Olaszország híres a szépségéről, a gasztronómiájáról, a történelmi nevezetességeiről, a legendás városairól, a futballjáról, és természetesen a labdarúgócsapatok kultikus stadionjairól. Magyarországon is számtalan Juventus szurkoló él, akik valamilyen okból nem tehetik meg, hogy elutazzanak akár városnézésre, akár focimeccsre Itáliába, de mégis szeretnének többet tudni arról, hogy szeretett csapatuk milyen arénákban lép pályára, és ezek milyen múlttal rendelkeznek. Ha valaki meg már járt valamelyik városban, illetve stadionban, annak is talán szép emlékeket ébreszthet az ezeket bemutató sorozatunk. A következő hetekben elmerülünk ezeknek a híres-hírhedt létesítményeknek a megismerésében.

Nápoly Olaszország harmadik, Dél-Olaszország legnagyobb városa, Campania régió székhelye, a Nápolyi-öböl és természetesen a Földközi-tenger partján fekszik. Két vulkáni terület, a Vezúv és a Campi Flegrei között helyezkedik el. A focicsapat beceneve nem véletlenül Partenopei, hiszen a város eredeti neve, egy ókori szirén neve után Parthenopé volt, és görögök alapították. Területe többször bővült, és az eredeti városrész a Paleopolisz nevet kapta, hiszen az új rész neve Neopolisz lett.

Története során, egészen Olaszország egyesítéséig sohasem volt független, hiszen a rómaiak, a bizánciak, a normannok, az Anjouk, a spanyolok, az osztrákok, valamint a Bourbonok egymást váltották uralkodói székében. A pizza szülőhazájának tartják, a világ legelső pizzériája, az 1830-ban megnyitott Antica Pizzeria Port'Alba még ma is működik, bár a helyiek véleménye szerint nem számít a legfinomabbak ételt adók közé. Egyedi tájnyelve, a napulitano is élesen elkülönül a toszkán dialektuson alapuló  tankönyvi olasz nyelvtől. A település jellemzően dombokra épült, ezek alatt alagutakat ástak, és így tették átjárhatóvá a különböző városrészeket. Lakossága nagyjából egymillió főt számlál. Történelmének magyar vonatkozásai közé tartozik, hogy Károly Róbert nem foglalta el ugyan a nápolyi trónt, de fia András számára már benyújtotta rá igényét, viszont a herceget a trónt bitorló Johanna meggyilkoltatta. Később Nagy Lajos kétszer is hadjáratot folytatott a terület megszerzéséért, de hiába foglalta el mindkét alkalommal, megtartani csak rövid ideig sikerült.

Krisztus előtt 680-óta élnek itt emberek, emiatt a világ legrégebbi városai között tartják számon, 1700 hektáros történelmi városközpontja Európában a legnagyobb ilyen jellegű terület, ezen felül a világörökség része. Ennek ellenére Nápolyban nem minden fenékig tejfel: hatalmas a korrupció, de ami az ide látogatókat leginkább érinti, hogy egyesek túl kaotikus, hangos, koszos, zsúfolt városnak tartják, valamint éjjel veszélyes is lehet.  A város szegény, és szemetes, sok részén nem nagy élmény sétálni, viszont sokaknak éppen az a vonzó, hogy itt igazi élet van, egy vibráló, élő város, mely az arra fogékonyak számára életre szóló élményt nyújthat. Genovához hasonlóan a település  nincs olyan "karbantartott" állapotban, mint sok más népszerű európai metropolisz, de egyesek ezt is vonzónak tartják, azt mondják, a kosz, és a graffitik is hozzátesznek a város igazi arcához. 

Azt is meg kell említeni, hogy remek adottságai mellett Nápoly elsőrangú bázisként szolgálhat számos gyönyörű hely felfedezéséhez, mint például Pompeji, Herculaneum, a Vezúv, Capri, vagy az Amalfi-part. A történelmi városközpont egyik legszebb látványossága, egyben Nápoly egyik legjobbra értékelt látnivalója a Cappella Sansevero. Az 1590 körül épült kápolnában a késői barokk művészet 30 csodálatos műalkotása tekinthető meg. A legismertebb szobor Guiseppe Sanmartino műve, az 1753-ban alkotott Krisztus a lepel alatt. A Duomo  Nápoly hatalmas katedrálisa.  A gyönyörű dómban a város védőszentjének, Szent Januáriusznak a vérereklyéjét őrzik. Az ereklyét minden évben szeptember 19-én kihozzák a templomból. Az egyébként szilárd vér ilyenkor cseppfolyósodik. Ezt sokan Isteni csodának tartják, de a tudományos magyarázat szerint egy olyan, már a középkorban is elérhető vegyi anyagot adnak a vérhez, amely azt mozgás hatására cseppfolyósítja. A Napoli Sotterranea, azaz a "földalatti Nápoly" egy, a Nápoly óvárosa alatt húzódó barlangrendszer.  Érdekes túrát tehetünk innen az alagutak, vízvezetékek, csatornák, bányavájatok, katakombák föld alatti világába, bár csak egy szakasza látogatható.

