Ahol van fény, ott van sötétség is, ahol dicsőség, ott bukás is, ahol félistenek, ott kevésbé szeretett emberek is. Most kezdődő sorozatunkban az utóbbiakat tesszük a nagyító alá, hogy kiderüljön miként lesz a fekete-fehérből szürke. Ebben az összeállításba a legnagyobb flopok, a legrosszabbul teljesítő, valamint a szurkolók által legkevésbé kedvelt spílerek kerülnek be. Remélhetőleg nem csal az arcotokra grimaszt e gárda felidézése, és szórakoztató borzongással kíséritek figyelemmel a sorozat részeit.

A bal szélső védők közül Cristian Molinaro (45,9%) került be a rémálomcsapatba szavazataitok alapján, míg a második helyet Paolo De Ceglie (39,3%), a dobogó alsó fokát pedig Fabio Grosso (14,8%) kaparintotta meg. Sorozatunk mai részében a középpályára térünk át, mely csapatrészből első körben az egyik középen szereplő futballistát kell kiválasztanotok.

Első alanyunk Felipe Melo. Az 1983. június 26-án született későbbi védekező középpályás a Flamengo akadémiáján kezdte meg pályafutását, majd szerepelt a Cruzeirónál és a Grêmiónál is, mielőtt Európa felé vette volna az irányt. Első külföldi együttese az RCD Mallorca volt, ahol mindössze fél esztendőt töltött, ugyanis a Racing Santander látta a középpályásban a potenciált, így meg is szerezte két millió euróért. 2007-ben ismételten egy spanyol csapathoz szerződött, az Almeríát választotta új kenyéradójának. Egy szezon után annyira meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy a Fiorentina 8 millió euróért szerződtette a keménységéről híres labdarúgót.

Firenzében sem maradt tovább, mint Almeríában, ugyanis a Juventus 25 millió eurót sem sajnált a brazil válogatottért, ahova igen nagy reményekkel érkezett, ám végül mégis csalódást okozott, mivel nem feltétlenül jó játékával, hanem brutális belépőivel és vállalhatatlan viselkedésével hívta fel magára a figyelmet. Két évig tartozott a Juve keretéhez, 78 összecsapáson négy gólt szerzett és egy gólpasszt osztott ki. Nem csak gyenge teljesítménye miatt kellett távoznia, hanem a magatartásával is nagyon komoly problémák voltak, ami Giorgio Chiellini könyvéből is kiderül, ám a 22-szeres válogatott játékos szerint természetesen csak azért vélekedik ekképp róla az olasz bekk, mert egyszer lefejelte a jelenlegi Capitanót.

Az Öreg Hölgy csak nagyon nehezen tudott megszabadulni a középpályástól, kétszer is kölcsön lett adva a Galatasaraynak, míg 2013-ban végleg meg nem vásárolták a törökök, természetesen jócskán áron alul, mindössze hét millió euróért. Karrierje legszebb éveit a Galatánál töltötte, 154 pályára lépést, 18 gólt és 12 gólpasszt számolhatott össze . 2015-ig tartózkodott Törökországban, ugyanis nem tudott nemet mondani az Inter hívására, sőt, nagyon boldogan elfogadta a Nerazzurri ajánlatát, annak ellenére, hogy korábban nagy Juventinónak nevezte magát. A 4,2 millió euróért igazolt játékos három évig tartozott a milánóiak kötelékébe, de az utolsó szezonját már kölcsönben a Palmeirásnál töltötte, mely együttest 2017 óta szolgálja. 37 esztendős, de ennek ellenére elmondása szerint nagyon szívesen lenne ismét a Juventus játékosa, mert szeretne együtt futballozni Cristiano Ronaldóval. A brazil válogatottban 22 alkalommal játszhatott, ezeken 2 gólt ért el, és 2009-ben konföderációs kupát nyert a Seleçãóval. További címei is igen gazdag gyűjteményt képeznek, mivel háromszoros török bajnok, kétszeres Török Kupa és Szuperkupa-győztes, kétszeres brazil bajnok, Brazil Kupagyőztes, valamint egyszer a Libertadores Kupát is a magasba emelhette. Statisztikáiban a mai napig 531 mérkőzés, 49 gól, 22 gólpassz, és egészen brutális számú 174 sárga és 18 piros lap szerepel.

