigi legsúlyosabb vereségüket, egy sima 3:0 alkalmával, míg majdnem napra pontosan 19 év elteltével egy 1:4-el válaszoltak erre. Ezen az összecsapáson Fernando Llorrente 2, Claudio Marchisio és Stephan Lichsteiner 1-1 gólt rúgtak. Ezen kívül még egy 2007-es 2:3 alkalmával esett legalább 5 gól a szigeten lejátszott találkozókon, érdekesség, hogy azon a meccsen a 90. percben Giorgio Chiellini szerezte a győztes gólt, a másik két találat a két legenda, David Trézéguet és Alessandro Del Piero nevéhez fűződött. A tavalyi meccsen 2:0-ás hazai győzelem született, a párharc Cagliariban lejátszott összecsapásain, a mindkét csapatban megforduló Alessandro Matri 5 góllal számít a legeredményesebbnek.

A mai mérkőzés helyszíne tehát a fenti képen látható stadion, a kezdési időpont pedig 18:00 lesz. A találkozót Gianpaolo Calvarese vezeti, és a DIGI SPORT 1 adja élőben.

A hazaiaknál Riccardo Sottil, Zito Luvumbo és Marko Rog, a vendég oldalon Merih Demiral, Paulo Dybala, Gianluigi Buffom, Aaron Ramsey és Rodrigo Bentancur nem lesz bevethető. A Sky Sport Italia szerint a következő kezdőcsapat léphet pályára: