Nem marad trófea nélkül idén sem a Juventus, ahogy Pirlo sem, ugyanis a Napolit legyőzve a Zebrák emelhették magasba a Supercoppa Italiánát. A tegnapi mérkőzés nem volt kifejezetten látványos, mégis volt miért izgulni, a trófea megszerzése mellett pedig az a legfontosabb, hogy a Derby d'Italia szöges ellentétét láttuk a pályán.

Először is, megvolt a szükséges motiváció és mentális állapot, amit az Inter ellen egyáltalán nem észlelhettünk. A játékosok azt éreztették a szurkolókkal, hogy mindent kontrollálnak, ők irányítják a meccset, magabiztosan és egységesen futballoztak, a meccs végén az örömüket csodálni pedig különösen felemelő érzés volt.

Úgy gondolom, ezúttal Pirlóra sem igazán lehet egy rossz szavunk sem. A kezdőt nagyon jól állította össze, még ha a védelmet illetően a mérkőzés előtt fel is merülhettek bennünk kérdések annak kapcsán, hogy Cuadrado két hétig nem edzett a társaival és kezd, Bonucci pedig nem középen, hanem a jobb oldalon játszik középhátvédet, azonban mind a ketten nagyszerű mérkőzést tudhatnak maguk mögött, ez pedig mind a Maestrót igazolja. A cserélés is kiválóan ment neki, Chiesa rosszul játszott az első félidőben, időben behozta helyére druszáját, aki lényegesen többet tudott hozzátenni a játékhoz. Morata is jó cserének bizonyult, elvégre csak betalált, és lényegében Rabiot sem volt rossz.

Ezen az összecsapáson végre lehetett látni azt, hogy mit is szeretne Pirlo a csapattól, és elmondhatjuk, hogy működött a letámadás. Ez azért is nagy szó, mert erre ritkán volt példa, különösen olyan együttes elleni, mint amilyen a Napoli. Gattuso remekül használja Sarri örökségét, megtartotta a hátulról való építkezést, a lapos passzokkal való építkezést, ami ellen tökéletes ellenszer volt a presszing, ami továbbra sem volt valami agresszív (mégis több ízben sikerült szerelni letámadás közben) de a legsűrűbben látható szituáció az volt, hogy a tanácstalan déli védők, vagy éppen a kapus előrelövik a labdák, amit legtöbb esetben Bentancur meg is szerez. Meg is látszott a hátsó emberek passzpontosságán, hogy nem igazán voltak a helyzet magaslatán, ugyanis a két középső hátvéd és a kapus is 80% alatti sikerességgel továbbította a játékszert. A legsokatmondóbb kép mégis ez, amin a középcsatár Petagna hőtérképe látható, aki szinte alig volt az ellenfél térfelén.

A védelem is teljesen rendben volt, de leginkább ez a két veterán olaszra volt igaz, és a meccs hősére, Szczęsny-re, míg Danilo jó párszor hibázott. Szerencsére a Partenopei a jobb oldalt ostromolta, valószínűleg a megszokott szerepköréből kilökött Bonuccit szerették volna hibára késztetni a gyors nápolyiak, de ezúttal a brazil oldala volt a sebezhetőbb, amit nem vettek észre Rinóék, holott mindkét komoly ziccerüknél a Juve bal oldalát sikerült megbontaniuk. Ami a legnagyobb meglepetés volt, hogy a középpálya remekelt, védekezésben és támadásban is megállták a helyüket, és nem csak az Arthur-Bentancur duóra gondolok, hanem a teljes csapatrészre, kiegészülve a csatárok mögött játszó McKennie-vel, aki mostanra a legfontosabb kulcsjátékosok közép lépett, ugyanis a jelenlegi keret nem tartalmaz még egy ilyen komoly technikai képzettséggel és kreativitással megáldott labdarúgót, hatalmas hatással van a csapatra. A csatárok ugyan mezőnyben nem voltak jók, de mégis csak támadók szereztek gólt, így a győzelemből ők is kivették a részüket.

