Ahol van fény, ott van sötétség is, ahol dicsőség, ott bukás is, ahol félistenek, ott kevésbé szeretett emberek is. Most kezdődő sorozatunkban az utóbbiakat tesszük a nagyító alá, hogy kiderüljön miként lesz a fekete-fehérből szürke. Ebben az összeállításba a legnagyobb flopok, a legrosszabbul teljesítő, valamint a szurkolók által legkevésbé kedvelt spílerek kerülnek be. Remélhetőleg nem csal az arcotokra grimaszt e gárda felidézése, és szórakoztató borzongással kíséritek figyelemmel a sorozat részeit.

Ahogy az várható volt, az előző szavazáson rendkívül simán Felipe Melo lett az első 84.2%-kal, őt követi Christian Poulsen 13.2%-ot begyűjtve, míg az utolsó Sunday Oliseh lett 2.6%-kal. Most a jobb oldali középpályások bal oldalon helyet kapó párját választhatjátok ki, akit a szokott módon három futballista közül választhatjátok ki.

Kezdjük is egy olyan focistával, aki nem volt ugyan rossz játékos, de élete betliét Torinóban mutatta be. Következzen tehát Tiago Mendes. Az 1981. május 2-án született középpályás a Bragánál pallérozódott, és ott is maradt egészen 2001-ig, amíg a Benfica 2.5 millió euróért nem szerződtette. Három évet töltött el a Sasoknál, az értékét pedig megsokszorozta ezen időszak alatt. Honfitársa, José Mourinho szerette volna őt csapatában tudni, a középpályás pedig nem tudott nemet mondani a tréner hívó szavára, így 15 millió eurót fizetett érte a Chelsea, hogy csapatában szerepelhessen.

Mindössze egy esztendőn keresztül szolgálta a Kékeket, mivel nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Lyon lett a következő állomáshelye, az OL 10.1 millió euróért szerezte meg a portugált, és remek üzletet kötöttek, ugyanis a futballista magára talált Franciaországban. 2007-ben a Serie A-ba visszajutó Juventus mindenképp meg akarta erősíteni a keretét, Tiago szerződtetése pedig jó ötletnek tűnt, mivel 26 évesen a Lyon alapemberének számított.

Alessio Secco 13 millió eurót fizetett ki a franciáknak, ám, mint utóbb kiderült, ezzel egyik legnagyobb hibáját követte el. Nem elég, hogy Mendes a pályán is nagyon gyengén teljesített, ennek tetejében később alig lehetett tőle megszabadulni, mivel annyira ragaszkodott az Öreg Hölgyhöz, hogy semmi áron sem akart távozni a fekete-fehérektől. Emiatt olyan szinten elmérgesedett a kapcsolat közte és a vezetőség között, hogy képes volt az elnököt, Giovanni Cobolli Giglit bezárni a mellékhelyiségbe. Három év alatt 53 mérkőzésen lépett pályára és öt gólpasszt osztott ki. Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen klubcsapata, ahol nem tudott gólt szerezni. 2010-ben nagyon nehezen, de sikerült kölcsönadni az Atlético Madridnak, majd a következő évben lejárt a szerződése, így ingyen a Matracosokhoz került. Meglepő, de Madridban hasznos tudott lenni a 66-szoros portugál válogatott, a Matracosoknál alapemberré vált. Pályafutása csúcsát töltötte itt, 228 meccs jutott neki, 23 góllal és 19 gólpasszal megspékelve. Egészen 2017-ig, a visszavonulásáig szolgálta a piros-fehéreket.

Mindent egybevetve a klubfutballban  538 mérkőzésen jutott  neki szerep, ezeken 56 gólt és 32 gólpasszt jegyzett. Meglehetősen kemény játékos volt, ezt 124 sárga és 5 piros lappal támasztotta alá. Angliában és Spanyolországban minden címet begyűjtött, a Lyonnal két bajnoki címet, a Benficával Portugál Kupát, míg az Atleticóval Európa-ligát nyert.

Most pedig jöjjön Tiago kortársa, az 1980. november 7-i születésű Sergio Almirón. Bár szülővárosa Santa Fé volt, nevelőegyüttesének a Newell's Old Boys tekinthető, melyet 2001-ig erősített, ugyanis ekkor keltette fel az Udinese figyelmét, mely csapat meg is szerezte az akkor 20 éves középpályást. A Friuliani két szezon után kölcsönadta  a Hellas Veronának, majd végleg megvált az argentintól, és az Empoli volt hajlandó megvásárolni 2.2 millió euróért a játékjogát. Három év alatt a Kékek meghatározó alakjává vált, az új-Verón nevet aggatták rá. 97-szer játszott a csapatban, 19 gólja mellett egy gólt készített elő.

Seccót meggyőzte a 26 éves labdarúgó teljesítménye, így 9 millió euróért cserébe Torinóba költözhetett a dél-amerikai. Mindössze tizenegy összecsapáson jutott lehetőséghez, és egy gólt szerzett. A játéka nem volt megfelelő, így először kölcsön lett adva az AS Monacónak, majd a Fiorentinának és a Barinak is, végül pedig a Cataniánál kötött ki, az Elefántok 400 ezer eurót adtak az argentinért, és az Empolin kívül itt mutatott focistára emlékeztető jeleket. 2015-ben még az olasz Akragast szolgálta, de még visszavonulása előtt megjárta az Acirealét is. 2017-ben  szögre akasztotta a stoplist, de még abban az évben helyet kapott a gárda vezetőségében, mint technikai igazgató, azonban csak pár hónapig töltötte be azt a posztot. Bár 10 együttesben is megfordult, egyikben sem jutott el a bűvös 100 pályára lépésig. Soha semmilyen címet nem nyert, és a válogatottban sem számítottak rá, annak ellenére, hogy  a Serie A-ban 225 mérkőzésen láthattuk játszani. Összesen 321 meccs, 41 gól, 9 gólpassz, 41 sárga és 3 piros szerepel statisztikáiban.

Harmadsorban következzen egy még mindig aktív labdarúgó, akit nem is oly rég még zebra-színekben szerepelt. Az eddigi négyszeres olasz válogatott Stefano Sturaro 1993. március 9-én született Sanremóban. A Genoa akadémiájának neveltje, onnan szerződött 2014-ben az olasz rekordbajnokhoz, 10,6 millió euróért. Torinói karrierje attól függetlenül sem volt sikertörténet, hogy 90 találkozón képviselhette az Öreg Hölgyet, 3 gólt és 4 gólpasszt szerezve a fekete-fehér mezben. Ugyan nem kezdett rosszul a Zebráknál, elég csak visszaemlékeznünk a Bayern München ellen szerzett találatára, vagy a Real Madrid elleni hatalmas mentésére, a szurkolók emlékében sokkal inkább a legutóbbi évek, és az ehhez hasonló megmozdulások élnek. 2019-ben először kölcsön, majd végleg visszakerült nevelőegyesületéhez, akik nem sajnáltak érte 16,5 millió eurót fizetni a piemonti óriásnak. Idén januárban aztán ők is kölcsönadták, jelenleg a Hellas Verona csapatában szerepel. A Bianconeri színeiben 4-4 bajnoki címet és kupagyőzelmet, valamint egy szuperkupa elsőséget ért el. A korosztályos válogatottaknak folyamatosan tagja volt, klubcsapataiban eddig összesen 212 meccset kapott, 9 gólt és 12 gólpasszt szerzett, 52 sárga és 4 piros lapos figyelmeztetést kapott.