Ahol van fény, ott van sötétség is, ahol dicsőség, ott bukás is, ahol félistenek, ott kevésbé szeretett emberek is. Most kezdődő sorozatunkban az utóbbiakat tesszük a nagyító alá, hogy kiderüljön miként lesz a fekete-fehérből szürke. Ebben az összeállításba a legnagyobb flopok, a legrosszabbul teljesítő, valamint a szurkolók által legkevésbé kedvelt spílerek kerülnek be. Remélhetőleg nem csal az arcotokra grimaszt e gárda felidézése, és szórakoztató borzongással kíséritek figyelemmel a sorozat részeit.

A támadó középpályások közül Hernanes került be az együttesbe, 43,3%-ot gyűjtve, míg a második helyezett Alberto Aquilani lett 29,9%-kal, a dobogó alsó fokán pedig Fabián O'Neill szerepel, akire 26,9%-nyi szavazat érkezett. A sorozat tizedik részében a támadó négyes utolsó előtti tagját választhatjátok meg, mely futballista ezúttal is három opció közül fog kikerülni.

Itt van elsőként rögtön az uruguayi Jorge Martínez, aki Montevideóban született 1983. április 5-én, és a helyi csapatnál  kezdett megismerkedni a labdarúgással. Egészen 2005-ig volt a Wanderers játékosa, míg a Nacional meg nem szerezte. Ennél az együttesnél hívta fel magára a Catania figyelmét, az Elefántok pedig ki is csengették az érte kért 2 millió eurót.

A leginkább dél-amerikai játékosokat foglalkoztató gárdánál nagyszerű szezonokat produkált, a 2009/2010-es szezonban volt a csúcson, mikor kilenc gólt és három gólpasszt jegyezhettek fel neve mellé. A Juve sportigazgatóját, Beppe Marottát meg is győzte a  szélső nagyszerű teljesítménye, ekképp 12 millió euróért cserébe el is engedte a Rossoazzurri a 27 esztendős futballistát. Egyetlen szezont játszott a Juventusnál, ahol nagyon csúnyán leszerepelt, mivel hiába jutott húsz alkalommal is lehetőséghez, sem góllal, sem pedig gólpasszal nem tudott segíteni csapatának. Ezután kölcsönadások sokasága következett, megjárta a Cesenát, a CFR Clujt, a Novarát, majd hazatért a Juventudhoz, ahonnan 2017-ben visszavonult.

Már leigazolása előtt rebesgették a szurkolók, hogy nem biztos, hogy jól döntött Marotta, mikor ennyi pénzt adott a tizennyolcszoros uruguayi válogatottért. Nem elég, hogy a pályán elképesztően gyengén teljesített, még sérülések is hátráltatták, nem véletlenül nem kapott második esélyt. Ha hihetünk a Transfermarktnak, akkor Európában legutóbb a Cataniánál volt eredményes, és a Juventudnál is csak egy gólra és egy gólpasszra volt képes. A válogatottban 4 gólt ért el, míg vitrinjébe egy uruguayi bajnoki cím került. Szintén Transfermarkt statisztikájából tudható meg, hogy rengeteg sérülése miatt csupán 166 klubfellépés jutott számára, mely összecsapásokon 26 találatot szerzett, s 7 asszisztot osztott ki.