Lényegében működött a letámadás, a labdakihozatal (igaz, komoly presszing hiányában nem volt nehéz dolguk), a védekezés, valamint a labdabirtoklás  is. Egyedül a ziccerek kialakításával akadtak problémák, ami egy Napoli-szintű védelem ellen nem csoda, viszont a kivételes helyzetkihasználással ezt tudta a Juventus kompenzálni. Lényegében ez volt a különbség a Bianconeri és az Azzurri között, hiszen nagyjából ugyanannyi helyzetből a torinóiak kettőt lőttek, míg a nápolyiak egyet sem, annak ellenére, hogy büntetőhöz is jutottak, ami jogos volt, de mégis valamilyen szinten igazságtalan, mivel Weston birtokolta a labdát, majd a semmiből jött egy láb, amibe a labdával együtt belerúgott. Szerencsére kimaradt, ahogy annak lennie kellett, így nem is érdemes vele foglalkozni.

Lényegében egy komoly különbség volt az első és a második félidő között, mégpedig, az, hogy az elsőben a Juve nem  jutott lövésig, a másodikban pedig jöttek a helyzetek, majd a gólok. Dominált Pirlo csapata, kezükben volt a meccs, az ő akaratuk érvényesült, mégis az ellenfél is képes volt annyi ziccer kialakítására, mint az olasz rekordbajnok. Ez jellemző is Gattuso együttesére, hogy viszonylag sok alkalommal tudnak gólhelyzetig jutni, azonban rengeteg múlik azon, hogy éppen mekkora a szerencséjük, mert képesek körülbelül ugyanannyi lehetőségből hatot lőni, de van, mikor ezekből csak egy akad be, és az épp nem elég a győzelemhez.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Hatalmas szerepe van a győzelemben, elképesztőeket védett. Háromszor hárított, egyszer kellett elhagynia a kapuját (sikerrel járt), volt négy hosszú indítása és 82%-os pontossággal passzolt.
• Bonucci: A neve mellett rengeteg egyes szerepel ugyanis ennyi alkalommal szerelt, tisztázott, közbeavatkozott, blokkolt, lőtt kapura, ennyi párharcot nyert meg, azonban a teljesítménye inkább ötösnek mondható. Ahogy a számok is mutatják, olyan nagyon sok dolga nem akadt, azonban a rá háruló feladatokat prímán elvégezte. Érdekes volt, hogy mivel magasabban szerepelt, a passzai sokkal jobbak és pontosabbak voltak. Kilenc pontos hosszú átadás szerepel a neve mellett, és összességében 90%-os pontossággal passzolt. Most bejött, hogy a jobb oldalt szerepelt, de remélhetőleg a jövőben ez nem sokszor fordul elő.
• Chiellini: Ezúttal öröm volt nézni a játékát, nem úgy, mint a legutóbbi összecsapáson. Ha Petagna a közelébe is keveredett, teljesen eltüntette, párharcot nem is vesztett, megnyerte mind a hármat. Neve mellett szerepel hat tisztázás, egy közbeavatkozás és 94%-os passzpontosság.
• Danilo: Ő volt a legsebezhetőbb pont, volt mikor egy támadás alatt kétszer is megverték. Egyébként nem volt látványosan rossz, a statisztikái sem azok, ugyanis egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, megnyert három párharcot (a négyből), volt hét hosszú indítása (a nyolcból), mindkét csele bejött és 95%-os pontossággal passzolt.
• Cuadrado: Gólpasszal és nagyszerű játékkal tért vissza a koronavírusból. Védekezésben voltak megingásai, a jól megszokott beadásai sem olyanok voltak, mint az várnánk, de ahhoz képest, hogy aznap tudta meg, hogy játszhat, ez több, mint vállalható produkció. Kiosztott egy gólpasszt (rendkívül önzetlenül), egyszer tisztázott, háromszor közbeavatkozott, kétszer szerelt, kiosztott két kulcspasszt, megnyert tíz párharcot, megcsinált öt cselt, volt hat hosszú indítása, egy pontos beadása és 96%-os pontossággal passzolt, viszont háromszor kicselezték.