Következő lehetőségünk Christian Poulsen, aki 1980. február 28-án született Asnæsben.  A Holbæk B&I nevezetű csapatnál nevelkedett, míg 2001-ben le nem csapott rá Dánia legnagyobb klubja, a København. Egy év alatt olyan meggyőző teljesítményre volt képes, hogy a Schalke 04 7 millió eurót sem sajnált kifizetni játékjogáért. Gelsenkircheni szerződését ki is töltötte, így öt évig élt Németországban, majd Spanyolországba szerződött, ahol a Sevilla lett az új klubja. Csak két esztendőn keresztül szolgálta az piros-fehéreket, mert a Juventus hívására nem tudott nemet mondani, az andalúzok pedig 9.75 millió euróval gazdagodtak ennek a biznisznek köszönhetően.

A 28 esztendős, kőkemény védekező középpályás nem váltotta meg a világot Torinóban, hatvan mérkőzésen léphetett pályára, egy gólt szerzett és három gólpasszt osztott ki. Ő sem igazán akart távozni, de végül a Liverpool ajánlata meggyőzte, így 5.48 millió euróért cserébe a Vörösök játékosa lett. Angliában még nagyobbat bukott, egyetlen évad után a francia Évianhoz került, ahol szintén csak egy szezont töltött el. Az Ajax még látott lehetőséget a 92-szeres dán válogatott játékosban, így szerződést kapott a Jodentől, de csak két évig volt az amszterdamiak labdarúgója. Végül visszatért a København csapatához, 2016-ban pedig szögre akasztotta a stoplist. Jelenleg az Ajaxnál dolgozik Erik ten Hag asszisztenseként. Válogatott színekben hatszor volt eredményes, klubcsapataiban tizenháromszor. Gólt érő átadása 24 volt, sárga és piros lapja, 91 és 6. Ezeket az eredményeket 473 találkozón érte el, mint ahogy a Spanyol Kupa és Szuperkupa-győzelmet, a kétszeres holland bajnoki címet, a dán bajnoki, Kupa és Szuperkupa-elsőséget, a Német Kupa-győzelmet, illetve az UEFA-kupa és UEFA-szuperkupa diadalt is.

Sunday Oliseh: A nigériai Abavóban született, és pályafutását is hazájában, a Julius Berger csapatánál kezdte. Európában megfordult többek között Belgiumban, Olaszországban és Németországban is, valamint tagja volt az 1996-ben olimpiai bajnoki címet szerző nigériai együttesnek is.

Ezt követően szerződött az Ajax csapatához, az amszterdami klub csekély összegért, 2,3 millió euróért vásárolta meg a Köln csapatától. Mivel Hollandiában két év alatt bajnoki-és kupagyőzelmeket is szerzett, hamar felkeltette a Juventus érdeklődését, az Ajax pedig jelentős hasznot elérve adta el az olasz rekordbajnoknak.

Torinóba 1999-ben érkezett a nagy munkabírású középpályás, de az egész szezonban 19 mérkőzésen lépett pályára, ezeken egy gólt szerzett. Mindösszesen egy szezont húzott le fekete-fehérben, 10 millió euróért érkezett Amszterdamból, és egy évvel később 7,5 millióért vitte el a Borussia Dortmund. Öt évig tartozott a BVB kötelekébe, egyszer adták kölcsön a Bochumnak fél évre. Szerződésének lejárta után a KRC Genkhez szerződött, ahol csak fél évig húzta, ugyanis 2006 telén a visszavonulás mellett döntött.

Nagy veszteséget ugyan nem realizált a klub általa, de maradandó emlékeket sem hagyott maga után az egyébként 63 nigériai válogatottsággal bíró játékos. Vitrinjében megtalálható egy Afrika-kupa, egy német és egy holland bajnoki cím, két Holland Kupa és egy olimpiai aranyérem.