Egyik riválisa a mai napon a holland Eljero Elia, aki három holland klubot is megjárt (ADO den Haag, Ajax és Twente), míg a Hamburg le nem csapott a tehetséges cselgépre. Az 1987. február 13-i születésű szélső két szezont töltött Németországban, ahol ugyan megcsillogtathatta tudását, azonban nem tudott alapemberré válni a rengeteg sérülés miatt. A Rothosen annyiért tudta eladni a Juventusnak, amennyiért megvették, azaz kilenc millió euróért. Az olasz kaland balul sült el, ugyanis mindössze öt torinói mérkőzésen szerepelt a 24 éves futballista, a szezon végén már távozni is szeretett volna mely kérése teljesült is. Ilyen formán a piemonti együttes az egyetlen alakulata, ahol nem ért el találatot. Az olasz rekordbajnok 5.5 millió euróért tudta értékesíteni, a vevő a Werder Bremen volt. A brémaiaknál két és fél szezont töltött el, majd fél évre kölcsön lett adva a Southamptonnak, 2015-ben pedig ingyen a Feyenoord játékosa lett. Két évig szolgálta a rotterdamiakat, majd Törökország felé vette az irányt, az új állomáshelye a Başakşehir lett, ahol valamelyest megtalálta a számításait, legalábbis 1.1 millió eurót bizonyára megért a törököknek. 

Nem igazán jött be neki az olasz foci, Conte sem igazán számított rá, emellett a viselkedése sem volt éppen példás. Igaz, hogy 30-szoros holland válogatott, aki a nemzeti csapatot két góllal segítette, de sérülései miatt sehol sem válhatott meghatározó játékossá. Holland Kupát, valamint holland, olasz és török bajnoki címet nyert. Hat csapatban játszott legalább 60 meccset, és háromban jutott minimum 10 gól fölé. 473 esetben húzott klubeseményen szerelést, 71 gólt és 60 asszisztot szerezve. A holland korosztályos válogatottak mindegyikében megfordult.

Thierry Henry a harmadik fellépő a csapattagságra törők közül. Bár 124-szeres francia válogatott, s 51 találatával a nemzeti csapat gólrekordere, sajnálatos módon Torinóban nem tudta igazolni jó hírét a Les Ulisben 1977. augusztus 17-én született francia csillag. Válogatott pályafutásába egy Konföderációs kupa-győzelem, és egy-egy világbajnoki, valamint Európa-bajnoki cím fért bele.

Pályafutását szülővárosa csapatában kezdte, alig 6 évesen, míg 1995-ben bemutatkozhatott a Monaco gárdájában. 105 mérkőzésen viselhette a piros-fehér mezt, ezeken pedig 20 gólt szerzett, mellyel az Öreg Hölgy érdeklődését is felkeltette. Az 1998-99-es szezonban rúgta a bőrt Észak-Olaszországban, de 19 meccsen csupán háromszor zörgette meg az ellenfelek hálóját. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a téli mercato alatt érkezett, így csak fél év állt rendelkezésére, hogy bizonyítson, de sokszor nagyon testidegennek tűnt társai mellett.

12,5 millióért vásárolta meg a Juventus, és 16,5 millióért adta tovább az Arsenalnak, úgyhogy minimálisan ugyan, de hasznot is hozott a könyvelésben. Karrierje szempontjából nem is hozhatott volna jobb döntést, hiszen Dennis Bergkamp oldalán évekig a Premier League legeredményesebb párosát alkották, csapatát pedig többek között veretlenül megnyert bajnoki címig, valamint Bajnokok Ligája-döntőig vezette, miközben 370 mérkőzésen 226 gólt szerzett.

Megfordult még Barcelonában, majd Amerikában, a New York Red Bulls csapatában vezetett le, s ott is fejezte be pályafutását hat évvel ezelőtt. Címeinek sokasága miatt trófeái szinte felsorolhatatlanok, ugyanis a francia támadó Bajnokok Ligája-győztes, UEFA-szuperkupa-győztes, klubvilágbajnok, valamint kétszer nyert angol bajnokságot és szuperkupát, háromszor FA-kupát, kétszeres spanyol bajnok, Spanyol Kupa és Spanyol Szuperkupa-győztes, továbbá francia és amerikai bajnok. Ennek tükrében még szomorúbb tény, hogy a Juventusnál nem tudott kiteljesedni. Teljes pályafutása során 791 találkozó, 360 gól és 175 gólt érő átadás jutott neki.