• Bentancur: Jól szerepelt, nem könnyű eldönteni, hogy ő, vagy brazil társa volt-e a jobb. Különösképp a letámadásban és védekezésben volt hasznos, de a szokásos lőre irányzott passzai sem maradhattak el. Két hosszú indítása volt, megnyert négy párharcot (az ötből), hatszor közbeavatkozott, kétszer szerelt és 89%-os pontossággal passzolt.
• Arthur: Végre úgy játszott, ahogy az elvárható lenne tőle, nagyon jó volt látni, hogy minden feladatkürben részt tudott venni, mivel tudott egy kicsit adni támadásban, védekezésben, valamint a letámadás során is. Láthattunk tőle lövést (borzasztó volt, de értékelem a próbálkozását), voltak jó passzai előre (ebből egy kulcspassz), egyszer közbeavatkozott, háromszor szerelt, megnyert öt párharcot, mind a négy hosszú indítása pontos volt, megcsinált egy cselt és mindössze egyetlen passza volt pontatlan a 61 próbálkozásból. Mindig ilyen teljesítmény várok tőle, és akkor ezentúl nem lehet kérdés, hogy Bentancur mellett neki lesz bérelt helye. Igaz, figyelembe véve Rabiot rossz formáját, nem lehetne kérdéses a két dél-amerikai kezdése a komolyabbnak számító meccseken.
• Chiesa: Nem igazán volt egyetlen jó megoldása sem, jogosan cserélte le Pirlo. Kiosztott egy kulcspasszt, megnyert egy párharcot és 83%-os pontossággal passzolt.
• McKennie: Mindig tud hozzátenni a játékhoz, és ezúttal hiába hozott össze egy büntetőt, nem tudom hibáztatni érte. Kiosztott három kulcspasszt (ebből egy gólhelyzet), megcsinált három cselt, megnyert négy párharcot, egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt és 82%-os pontossággal passzolt. Neki kell az első számú trequartistának lennie.
• Kuluševski: Az első félidőben voltak jó megmozdulásai, ismét működtek az egyből lekészített labdák, ám a második játékrészben inkább volt hátrány a játéka. Egyszer lőtt kapura, megcsinált három cselt, kiosztott egy kulcspasszt, megnyert három párharcot, viszont mindössze 50%-os pontossággal passzolt és háromszor kicselezték.
• Ronaldo: Ahogy az utóbbi meccseken, úgy most sem volt hasznos mezőnyben, azonban mégis szerzett egy gólt, méghozzá igencsak fontosat, ráadásul ezzel minden idők legtöbb találatot szerző játékosa lett. Hatszor próbálkozott lövéssel, mind a három csele bejött, megnyert hét párharcot, egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, egyszer szerelt és 63%-os pontossággal passzolt.

• Bernardeschi: Sokkal jobb volt, mint Chiesa, ám az utóbbi időben mérkőzésein jobban teljesített, mint tegnap. A beadásainak egyike sem ment fejre, mind a túloldalra volt szánva, ezeket pedig kivétel nélkül lefülelték a nápolyi védők, és nem egyszer láthattuk, hogy blokkolták a próbálkozását. Nem volt egyszerű dolga, mivel sok esetben CR sem volt középen, Morata hiányában meg nem volt kinek a fejére ívelni, emiatt volt Cuadradónak is ilyen rossz mutatója beívelések terén. Egyszer lőtt kapura, ami ziccer volt, mind a két hosszú indítása pontos volt, megnyert három párharcot, kétszer szerelt és mindösszesen egyetlen passza volt pontatlan a 19-ből.
• Morata: Csereként beállva gólt lőtt, ettől több nem is kell.
• Rabiot: Nem volt feltűnő, viszont a statjai remekek. Mind a hat passza pontos volt, megnyert négy párharcot és kétszer szerelt.