Ahol van fény, ott van sötétség is, ahol dicsőség, ott bukás is, ahol félistenek, ott kevésbé szeretett emberek is. Most kezdődő sorozatunkban az utóbbiakat tesszük a nagyító alá, hogy kiderüljön, miként lesz a fekete-fehérből szürke. Ebben az összeállításba a legnagyobb flopok, a legrosszabbul teljesítő, valamint a szurkolók által legkevésbé kedvelt spílerek kerülnek be. Remélhetőleg nem csal az arcotokra grimaszt e gárda felidézése, és szórakoztató borzongással kíséritek figyelemmel a sorozat részeit.

Az előző részben a jobbszélsők közül Rômulot választottátok be az együttesbe, aki 51,5%-ot gyűjtve lett csapatunk tagja, míg a második helyet a 27,9%-ot gyűjtő Adrian Mutu, a dobogó alsó fokát pedig a 20,6%-ot szerző Miloš Krasić kaparintotta meg.

Irányító pozícióba keressük ma a legnagyobb csalódást, és erre a címre rászolgált a recifei születésű, 35 éves Hernanes, aki 1985. május 29-én okozott olyan boldogságot a szüleinek, amit a későbbiekben a Juventus szurkolóinak soha. A São Paulo akadémiáján pallérozódott, 2010-ben csapott le rá a Lazio, amely gárda 13.5 millió eurót fizetett ki a brazil karmesterért. Három és fél esztendő alatt 156 meccsen szerepelt a rómaiaknál, 41 gólt szerzett és 22 gólpasszt osztott ki a 27-szeres brazil válogatott játékos. Nagyszerűen teljesített a Sasoknál a Próféta, fel is keltette az Inter érdeklődését, 18 millió euróért cserébe pedig Milánóba is költözött. Karrierje elkezdett lefelé ívelni, 52 összecsapáson mindössze hét gólt és tíz gólpasszt számlálhatott össze. Másfél év alatt teljesen leépült, ez természetesen nem riasztotta vissza Marottát, aki a mercato utolsó napjaiban leigazolta 13 millió euróért. Nem váltotta meg a világot, így 2017 januárjában a Hebei China Fortune csapatához szerződött, a Juve 8 millió eurót kapott a dél-amerikaiért. Fél esztendőt töltött Kínában, majd kölcsön lett adva nevelőegyütteséhez, amely klub később 3 millió euróért meg is vásárolta.

Nem sokan örültek az ő leigazolásának, és a negatív hozzáállás korántsem volt alaptalan. Egy 30 esztendős, láthatólag kiégett játékos szerződtetése nem tűnt remek ötletnek, nem is volt az. Allegri sem hiszem, hogy repesett örömében, mikor ő szeretett volna egy trequartistát, erre Hernanest kapta. Mindössze 35 meccsen szerepelt a Juventusban, két gólt szerzett és egy gólpasszt osztott ki. Szinte többet tudott hozzátenni a védekezéshez, mint a támadásokhoz, annyira nem vált be, hogy inkább a Mister váltott 3-5-2-re, amiben Hernanes, ha pályára lépett, akkor mezzalaként, vagy registaként szerepelt. Ez a transzfer minden szempontból bukta volt, még gazdaságilag sem érte meg leigazolni, és a brazil karrierje is teljesen tönkrement, manapság alig-alig jut lehetőséghez csapatában. Trófeákat ettől függetlenül gyűjtögetett, 1 konföderációs kupát a brazil válogatottal, melynek színeiben 2 gólig jutott, 2-2 brazil és olasz bajnoki címet, valamint 3 olasz kupát.

