A Juventus gólkirályai 5. rész – John William Charles

2d24441cb40333ce98cd485502c92b94.jpgÚj sorozatunkban, mely az 1920-as évektől a modern korig kalauzolja el olvasóinkat, számba vesszük a Juventus gólkirályait, és egy kicsit jobban megismerkedünk történetükkel, valamint fekete-fehér mezben töltött pályafutásukkal. 

A Serie A történetében eddig tizenhárom alkalommal adta Piemont büszkesége a gólkirályt, továbbá egyszer a másodosztályban is a Zebrák játékosa hódította el a címet. Ezeket az eredményeket mindösszesen tízen érték el. A következő pár hétben őket vesszük górcső alá. 

Jöjjön tehát a legendás Boniperti, Hansen, Charles, Sivori négyes fogat harmadik tagja, John William Charles. Az olasz és a dán után, most egy walesi lesz az írás tárgya, aki 1931. december 27-én született Swansea városában. Nem véletlenül kapta a szurkolóktól az Il Gigante Buono, azaz a szelíd óriás nevet, hiszen abban a korban a 188 centis magassága, és 90 kilós súlya miatt hatalmas termetű embernek számított.

Azonban nem csak a méretei, hanem a pályán és azon kívül mutatott játéka és viselkedése miatt is hatalmasként emlegették. Küzdeni tudását még fiatalkorában, a ringben sajátította el, hiszen mielőtt focizni kezdett volna ökölvívónak készült, de belőle ez a sport nem agressziót váltott ki, hanem sportszerűségre tanította. A pályán minden esetben kerülte a szabálytalanságot, s csapattársai, leginkább Boniperti rengeteget piszkálták emiatt, de természetesen mindössze egyfajta baráti heccelésről volt szó.

Szülővárosának csapatában ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, de a Leeds Unitedben teljesedett ki igazán. Kilenc évig erősítette az angol csapatot, megközelítőleg 0,5 gólos átlagot produkálva, amikor megkeresték őt a Zebrák. Ritkaságszámba ment, hogy valaki a brit szigetekről a kontinensre szerződjön, ezért is került a figyelem középpontjába, másrészt a 65 ezer angol fontos átigazolási díja is új angol átigazolási csúcsot eredményezett. Már a legelső meccsén elkezdte törleszteni az árát, hiszen győztes gólt rúgott a Hellas Verona ellen. Az 1957/58-as esztendőben érkezett, és bemutatkozó idényében 27 góllal azonnal elnyerte a gólkirályi címet. Ennek is köszönhetően az 1959-es Aranylabda-szavazáson a harmadik helyen végzett.

Ismert egy olyan történet is róla, hogy egyik ellenfele a mérkőzés hevében megharapta őt, de szeme sem rebbent, és csapattársai csak a zuhanyzóban vették észre a fognyomot a testén. Omar Sivori viccesen meg is jegyezte, hogy fordított esetben az ellen játékosa talán túl sem élte volna a dolgot, utalva ezzel a walesi átlag feletti méreteire. Úgy látszik, hogy a torinói játékosok körében divat az ellenfelek harapásainak céltáblájává válni, hiszen néhány évtizeddel később, a 2014-es világbajnokságon Chiellini is hasonló merénylet áldozata lett Luis Suárez jóvoltából.

Végezetül nézzük hősünk statisztikáit kicsit bővebben. Öt idényen keresztül volt a Juventus játékosa, ezalatt pedig minden sorozatot figyelembe véve 179 találkozón 104 gólt szerzett. Egyszeres gólkirály, háromszoros bajnok és kétszeres olasz kupa győztes. A walesi válogatottban 38 fellépésén 15 gólt ért el. Miután végleg levetette a csíkos mezt, még megfordult egy-egy idény erejéig a Roma és a Cardiff City csapataiban, majd alsóbb osztályú együtteseknél vezetett le. 1974-ben hagyott fel végleg a futballista karrierjével, s 2004. február 21-én, 72 évesen távozott el  végleg közülünk.