Az óváros egyik leghíresebb utcája a Via San Gregorio Armeno, egy szűk, mindig nyüzsgő, hangulatos bevásárlóutca. A másik zsúfolt utca  a szintén "kaotikusan energikus" Spaccanapoli. Ezeknél az utcáknál valamivel "pihentetőbb" a tengerparton lévő, békés, a tengerre és a Vezúvra gyönyörű rálátást nyújtó Via Francesco Caracciolo, ahol mindenképp érdemes végigsétálni. A Piazza del Plebiscito Nápoly legnagyobb tere, ahol Nápoly 2 híres látványossága, a Királyi Palota, és a San Francesco di Paola templom áll. A 17. századi Királyi Palotában (Palazzo Reale Napoli) betekintést nyerhetünk a korábbi fényűzésbe, mivel az épületben impozáns szobák és festmények sorakoznak. A Piazza Castellón álló Castel Nuovo (Új Vár) Nápoly egyik jelképe, és leghíresebb szimbóluma, amit a 13. században építtetett Anjou Károly. A "tojásvár", azaz a Castel dell'Ovo, egy másik vár a tengerpart mentén található, a Castel Sant'Elmo pedig egy középkori erődítmény, csodás, a tojásvárnál még jobb kilátással, ami a város legmagasabb pontján van, ahonnan a kitárulkozó, 360°-os panoráma lélegzetelállító.

Csodás földajzi adottságai ellenére azonban a város gazdaságilag, ezáltal életszínvonalban is messze elmarad észak-olaszországi társaitól, mely a városképre is komolyan rányomja bélyegét. A történelmi belváros utcáit járva számos gyönyörű, ám lepusztult és felújítatlan reneszánsz és barokk kori épületet találhatunk. Ez a gazdasági lemaradás nem csak az épületek állapotán, hanem a számokban is megmutatkozik. Az egy főre számított átlagkereset nagyjából a fele Milánóhoz és Torinóhoz képest, bőven az olasz és Európai Uniós átlag alatt. Magában Campania régióban 2009 és 2018 között az éves GDP-növekedés csak 0,04% volt és csupán az ország össztermelésének 6,1%-áért felelt.  Ezzel egyúttal a munkanélküliség 2020-ban 20% fölötti volt, mely az egyik legmagasabb arány az EU-ban.

A régióban uralkodó gazdasági elmaradottság sok esetben komoly feszültséget szül a teljes olasz társadalomban is: a déli régiókban élő olaszok gyakran irigységgel és megvetéssel beszélnek a Rómától északabbra élő társaikról, ahol a gazdasági termelés nagy része összpontosul (elégedetlenségüket kifejezve többször előfordult már, hogy a Napoli-szurkolók kifütyülték az olasz himnuszt különböző futballmeccsek alkalmával, amikor Nápolyban játszott válogatott találkozót a nemzeti csapat). Ezzel egy időben sok esetben felmerül az északi régiókban élő emberektől, hogy a déli tartományokat külön kellene csatolni, hiszen alig termelnek és csak pénzt viszik el az államkasszából. Így aztán gyakran hallani területi rasszista megnyilvánulásokat futballmeccseken is, amikor a Napoli egy északi csapattal játszik. Talán ezen  ellentét is teszi a Juventust az egyik leggyűlöltebb olasz csapattá a campaniai fővárosban, mely az elmúlt években csak tovább nőtt, hiszen a Partenopei számos alkalommal volt kénytelen beérni a második hellyel a rekordbajnok mögött. Ha látogatást teszünk a városban, az utcákon számos Zebrákat gyalázó és kigúnyoló utalást is láthatunk.

Végezetül most lássuk, hogy melyik az a stadion, amely nem is olyan rég a valaha volt egyik legnagyobb géniusz nevét vette fel. Az 1959-ben épült létesítmény, az ország harmadik legnagyobb arénája, csak a San Siro és a római Olimpico vetekszik vele, bár az utóbbi kettőben sokkal kulturáltabb mederben zajlik a szurkolás, hiszen itt dobálták már meg emberi ürülékkel a torinói drukkereket. A Piazzale Vincenzo Tecchio, 80125 Napoli, címen található stadion pályamérete 110x68 méter és 54726 néző befogadására alkalmas. 1959 és 1962 között a Stadio del Sole nevet viselte, aztán 2020-ig San Paolónak hívták, majd az argentin zseni halála után kapta jelenlegi elnevezését, a Stadio Diego Armando Maradona nevet. Ha megszomjazunk szurkolás közben, akkor a  fél literes ásványvizet 2, a csapolt Tuborgot 4 eurós áron vehetjük meg az épületen belül. 1989-ben, több olaszországi létesítménnyel egyetemben a világbajnokságra felújították, és a torna során 5 találkozót rendeztek itt. Ezek közül kiemelkedik az Argentína-Olaszország elődöntő, ahol büntetőkkel a Gauchók diadalmaskodtak.

A kétszeres bajnok és UEFA-kupa győztes alakulat az eddigiekben 86 alkalommal látta vendégül itt a Juventust, és bizony többször nyertek a hazaiak (32) mint a vendégek (25), míg 29 esetben megosztoztak a pontokon. Érdekesség még, hogy a Roma a másik csapat, amelyik legalább ennyiszer látogatott ide vendégségbe, és pontosan annyiszor vitte el a három pontot, mint az Öreg Hölgy. Ezen a pályán a legeredményesebb torinói játékos Alessandro Del Piero, aki hatszor talált be a nápolyi kapusoknak. 1978-ban egy Olasz Kupa keretein belül megrendezett meccsen 5:0-ás verésbe futottak bele a Zebrák, bajnokin pedig a 4:1 volt a legnagyobb bukta, de az 1991-es Szuperkupa döntőben kapott 5:1-es zakó is fájdalmas emlék. Az Öreg Hölgy 1974-ben elért 6:2-es sikere a legnagyobb arányú vendéggyőzelem, és egyben a párharc leggólerősebb összecsapása is.