Rómában született 1984. július 7-én Alberto Aquilani, aki  az AS Roma csapatánál  nevelkedett. Egészen 2009-ig szolgálta a Giallorossit, 149 mérkőzésen 15 gólt és 9 gólpasszt számolhatott össze. Nagyszerű teljesítményt produkált szezonokon keresztül, így nem is volt csoda, hogy a Liverpool vele szerette volna pótolni a távozó Xabi Alonsót. 20 millió eurót fizettek ki a Vörösök az olasz középpályásért, de folyamatos sérülései miatt nem igazán számíthattak rá, 28 mérkőzésen lépett pályára a Mersey-partiaknál, két találattal és hat gólpasszal segítette együttesét. 2010-ben az angolok inkább kölcsönadták Aquilanit, Guiseppe Marotta pedig szívesen látta csapatában  a 26 esztendős játékost, bízva abban, hogy a sérülések majd elkerülik, és újra régi formájában tündököl. Sajnos nem így lett, igaz, az egészségével olyan különösebben nem akadtak problémák, azonban a teljesítménye korántsem volt kielégítő. 34 mérkőzésen szintén két gólt és hat gólpasszt jegyezhetett fel, ami nem volt elegendő ahhoz, hogy marasztalják. Visszatért Liverpoolba, de nem sokáig tartózkodott a Ködös Albionban, ugyanis a Milan is lehetőséget látott a  kölcsönvételében. A Rossonerinél sem váltotta meg a világot, csupán egyszer talált be, és hétszer készített elő, így a milánóiak sem tartottak rá igényt. Végül a Fiorentina két millió euróért szerezte meg a bukott futballistát, és három szezont húzott le Firenzében. 2015-ben pedig ismét elhagyta hazáját a portugál Sporting Lisszabon kedvéért, de egy év után visszatért Olaszországba, és a Pescara nyújtott neki segítő kezet. Karrierje vége felé még megjárta a Sassuolót és a Las Palmast is, 35 évesen szögre akasztotta a stoplist, jelenleg a Fiorentina Primavera edzője.

A karrierjét jobbára a sérülések tették tönkre, és lehet, hogy fiatal korában jobb játékosnak hitték, mint amilyen valójában volt. Szerencsére pénzügyileg nem volt olyan vészesen veszteséges az üzlet, mivel csak kölcsön keretein belül volt a Juve játékosa. Annyi biztos, hogy Marotta nagyon jól döntött, hogy nem szerezte meg végleg a 38-szoros olasz válogatott labdarúgót, akinek a képességeiről sokat elárul az a tény, hogy az olasz utánpótlás válogatottaknak kivétel nélkül minden korosztályban tagja volt. Válogatott góljainak számlálója az ötösön állt meg. Aranyérmet háromszor akasztottak a nyakába, kétszer az olasz kupában, egyszer pedig a szuperkupa győzelem után.

1973 október 14.-én látta meg a napvilágot Paso de los Torosban Fabián O'Neill, aki egykori csapattársa és barátja, Zinédine Zidane szerint a valaha volt legtehetségesebb játékos volt, akivel találkozott. Karrierjét hazájában, Uruguayban kezdte, a Nacional színeiben. 1996-ig játszott nevelőegyüttesénél, ugyanis ekkor költözött Európába, hogy a Cagliari futballistája legyen. Rendkívül jól döntött, ugyanis a szárdoknál 136 mérkőzésen jutott lehetőséghez, és ha hihetünk a Transfermarkt adatainak, akkor 16 találatot szerzett. Annyira meggyőző játékkal rukkolt elő, hogy a Juventus is szemet vetett rá, és meg is szerezte az ír felmenőkkel rendelkező labdarúgót. A "Varázsló" becenévre hallgató labdarúgó alkoholizmusának, és rossz magatartásának köszönhetően hatalmasat bukott Torinóban, másfél esztendő alatt 20 alkalommal lépett pályára, se gól, se gólpassz nem fűződik a nevéhez. A Perugiának sikerült elpasszolni a középpályást, ahol mindösszesen fél évig húzta, kilenc meccsen egy találatot jegyzet. Itt többször is részt vett bundázásban, amiről életrajzi könyvében is beszélt. Szerződésbontás után még visszatért a Cagliarihoz, ám hiába imádta az elnök, pályára mégsem lépett, így visszatért nevelőegyütteséhez, ahol szintén futballozott még egy fél évet, míg vissza nem vonult. Amint befejezte karrierjét, saját szarvasmarha farmján dolgozott, azonban 2018-ban arról számolt be, hogy mind a 14 millió dollárját elkótyavetyélte, mégsem szomorú, ugyanis akik körülötte vannak, azok nem a pénzéért szeretik. Egyes legendák szerint egyre lejjebb csúszott, és egy szegénynegyedben zöldséget árul, hogy kenyeret tudjon tenni az asztalra harmadik feleségének, és három gyermekének. Alkoholizmusa annyira maga fölé kerekedett, hogy tavaly nyáron lánya arról számolt be, hogy édesapja életét csak egy májimplantátum tudná megmenteni, de ehhez le kell küzdenie démonait, és fel kell hagynia káros szenvedélyével.

O'Neill tizenkilencszeres uruguayi válogatottnak mondhatja magát, vitrinjében megtalálható egy Scudetto, egy uruguayi bajnoki cím és helyet kapott a Cagliari legendáinak csarnokában. Csapongó életmódja miatt nem csak a Juventus, hanem az egész futballvilág lett szegényebb egy igencsak jó focistával.