Részletek Dybala magánéletéből

dybala_oriana.jpgA Juventus utóbbi időben viták és kritikák kereszttüzébe került argentin tízese, Paulo Dybala ezúttal magánéletébe nyújtott betekintést rajongói, valamint az egyszerű érdeklődők számára. A játékos az egyik legismertebb olasz magazinnak, a Vanity Fair oldalának árult el részleteket mindennapjaiból, mely újsággal maga is szerződésben áll. Az alábbiakban ennek magyar fordítását olvashatják az érdeklődők. 

"Szeretek sakkozni, egészen 18 éves koromig számos sakktornán részt is vettem a városomban, Córdobában. Megnyertem a tartományi versenyeket, majd országos szintre jutottam, ahol egy nagyon jónak mondható második helyezést értem el. Ezt követően már nagyobb játékosokhoz kezdtek hasonlítani, én azonban sajnos már gyakran félúton kiestem a versenyekből. Türelmes vagyok, mindig tanulmányozom az ellenfelem mozdulatait, és amikor csak lehetőségem adódik rá, kihasználom a hibáikat. 

Hogy az életben is ilyen lennék-e? Ezt nem tudom, de annyit elmondhatok, hogy olyan srácnak tartom magam, aki tudja, hogyan kell türelemmel várni, és aki tud koncentrálni, hogy a megfelelő mozdulatokat a megfelelő időben hajtsa végre. A pályafutásom során mindig rövidtávú célokat igyekeztem magam elé álltani, mivel ezek a legkönnyebben megvalósíthatók. Az időhöz való viszonyomat alapvetően ez jellemzi. 

Az egyik nagy problémám az, hogy a szakállam egyszerűen nem akar kinőni. A szemeim viszont zöldek, ami a barátnőm szerint egyenesen mennyei. Nagyapámtól örököltem őket. Négy éves koromban hunyt el, de a családomban sok történet maradt fenn róla: úgy tűnik, hogy amikor megérkezett Dél-Amerikába, két hétig egy búzamezőn aludt, és már az éhhalál küszöbén volt, mielőtt néhány gazda megmentette volna. Aztán apránként felépítette a saját életét. Büszke vagyok arra, amit létrehozott, és arra, amit tanított nekünk, melyeket apám is átadott nekem: felelősségválalás, az emberek tisztelete, illetve a folytonos fejlődés minden emberi vonatkozásban. 

Apa egy halk, csendes ember volt, aki mindennél jobban szerette a futballt, ezt a rajongását pedig átadta nekünk is. Mindenhova elvitt minket, ahol csak játszani lehetett, csak az volt a lényeg számára, hogy boldognak lásson bennünket. Szerette az autókat, és gyakran cserélgette is őket: Volkswagen, Chevrolet, Volvo, és így tovább. Anyám minden egyes új vásárlásnál mérges lett, de apa megdolgozott ezekért, és úgy vélem, joggal vette ezért az elégedettséget. Volt egy fogadásokkal foglalkozó ügynöksége, ahol a számokkal játszanak. Kissé hasonlított az olaszoszági Lotto játékhoz.

És hogy én miben hasonlítok rá? A foci iránti szenvedélyében. Illetve én is szeretem az autókat, még akkor is, ha nem cserélegem őket olyan gyakran, mint apa. A elmúlt tíz csak évben háromszor cseréltem autót. Mihez kezdenék velük? Gyakran utazunk Európában és Olaszországban a meccseink miatt, nem is tudnám használni őket. Ezenkívül a Juventus egy céges autót is biztosít számunkra. Az utolsó kocsit, amit vettem, a barátnőm használta. Nagyon vigyázok arra, hogy mennyit költök, ezt a tanácsot pedig a családomtól is megkapom, újra és újra. 

Művészet? Egy párizsi jótékonysági esten, melyet a korábbi csapattársam, Blaise Matuidi szervezett, árultak néhány értéktárgyat, melyek megvételével az afrikai szolidaritási programot lehetett támogatni. Értékes dolgok, és további, érzelemdúsabb tárgyak voltak eladóak. Megláttam egy Richard Orlinski-szobrot, és azonnal megtetszett, így meg is vásároltam. De nem vagyok műgyűjtő, ez volt az egyetlen kiadásom ilyen célból. Csak focimezeket gyűjtök, abból viszont több száz is van. Vannak olyanok, melyeket meccsek végén kaptam mezcserék révén, továbbá olyanok is, melyeket külföldön játszó csapattársaimnak adok el, vagy rendelek. És akkor még nem is beszéltem azokról, melyeket az internetről vásároltam. 

Egy Del Piero-mezről, melyet egy aukción árultak, egy másodperccel csúsztam le. És volt egy olyan mez is, melyet egykor Maradona viselt Brazília ellen, itt valaki többet kínált, mint én, így az övé lett. Hogy megvenném-e azt a bal lábáról készült szobrot, melyet Maradona a kórházi kezelése előtt építettett? Attól függ, hogy mekkora összegért. Ha például 20 ezer eurót kellene fizetni érte, akkor gondolkodás nélkül. Többet fizettem egy 10-es számú mezéért. 

Van egy zongorám is, ami igazából a barátnőmé. Csak egyszerű dallamokat tudok rajta lejátszani, nagyon kevés akkorddal. Ezek főleg reggaetón dallamok. Orianának sikerült elérnie, hogy nyitottabbá váljak, és minden nap kicsit más szemszögből tekintsek a dolgokra. Sokat beszélünk, és sok mindent csinálunk együtt, annak ellenére, hogy mindketten megőrizzük a személyes terünket. Az estén kívül is, mikor a kanapén megnézünk egy filmet, ő mindig meg szeretne ölelni, azonban én ezt egy kicsit kevésbé óhajtom. Nem jó, ha egész nap nagyon szorosan egymás mellett vagyunk. Hogy feleségül fogom-e venni? Később biztosan."

A szöveg forrása a Bianconerizone.com oldalán megjelent cikk.